– Ahogy olvastam, a zene már a gyerekkorát is átitatta. Ki a legnagyobb zenei példaképe?
– Hatéves körüli gyerek lehettem, amikor beleszerettem a dobba. Egészen elbűvöltek a ritmusok. Ceruzák voltak a dobverőim, legós doboz és lábas volt a dobszerelés. A rádióból szólt a zene, és próbáltam utánozni azt, amit hallottam. Ösztönösen jött belőlem, amit játszottam, és amikor a nagymamám elvitt a zeneiskolába, akkor kiderült, hogy nem tudok egyetlen hangot sokáig gyakorolni, úgyhogy az volt az első és utolsó dobórám. A zenei példaképeim folyton változtak, egyszerre szerettem a Hobo Blues Bandet Tátrai Tiborral és a Bon Jovit Richie Samborával, a Metallica és a Red Hot Chilli Peppers mind nagy hatással voltak rám, a Piramis és az LGT lemezeit is sokat hallgattam. Most azok a példaképeim, akik 60 év felett is jól tartják magukat és koncerteznek. Ezek a zenekarok nem a mennyiségre, hanem a minőségre hajtottak, én személy szerint ezzel tudtam azonosulni.
– Az ITI 2021-es leállását követően szólókarrierbe kezdett, majd körülbelül egy éve új életet lehelt a bandába. Új tagokkal, új dalokkal és videóklipekkel jelentkeztek. Mi adta az erőt ehhez a nagy dobbantáshoz, és hogy érzi, a banda régi rajongói visszatértek?
– Ebben az időszakban megtanultam, hogy olyan vagyok, mint egy fa. Csak akkor tudok gyümölcsöt hozni, ha jó a talaj. Van, aki ilyenkor kivágja a fát, és van, aki megkeresi a baj forrását és rendbe hozza a dolgokat. Én a meggyógyítást választottam, ki kellett cserélni a földet, de ehhez idő kellett. Ebben az időszakban a saját nevemen jelentettem meg a dalaimat, amelyekbe bele is írtam ezt a folyamatot. Több zenésszel is játszottam ebben az időszakba, és szépen kialakult, hogy kik azok, akikkel folytatni tudom az Intim Torna Illegál zenekart. A korábbi tagok közül Geschitz János vállalta a folytatást, a basszerosunk addigra sajnos egy másik híres zenekarba igazolt, ajánlására Horváth László vállalta a szerepét. A doboknál Dajka Tomás felvidéki dobos biztosítja a magabiztos tempót.
Ez egy tudatos, sok áldozattal járó időszak volt, amiben még egy nagyon veszélyes betegséget is le kellett küzdenem. A rajongók nagy része örül neki, hogy hiteles maradtam és „nem adom fel”, mint ahogy azt a dalaimban is megírtam.
Most az ő szemükbe nézhetek minden egyes koncerten, és ez az a közönség és közösség, amire szerintem minden érző dalszerző, előadó vágyik.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!