A konkrét gyűjtést Simonovics Ildikó 2020 augusztusában, a Covid idején indította el egy privát Facebook-csoportban. A közösség hamar népszerűvé vált, ma 13 600 tagot számlál. A közösségimédia-felület mellé a múzeum saját fejlesztéseként egy weboldal is készült, ami szintén közösségi alapon működik: a magánszemélyek maguk tölthetik fel ide fotóikat, történeteiket, amelyeket egy adminisztrátor lát el kulcsszavakkal és ő is publikálja.
Olvasmányos kutatások a házasság és a menyasszonyság hátteréről
A grandiózus tárlathoz két látványos és tartalmas kiadvány is készült: egy katalógus és egy tanulmánykötet. A katalógus 500 évet fog át, mivel a kiállítás és a Magyar Nemzeti Múzeum textilgyűjteményének legkorábbi darabja Mária királyné 1522-ben viselt díszöltözete. A kiadvány azonban nem időrendben halad: ötven különleges történeten keresztül mutatja be az esküvők kellékeit, a divat, a szokások változását számos fotóval, személyes dokumentummal illusztrálva. Egymás mellett jelennek meg így a híres történelmi nőalakok múzeumi tárgyai és a ma élő magánszemélyek kincsei – ami adott esetben akár egy házassághoz vezető e-mail-váltás is lehet.
A tanulmánykötet elkészítésében összesen huszonkét szakértő vett részt, a könyvhöz készült írások segítették a kiállítási koncepció megalkotását. Simonovics Ildikó végül tizenkilenc, rendkívül olvasmányos és izgalmas gyöngyszemből Kiss Erika művészettörténésszel és Orgona Angelika történésszel közösen alkotta meg azt a 647 oldalas kötetet, amely három blokkra osztható.
A kötet első részében a házasodási hagyományok és szabályok témakörében olvashatnak arról, hogy századokkal ezelőtt és a közelmúltban mit viseltek, mit fogyasztottak erdélyi főurak és felvidéki munkások, hogyan koreografálódott az ünnepi eseménysor, ha katonatiszt volt a vőlegény, ha zsidó a menyasszony, vagy özvegy, mit jelentett a nászéjszaka a tanult polgárlánynak és az álszemérem áldozatainak.
A második rész írásai valamilyen okból ismert, fontos, érdekes vagy szívszorító menyasszonytörténeteket mutatnak be: a nagyhercegnőt, a költőfeleséget, a milliomosnőt, az önfeláldozó politikusfeleséget, a dinasztikus küldetést teljesítő királyi hercegnőt, a kitelepített parasztlányt, az imádott, vagy éppen messzire bujdosó színésznőt. A harmadik rész a menyegzői reprezentációt mutatja be a legrégibb ismert királyi menyasszonyi ruhától a lakodalmi fogásokon és rigmusokon át az ajándékokig, és nem utolsósorban a nagy pillanat megörökítéséig.
Demográfiai, orvostudomány, házasság
A különleges kiadvány tanulmányai mögött olyan mennyiségű érdekes információ bújik meg, amelyekről külön-külön is érdemes diskurálni, így nem csoda, hogy a múzeum beszélgetéssorozatot indított a tanulmánykötet kapcsán. Kedden este az Élet és halál: A nők életét befolyásoló fontos orvosi és demográfiai mérföldkövek elnevezésű eszmecsere volt porondon, amelyben Őri Péter népességkutatóval, a KSH Népességtudomány Kutatóintézet tudományos főmunkatársával és Varga Benedek történésszel, az MNM Semmelweis Orvostörténeti Múzeum igazgatójával beszélgetett Simonovics Ildikó.
Őri Péter egyébként a tanulmánykötetben publikált A házasság, válás, megözvegyülés demográfiája a 18. századtól napjainkig című esszéjének szerzője, Varga Benedek pedig a Magyar Nemzeti Múzeum korábbi igazgatója, aki a kiállítás vezető kurátorát ösztönözte a Magyar menyasszony tárlat megalkotására.
A beszélgetés onnan indult, hogy vajon miért is él az ember tartós párkapcsolatban. Varga Benedek szerint ez etológiai kérdés: az emberszabásúaknál (gorilla, bonobo, csimpánz, orangután) ez a fajta párkapcsolat nincs jelen. – Az emberben az a különleges, hogy kialakult az érzelmi alapú párkapcsolat, méghozzá nagyon korán, amely az egész társadalmunkat alapjaiban meghatározza – vallja Őri Péter, aki szerint természetesen ennek is van fontos demográfiai vetülete, ugyanis a gyermekek nagy többségben tartós párkapcsolatban születnek. Az ember túlélése nagyon erősen csoportokhoz kötődik, elég csak arra gondolni, hogy az utódaink több évig magatehetetlenek, gondoskodásra, felügyeletre szorulnak, a család megléte így elengedhetetlen.
