Az alkotást rendezőként és forgatókönyvíróként is jegyző Lakos Nóra, a nagy sikerű Hab direktora szívet melengető felnövéstörténetet írt, amely sok-sok humorral, érzékenységgel és XXI. századi vizualitással meséli el egy új család születésének történetét. A minden korosztálynak felhőtlen szórakozást ígérő film a holland Annet Huizing tizenkét országban, köztük a Magyarországon is megjelent könyve, a Hogyan írtam véletlenül egy könyvet? adaptációja. A Svenk szombat esti adása megmutatja a jövő héten mozikba kerülő film születéstörténetét, amit a rendező- forgatókönyvíró és a producer mesélt el a Svenk stábjának.
Svenk: a film az írás csodáját mutatja meg
„A film fő témája az írás csodája és az, hogy egy 12 éves kislány a főszereplőnk, aki egyébként zseniális, életében először játszott és csodálatos benne! A történet alapvetően arról szól, hogy ő hogyan tanulja meg kiírni magából az érzelmeit, amik segítenek abban, hogy tovább lépjen a fájdalomban, az örömöket megtalálja, és kinyissa a szívét” – mondta Lakos Nóra, a film rendezője és forgatókönyvírója a Svenk stábjának.
A rendezőnő azt a kulisszatitkot is elárulta, hogyan került fel a plafonra az a palacsinta, amit gyermekkorából szőtt bele a történetbe: „az volt nehéz, hogy megtaláljuk annak a módját, hogy a palacsinta fent maradjon majd a plafonon és végül a mágnesek oldották meg úgy a problémát, hogy a tésztába is bekerült egy mágnes, illetve egy olyan álplafon, amiben szintén mágnes volt.”
Ez egy sírós-nevetős családi mozi
Sümeghy Claudia producer családi filmjének filozófiájáról alkotott gondolatait árulta el a Svenk stábjának: „ez annyira univerzális téma, amihez mindannyiunknak van minimum egy kapcsolódási pontja, amire rálelhet a film nézése során, arról nem is beszélve, hogy ez egy sírós-nevetős családi film, mindig ezt szoktuk mondani.
Nagyon kevés ilyen készül Magyarországon és azt tapasztaljuk, hogy tényleg az érzelmek olyan amplitúdóját mozgatja meg.
Annyira jó hallgatni, ahogy kuncognak a film alatt a nézők, de közben elérzékenyülnek, szipognak, előkerülnek a zsebkendők, és az egész filmre olyan visszajelzéseket kapunk, hogy ez bőven túlmutat a gyerekfilm kategóriáján.”
