Az egész társadalmunkat alapjaiban meghatározzák párkapcsolataink

A Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) tavaly decemberben nyitotta meg nagyszabású kiállítását, a Magyar menyasszonyt, amely hosszas szakmai előkészítéssel és a közönség intenzív bevonásával készült. A projekt gazdája Simonovics Ildikó divattörténész, muzeológus, aki egy korábbi közösségi gyűjtőmunkája során tapasztalta meg, hogy az utcai divat témában indított felhívására milyen nagy arányban érkeztek esküvői képek. Ekkor határozta el, hogy a valamilyen módon mindenkit érintő témának külön projektet szentel.

Esküvői csoportkép a templom előtt Széchényi Henrietta (1900-1979) és Barcza Imre (1896-?) esküvőjén. Kallós Oszkár felvétele.

A konkrét gyűjtést Simonovics Ildikó 2020 augusztusában, a Covid idején indította el egy privát Facebook-csoportban. A közösség hamar népszerűvé vált, ma 13 600 tagot számlál. A közösségimédia-felület mellé a múzeum saját fejlesztéseként egy weboldal is készült, ami szintén közösségi alapon működik: a magánszemélyek maguk tölthetik fel ide fotóikat, történeteiket, amelyeket egy adminisztrátor lát el kulcsszavakkal és ő is publikálja.

Magyar menyasszony: a fővárosi intézmény grandiózus kultúrtörténeti kiállítása. Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum

Olvasmányos kutatások a házasság és a menyasszonyság hátteréről

A grandiózus tárlathoz két látványos és tartalmas kiadvány is készült: egy katalógus és egy tanulmánykötet. A katalógus 500 évet fog át, mivel a kiállítás és a Magyar Nemzeti Múzeum textilgyűjteményének legkorábbi darabja Mária királyné 1522-ben viselt díszöltözete. A kiadvány azonban nem időrendben halad: ötven különleges történeten keresztül mutatja be az esküvők kellékeit, a divat, a szokások változását számos fotóval, személyes dokumentummal illusztrálva. Egymás mellett jelennek meg így a híres történelmi nőalakok múzeumi tárgyai és a ma élő magánszemélyek kincsei – ami adott esetben akár egy házassághoz vezető e-mail-váltás is lehet.

A tanulmánykötet elkészítésében összesen huszonkét szakértő vett részt, a könyvhöz készült írások segítették a kiállítási koncepció megalkotását. Simonovics Ildikó végül tizenkilenc, rendkívül olvasmányos és izgalmas gyöngyszemből Kiss Erika művészettörténésszel és Orgona Angelika történésszel közösen alkotta meg azt a 647 oldalas kötetet, amely három blokkra osztható.

A tanulmánykötet. Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum/Schumy Csaba

A kötet első részében a házasodási hagyományok és szabályok témakörében olvashatnak arról, hogy századokkal ezelőtt és a közelmúltban mit viseltek, mit fogyasztottak erdélyi főurak és felvidéki munkások, hogyan koreografálódott az ünnepi eseménysor, ha katonatiszt volt a vőlegény, ha zsidó a menyasszony, vagy özvegy, mit jelentett a nászéjszaka a tanult polgárlánynak és az álszemérem áldozatainak. 

A második rész írásai valamilyen okból ismert, fontos, érdekes vagy szívszorító menyasszonytörténeteket mutatnak be: a nagyhercegnőt, a költőfeleséget, a milliomosnőt, az önfeláldozó politikusfeleséget, a dinasztikus küldetést teljesítő királyi hercegnőt, a kitelepített parasztlányt, az imádott, vagy éppen messzire bujdosó színésznőt. A harmadik rész a menyegzői reprezentációt mutatja be a legrégibb ismert királyi menyasszonyi ruhától a lakodalmi fogásokon és rigmusokon át az ajándékokig, és nem utolsósorban a nagy pillanat megörökítéséig.

Lenyűgöző installáció a Magyar menyasszony tárlatban. Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum/Schumy Csaba

Demográfiai, orvostudomány, házasság

A különleges kiadvány tanulmányai mögött olyan mennyiségű érdekes információ bújik meg, amelyekről külön-külön is érdemes diskurálni, így nem csoda, hogy a múzeum beszélgetéssorozatot indított a tanulmánykötet kapcsán. Kedden este az Élet és halál: A nők életét befolyásoló fontos orvosi és demográfiai mérföldkövek elnevezésű eszmecsere volt porondon, amelyben Őri Péter népességkutatóval, a KSH Népességtudomány Kutatóintézet tudományos főmunkatársával és Varga Benedek történésszel, az MNM Semmelweis Orvostörténeti Múzeum igazgatójával beszélgetett Simonovics Ildikó.

Őri Péter egyébként a tanulmánykötetben publikált A házasság, válás, megözvegyülés demográfiája a 18. századtól napjainkig című esszéjének szerzője, Varga Benedek pedig a Magyar Nemzeti Múzeum korábbi igazgatója, aki a kiállítás vezető kurátorát ösztönözte a Magyar menyasszony tárlat megalkotására.

