Meg kell védenünk közösségeinket a „szétbombázástól” – interjú a friss Jászai Mari-díjas Czakó Juliannával

Nem keresi a konfliktust, de nem is hátrál meg, ha az értékszemléletéről van szó – vallja a nemrég Jászai Mari-díjban részesült Czakó Julianna. A Thália Színház társulatának Junior Prima és Domján Edit-díjas színművészével pályájáról, A dal kulisszatitkairól, a digitális polgári körökhöz való csatlakozásáról és a művészi felelősségvállalásról is beszélgettünk.

Fotó: Kurucz Árpád

– A Jászai Mari-díj a szakma egyik legfontosabb visszacsatolása. Milyen érzésekkel vette át az elismerést?

– Mérhetetlenül boldog és büszke vagyok. Ez egyfajta visszaigazolás a döntéshozók részéről, amiért nagyon hálás vagyok. Ugyanakkor egy ilyen díj felelősséggel is jár: példává válunk a következő generációk és a nézők számára. Ez a kitüntetés megerősített abban, hogy a közönséget szolgálni kell, és a művészetünkkel valódi értékeket kell közvetítenünk, és meg kell becsülni a hivatásunkat.

Czakó Julianna Fotó: Kurucz Árpád

– Pályafutása során az alternatív, kísérletező színháztól a nagyszínpadokig sok mindent kipróbált. Mi segítette a fejlődésben?

– Mindig kritikus voltam magammal. A 15 éves korom óta tartó pályámon Győrön és Kaposváron át Miskolcig sokféle közegben megfordultam. Az alternatív, független színházi előadásoktól a Szegedi Szabadtéri Színház színpadára. Sokat köszönhetek azoknak a rendezőknek, akik többet láttak bennem, mint amit én magamról feltételeztem. Ezek a „megugrott” akadályok építettek fel. Ma a Thália Színházban egy elképesztően profi csapattal dolgozhatok, ahol a Télikert intimitása és a nagyszínpad is más-más, de egyaránt izgalmas kihívást jelent.

– A közönség énekesnőként is megismerhette A dal című műsorban. Tervezi a folytatást?

– Mindenképpen. Az éneklés persze „egy más kávéház”, egy egészen másfajta jelenlétet igényel, mint a színház. Ott nincs karakter, ami mögé bújhassak, egyedül vagyok a színpadon. Bár az élő adás feszültsége kimerítő, az a néhány perc A dal színpadán nagyszerű élmény volt.

– Férjével, Görög Lászlóval gyakran játszanak együtt. Hogyan egyeztethető össze a közös munka a magánélettel?

– Laci fantasztikusan jó édesapa. A lányunkat viszi különórákra, egy csomó érdekes dolgot tud neki tanítani. Kevés ilyen apa-lánya kapcsolatot láttam. Ezenkívül rendkívül tehetséges és szórakoztató partner. Tőle tanultam meg, hogy az előadás minősége mindig fontosabb az egyéni megmutatkozásnál. Otthon igyekszünk letenni a szerepeket, a kislányunk olykor ránk is szól, ha túl sokat beszélünk a színházról. Persze szerencsések vagyunk, mert mindketten fanatikusan szeretjük a hivatásunkat, így ez nálunk nem konfliktusforrás, hanem egy közös nyelv.

Czakó Julianna Fotó: Kurucz Árpád

– Aktív szerepet vállal a digitális polgári körökben is. Mi motiválta a csatlakozásra?

– A nemzeti értékek képviselete és a kulturált közbeszéd iránti igény vezetett oda. A digitális térben zajló folyamatok olykor káros feszültségeket gerjesztenek. Fontosnak tartom, hogy legyen egy olyan közösség, ahol értelmesen, egymást nem bántva tudunk beszélni jelentős kérdésekről. Megtiszteltetés, hogy az arcommal és a nevemmel támogathatom ezt a kezdeményezést.

– Tavaly október 23-án egy nyílt levélben reagált Alföldi Róbert kritikáira, amikor a liberális rendező durván beleállt a kormányoldalba. Miért érezte úgy, hogy meg kell szólalnia?

– Szakmailag tisztelem őt, de eljött egy pont, amikor a szakmában hallott történetek után nem maradhattam csendben. Saját magam is tapasztaltam már a jelenséget amit Robival kapcsolatban meséltek a kollégáim. Nagyon káros, kegyetlen dolog ez, ami nem épít. Feldühített az az áldozati póz, amiből támadott. A levelem után persze voltak, akik elfordultak tőlem, de sokaknak bátorítást adott. Számomra ez egy jó szűrő is volt: kiderült, kikkel van valódi emberi kapcsolatom.

– Hogyan látja a művészek felelősségét a jelenlegi, háborúval terhelt időszakban?

– A világ most valami veszélyes felé rohan, és ezt fékezni kell. Színművészként az a feladatunk, hogy ne sulykoljunk semmit, hanem hagyjuk, hogy a történet „menjen át a nézőn”. Azt tapasztalom, hogy az emberek hálásak, ha a színházban kiszakadhatnak a nyomasztó hírek és a közösségi média zajából. Most higgadtságra és egységre van szükség, nem engedhetjük, hogy a közösségeinket „szétbombázzák”. A józan ész és az értékrendünk kell, hogy legyen az iránytűnk.

– Milyen feladatok várják még az évadban?

– Nagyon sűrű és változatos a program: Cseh Tamás-est, Molnár Ferenc Olimpiája, de vár rám Csehov Ványa bácsija, Terry Jonson Hisztériája és Dürrenmatt-mű is, aztán játsszuk Dan Rosen Az Utolsó vacsora és Feydeau A hülyéje című előadásait. A Thália repertoárja szerencsére lehetőséget ad az elmélyült, művészi munkára és a felszabadult játékra is.