1764 áprilisában, 257 évvel ezelőtt koronázták német-római császárrá Józsefet, Mária Terézia fiát. A Frankfurtban tartott ünnepségen a királynőt egy előkelő magyar főúr, Esterházy „Fényes” Miklós képviselte, aki mindenkinél nagyobb feltűnést keltett.
A koronázáson Esterházy „Fényes” Miklós gazdagsága elbűvölte az előkelőségeket és Frankfurt polgárságát. Olyannak tűnt, mint a mesebeli herceg, aki teljesíti az ámuló polgárok kívánságait. Az ünnepségen lenyűgözte a tizennégy éves Johann Wolfgang von Goethét, aki így örökítette meg a „Fényes” Miklóst körülvevő pompát: „Megbámultuk a fényes kivilágításokat, a lángoló tündérpalotákat, amelyekkel a küldöttek versengve igyekeztek egymást túlszárnyalni. Esterházy hercegé azonban valamennyin túltett. […] A nagyúr az ünnepélyes nap tiszteletére mellőzte kedvezőtlen fekvésű szállását s annak környékét, hanem ehelyett a Rossmarkt szép hársfasorát ékesítette föl, elöl színesen kivilágított portállal, a háttérben pedig még annál is fényesebb távlattal. A fák között áttetsző talapzaton fénypiramisok és golyóbisok álltak, egyik fától a másikig lámpafüzérek húzódtak, s azokon csillárok függtek. Itt andalogtunk hát négyesben, úgy éreztem magam Gretchen oldalán, mintha az elíziumi boldog mezőkön járkálnék […].”
Díszkivilágítás II. József frankfurti koronázására, 1764
Fotó: Esterházy-kastélymúzeum/ Horváth György
Az egyetlen személyesebb leírást is Goethe adta a hercegről: „Nem volt éppen nagy növésű, de jó alakja volt. Élénk és előkelően boldog, mindenféle szigorúság és büszkeség nélkül.” Goethe a Dichtung und Wahrheitban többször is ír a koronázási ünnepségről. Ezt a napot az Esterházy „Fényes” Miklós-féle gazdagság tette egész életére emlékezetessé számára. Röviddel a koronázás után a herceg nevét még a hatalmasságok is kiemelt megbecsüléssel kezdték emlegetni.
(Felhasznált irodalom: Varga Kálmán: Esterházy „Fényes” Miklós és tündérvilága. Készült az Esterházy „Fényes” Miklós és tündérvilága kiállításhoz, 2009. Kiadja: Műemlékek Nemzeti Gondnoksága.)