A beszélgetés onnan indult, hogy vajon miért is él az ember tartós párkapcsolatban. Varga Benedek szerint ez etológiai kérdés: az emberszabásúaknál (gorilla, bonobo, csimpánz, orangután) ez a fajta párkapcsolat nincs jelen. – Az emberben az a különleges, hogy kialakult az érzelmi alapú párkapcsolat, méghozzá nagyon korán, amely az egész társadalmunkat alapjaiban meghatározza – vallja Őri Péter, aki szerint természetesen ennek is van fontos demográfiai vetülete, ugyanis a gyermekek nagy többségben tartós párkapcsolatban születnek. Az ember túlélése nagyon erősen csoportokhoz kötődik, elég csak arra gondolni, hogy az utódaink több évig magatehetetlenek, gondoskodásra, felügyeletre szorulnak, a család megléte így elengedhetetlen. 

A házasság a demográfiai reprodukció közege, és a gyermekek felneveléséhez pedig szükség van egy együttműködő párra, tágabb családra.

Természetesen fontos felvetés, hogy hány éves korban történjen meg a házasság. Ennek is van történelmi evolúciója, mert a múltban nagyon korán házasodtak az emberek, a XX. században pedig ez már kitolódott a harmincas korosztályra. Természetesen komoly eltérések vannak térben és időben, mert a mai napig köttetnek Ázsiában nagyon korai, akár gyerekfrigyek is, ám ez nem azt jelenti, hogy el is hálják a házasságot. 

A diskurzus persze kitért arra is, hogy a történelemből számos ellenpéldát tudunk hozni arra, hogy később hálják el a frigyet. Elég csak Hunyadi Mátyás magyar király első feleségére, Podjebrád Katalinra gondolni, aki a házasságkötéskor csupán 14 esztendős volt. Az ifjú királyné egy év múlva fiú trónörököst szült, de a mindössze 15 éves anya és csecsemője is életét vesztette a fellépő gyermekágyi lázban.

A királyi pár. Forrás: Wikipédia

Fontos kiemelni, hogy a papíron megkötött házasságot „az első közös éjszaka” legitimálta. – Ezt például a francia királyi udvarban annyira komolyan vették, hogy az ország tizenkét főhercege végignézte az aktust. Ez elég nagy kihívást jelentett az ifjú feleknek – hangsúlyozta Varga Benedek.

Az eszmecsere legérdekesebb pontja az volt, amikor a szakértők azt fejtegették, hogy a XVIII. századi Európa népességének sorsa egy hajszálon múlt, ugyanis hiába vállaltak a nők korán terhességet, hiába született rengeteg gyermek, nagy többségük nem élte meg a kétéves kort. 

Sokan azt gondolják, az átlagéletkor hirtelen növekedése leginkább az orvostudomány fejlődésének köszönhető, azonban leginkább a táplálkozás átalakulása és a higiéniás körülmények javulása az ok.

A XVIII. század elejéig az európai ember nagy átlagban marhahúst fogyasztott, mivel a sertéshús drága volt. Azonban a takarmánynövények tömeges termelése – például a kukorica – miatt a sertések táplálása olcsóbb lett, így már egész fiatal korban sokkal több proteinhez jutottak hozzá a fejlődésben lévők, így erősebb lett az immunrendszerük – magyarázta a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum igazgatója.

A népességkutató ezt kiegészítette azzal, hogy vannak teóriák, amelyek a megnövekedett átlagéletkort azzal magyarázzák, hogy 

az emberek és a kórokozók együttélése átalakul, számos nagy betegség, úgymond, megszelídül, például a himlő, a pestis. 

A betegségeknél és a halandóság témakörénél maradva a szakember elmondta, hogy a XIX. század végétől vannak pontos haláloki statisztikák, amelyekből kiderül, hogy nem a nagy járványok, például kolera szedik a legtöbb áldozatot, hanem az úgynevezett hétköznapi kórságok, úgy mint a hasmenéses betegségek, bronchitis, felnőttkorban a tuberkulózis.

A diskurzus résztvevői a fogamzásgátlás módszereiről és megjelenéséről is elmélkedtek, de szóba került a hisztéria kezelése is. 

Egy időben gyakorlatilag a női test minden fizikai vagy pszichológiai tünetét a vándorló méh számlájára írták.

A gyógyulás érdekében ezt a folyamatosan úton lévő méhet különféle keserű főzetekkel, balzsamokkal és gyapjúból készült pesszáriummal próbálták meg visszajuttatni a megfelelő helyére. Ezenkívül az orvosi írásokban gyakran emlegették még a „nemi szervek masszázsát” is mint kezelési módot, amit mindig egy képzett orvosnak vagy bábának kellett végeznie – mesélte Varga Benedek.

Simonovics Ildikó a beszélgetés végén azoknak, akik még több statisztikai és demográfiai érdekességre kíváncsiak, azt ajánlotta, hogy hallgassák meg Őri Péterrel készült podcastját.