Ebben az évben lett harmincnégy éves.
A rendszerváltás gyermeke: 1991-ben alapította a két évvel korábban induló egyesület, a Magyar Alternatív Színházi Központ (MASZK). Akkor még a neve Szabad Színházak Nemzetközi Találkozója volt. 1994-től kapta a máig élő nevét: Thealter.
Már a létrejötte is csodaszámba ment, de az igazi csoda, hogy ennyi ideig fenn tudott maradni. Ebben a fővároscentrikus országban egy vidéki városnak akkor is, később is alig volt esélye arra, hogy folyamatos és jelentős kulturális-művészeti esemény gazdája legyen. Szeged azonban sok tekintetben jobb helyzetben volt, mindenekelőtt azért, mert 1931 óta – kisebb-nagyobb megszakításokkal – fesztiválvárosnak tekinthető, hiszen a Szabadtéri Játékok minden évben ezreket vonz. Másfelől Szegeden nagy hagyománya volt és van az egyetemi színjátszásnak (gondoljunk csak ifj. Horváth István és Paál István korszakos és színháztörténeti jelentőségű működésére), tehát létezik egy olyan nyitott, az újra fogékony nézői réteg, amely bázisa lehet egy alternatív színházi fesztiválnak.
Ez az egyetemi kör már 1989-ben bázisa lehetett a Thealter előzményének is tekinthető East Napkelet Fesztiválnak, illetve 1990-ben a Tavaszi és az Őszi Napforduló Fesztiválnak. És induláskor még a MASZK is egyetemi háttérrel született meg. S nem utolsósorban Szegeden a többtagozatos Nemzeti Színház mellett a hetvenes évektől a Szegedi Egyetemi Színpad, majd annak utódegyüttesei is részesei a helyi színházi kultúrának, s az évtizedek alatt egyéb alternatív-független formációk is léteztek és léteznek.
A Thealter kezdetektől fogva azt tűzte ki céljául, hogy fiatal kísérletező művészeknek és innovatív alkotóközösségeknek megmutatkozási lehetőséget teremtsen. E törekvésükben nem voltak határok, sem fizikai sem művészi értelemben. Felmérték, hogy a magyar színházi élet belterjessége miatt fontos küldetésük lehet a külföldi kitekintés lehetőségeinek megteremtése, s e missziójuk változatlanul lényeges része minden fesztiváljuknak. Az is fontos felismerésük volt, hogy Szeged topográfiailag három régió határvidékén fekszik, s ebből logikusan következett a fesztiválok regionális fókuszának megteremtése, s eképpen a magyarországi együttesek mellett a délvidéki és a romániai magyar és nem magyar produkciók és alkotók bemutatása.
A határtalanság stiláris és műfaji tekintetben is jellemző a Thealterre. Elsősorban független alkotók munkáira fókuszál, de nem zárkózik el kőszínházi produkcióktól sem. Fesztiváljaikon színházi előadás, monodráma, kortárs tánc, részvételi, improvizatív, báb- és TIE-produkciók, s ki tudja számba venni, mi minden egyéb látható. De tudományos találkozó, workshopok, kiállítások, zenei programok szintén részét képezik „a legrégebbi, évente megrendezett, nemzetközi összművészeti fesztiválnak”.
A Thealtert leíró jelzők mellé odatehetnénk még a „csakazértis”-t is, mivel a fesztivált évről évre nehezebb anyagi körülmények között lehet megtartani. De a szervezők – éppen úgy, mint a fellépők és a nézők – számítanak arra az egy hétre, amikor a Régi Zsinagógában, annak kertjében és Szeged számos pontján és intézményében találkozhatnak egymással, tehát ezt az eseménysort nem lehet megszakítani. És ha kevesebb a pénz (vagy nincs is), akkor jön a szervezők, műszakiak és résztvevők leleményessége, és mindenekelőtt a nélkülözhetetlen önkéntesek hadának a lelkesedése és elköteleződése.
Az önkéntesek közül kerülnek ki azok is, akik az egy évtizede indított blog jr. platformon naponta beszámolnak az előző napi eseményekről, de emellett délelőttönként kritikusok vezetésével is meg lehet vitatni az előadásokat. Mindezeket archiválja is a Thealter. Akárcsak a műsorfüzeteket. Ha valaki végigböngészi a harmincnégy év műsorfüzeteit, kirajzolódik előtte e korszak alternatív-független színházának (és kicsit az egész magyar színházi életnek) a története.