A házasság a demográfiai reprodukció közege, és a gyermekek felneveléséhez pedig szükség van egy együttműködő párra, tágabb családra.
Természetesen fontos felvetés, hogy hány éves korban történjen meg a házasság. Ennek is van történelmi evolúciója, mert a múltban nagyon korán házasodtak az emberek, a XX. században pedig ez már kitolódott a harmincas korosztályra. Természetesen komoly eltérések vannak térben és időben, mert a mai napig köttetnek Ázsiában nagyon korai, akár gyerekfrigyek is, ám ez nem azt jelenti, hogy el is hálják a házasságot.
A diskurzus persze kitért arra is, hogy a történelemből számos ellenpéldát tudunk hozni arra, hogy később hálják el a frigyet. Elég csak Hunyadi Mátyás magyar király első feleségére, Podjebrád Katalinra gondolni, aki a házasságkötéskor csupán 14 esztendős volt. Az ifjú királyné egy év múlva fiú trónörököst szült, de a mindössze 15 éves anya és csecsemője is életét vesztette a fellépő gyermekágyi lázban.
Fontos kiemelni, hogy a papíron megkötött házasságot „az első közös éjszaka” legitimálta. – Ezt például a francia királyi udvarban annyira komolyan vették, hogy az ország tizenkét főhercege végignézte az aktust. Ez elég nagy kihívást jelentett az ifjú feleknek – hangsúlyozta Varga Benedek.
Az eszmecsere legérdekesebb pontja az volt, amikor a szakértők azt fejtegették, hogy a XVIII. századi Európa népességének sorsa egy hajszálon múlt, ugyanis hiába vállaltak a nők korán terhességet, hiába született rengeteg gyermek, nagy többségük nem élte meg a kétéves kort.
Sokan azt gondolják, az átlagéletkor hirtelen növekedése leginkább az orvostudomány fejlődésének köszönhető, azonban leginkább a táplálkozás átalakulása és a higiéniás körülmények javulása az ok.
A XVIII. század elejéig az európai ember nagy átlagban marhahúst fogyasztott, mivel a sertéshús drága volt. Azonban a takarmánynövények tömeges termelése – például a kukorica – miatt a sertések táplálása olcsóbb lett, így már egész fiatal korban sokkal több proteinhez jutottak hozzá a fejlődésben lévők, így erősebb lett az immunrendszerük – magyarázta a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum igazgatója.
A népességkutató ezt kiegészítette azzal, hogy vannak teóriák, amelyek a megnövekedett átlagéletkort azzal magyarázzák, hogy
az emberek és a kórokozók együttélése átalakul, számos nagy betegség, úgymond, megszelídül, például a himlő, a pestis.
A betegségeknél és a halandóság témakörénél maradva a szakember elmondta, hogy a XIX. század végétől vannak pontos haláloki statisztikák, amelyekből kiderül, hogy nem a nagy járványok, például kolera szedik a legtöbb áldozatot, hanem az úgynevezett hétköznapi kórságok, úgy mint a hasmenéses betegségek, bronchitis, felnőttkorban a tuberkulózis.
A diskurzus résztvevői a fogamzásgátlás módszereiről és megjelenéséről is elmélkedtek, de szóba került a hisztéria kezelése is.
Egy időben gyakorlatilag a női test minden fizikai vagy pszichológiai tünetét a vándorló méh számlájára írták.
A gyógyulás érdekében ezt a folyamatosan úton lévő méhet különféle keserű főzetekkel, balzsamokkal és gyapjúból készült pesszáriummal próbálták meg visszajuttatni a megfelelő helyére. Ezenkívül az orvosi írásokban gyakran emlegették még a „nemi szervek masszázsát” is mint kezelési módot, amit mindig egy képzett orvosnak vagy bábának kellett végeznie – mesélte Varga Benedek.
Simonovics Ildikó a beszélgetés végén azoknak, akik még több statisztikai és demográfiai érdekességre kíváncsiak, azt ajánlotta, hogy hallgassák meg Őri Péterrel készült podcastját.
