Vannak könyvek, vannak szerzők, akiknél halogatjuk a pillanatot, akiknél ösztönösen érezzük, hogy, ha eljön az idő, készen kell találjon bennünket. Ha viszont eljő, és meg akar szólítani, engedni kell, hogy átadja üzentét! Akár egy olyan könyv is, amely életünk más-más időszakaiban már megtalált, már a bőrünk alá kúszott, már a hősévé tett, vagy megsemmisített bennünket.
Szabó Magdához érett lélek kell, mert különben félünk Szőcs Izává, Vincévé, Antallá, vagy akár Lídiává válni. Mert a jellemek tűpontosak. Ezáltal képessé tesznek halálosan szeretni, végletekig gyűlölni, ítélni és feloldozni. Igen, Szabó Magda fordulatos, lélekbemarkoló, mégis megrázóan életszagú regényét ajánlom most önöknek.
A karanténkorszak egyik legidőszerűbb olvasmányát, a Pilátust.
Abban az időszakban, amikor patikamérlegre kerülnek családi, emberi kapcsolataink. Amikor megmérettetik lelkünk és lelkiismeretünk. Vajon könnyűnek találtatik? Hányféle arca van a szeretetnek? Mi a titka annak, hogy ne a magunk, hanem a másik nézőpontjából szeressünk „jól”? Ára vagy értelme lesz egocentrikus életünknek, ha képtelenek vagyunk figyelembe venni mások igényeit? Elítéljük vagy feloldozzuk a betegeivel végletekig empatikus orvost, Szőcs Izát, aki a magánéletében mégis gátat emel maga és szerettei közé?
Gyilkos vagy áldozat?
Mire tanít a Pilátus? Arra, hogy a jótett bizony relatív. Mire figyelmeztet? A félreértett szeretet drámai erejére, amely alattomosan vagy akár szempillantás alatt válhat élet-halál kérdésévé. Mégis utat mutat, hogyan válhatunk „elítéltként” a legreménytelenebb helyzetben is erkölcsi győztessé. Szabó Magda kislánykorom óta elkísér, tisztelem, csodálom, tanulom és szeretem. Szeretettel ajánlom a Pilátust mindazoknak, akik mindenkiben képesek szembenézni saját maguk parányi tükrével!
