„Édes hazámnak és a közösségnek hasznára és javára mindörökre és visszavonhatatlanul adományozom, átadom és átruházom” – gróf Széchényi Ferenc másfél évtizednyi előkészület után, 1802. november 25-én ezekkel a szavakkal ajánlotta fel gazdag magángyűjteményét a köz szolgálatára. Az ajándékozó okiratot másnap az uralkodó is aláírta, s ezzel hivatalosan is létrejött Magyarország első nemzeti közintézménye, az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK), amely immáron 222 éve gyűjti, őrzi, dolgozza fel és szolgáltatja az írott magyar kulturális örökséget.
Mi született előbb: a nemzeti könyvtár vagy a nemzeti múzeum?
A kor fogalmai szerint Széchényi gróf a magyar nemzeti könyvtárat alapította meg, de az már az alapítólevélben is változó nevekkel szerepelt (Nemzeti Könyvtár, Országos Múzeum, Nemzeti Múzeum). Egyrészt a gyűjtemény tartalma jóval színesebb volt egy hagyományos könyvtárénál (a több ezer nyomtatvány és kézirat mellett több kötet térképet és rézmetszetet, aranyérméket, címereket, más régiségeket és festményeket is tartalmazott), másrészt mert kezdettől fogva azzal a szándékkal történt a gyűjtés és a rendszerezés, hogy a felállítandó nemzeti múzeumnak is alapjául szolgáljanak.
Talán még maga a gróf sem gondolta, hogy az azóta is a nevét viselő intézmény nemcsak a modern Magyarország születésének szolgál alapjául, hanem folyamatos építőköve is marad, amit az elmúlt két évszázad legviszontagságosabb pillanataiban sem tudtak lerombolni.
Az alapítás évfordulójának alkalmából rendezett ünnepségen először Rózsa Dávid, az OSZK főigazgatója mondott beszédet, ebben kiemelte, hogy az intézmény az alapításától kezdve nyitottsággal szolgálja a magyar társadalmat. – A könyvtár vezetése hisz abban, hogy a köz szolgálata érdekében minden érték megtöbbszörözendő. Ezzel a szemlélettel kapcsolódtunk a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központhoz (MNMKK) július 1-jén.
Az intézmények együttműködésével olyan egyedülálló keret alakult, amelyben az archeológiától a zoológiáig minden tudományterületnek van legalább egy szakembere. Magyarország legnagyobb közgyűjteménye több tízmillió műtárggyal, sok száz raktári egységgel, fantasztikus projektek lehetőségét kínálja.
Bizonyos kutatási témákat és kiállítási koncepciókat házon belül, különböző aspektusban lehet bejárni, és ez hosszú távon határozza meg az összes tagintézményt – fogalmazott az igazgató, aki úgy gondolja, hogy az MNMKK szakembereinek közös munkája, gondolkodása izgalmas szinergiákhoz vezet.
Az ünnepségen beszédet mondott továbbá Zsigmond Gábor, a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatója, és Vincze Máté közgyűjteményekért és kulturális fejlesztésekért felelős helyettes államtitkár. Zsigmond Gábor egyebek mellett részletesebben is kitért arra a nagyszabású muzeológusi munkára, ami megelőzte a nemzeti könyvtár, illetve a nemzeti múzeum létrejöttét, s hogy ezzel milyen egyedülálló szerepet töltünk be a világban.
Az a kevés nagy közgyűjtemény, ami megelőzött bennünket, mint a British Museum vagy a Louvre, uralkodói segítséggel jöttek létre
– mondta. Vincze Dávid egy tágabb történelmi áttekintést adott arról, hogy a hazai tudományos és kulturális intézményrendszer hogyan terebélyesedett az alapítást követően, és hogy a nemzeti könyvtár minden rendszert, minden átalakítást túlélt. – Most újra egy szabad, demokratikus országban élhetünk, és egy ennek megfelelő, Európában is innovatív közgyűjteményi rendszert hoztuk létre – fogalmazott a helyettes államtitkár az MNMKK-ról.
Az ünnepség befejezéseként az Ensemble Variabile kamaraegyüttes adta elő Haydn két szerzeményét, melynek az adott apropót, hogy ezeknek az eredeti kéziratai is a nemzeti könyvtár gyűjteményéből származnak, ahol – kevesen gondolnák, de – többet őriznek az osztrák zeneszerzőtől, mint hazájában.
