Erő a megmaradásunkhoz

– A Magyarságkutató Intézet már csak a kommunikációja lendületével is többnek mutatja magát puszta tudományos műhelynél – mondta Horváth-Lugossy Gábor főigazgató. Büszke nemzettudatot akarnak kialakítani, Trianon 100. évfordulójára pedig nem kesergő merengéssel, hanem a magyar megmaradás életerejének példáival készülnek. Az egy éve létrejött intézet eredményeiről és jövőjéről beszélgettünk.

„A hazai és a nemzetközi tudományos közélet hamar befogadta a Magyarságkutató Intézetet” Fotó: Mirkó István

– Milyen terveik vannak 2020-ban?

– A jövő évben készülünk feltárni Aba Sámuel királyi kápolnáját. Reméljük, az eucharisztia résztvevői is láthatják majd. Az Árpád-ház-program részeként pedig többek között a székesfehérvári Osszáriumban található csontok vizsgálatát, illetve azok azonosítását szeretnénk elvégezni. Nem feledjük azt sem, hogy jövőre lesz Zrínyi Miklós születésének 400. évfordulója. 2020-ban Isztambulban is megkezdődnek a levéltári kutatások, és előkészítés alatt állnak a grúziai és örmény levéltárak magyar vonatkozású, gazdag forrásainak feldolgozásai. Nagyban dolgozunk egy őstörténeti kiállításon is, amelyen a mai Oroszország területén feltárt, de egykor őseink által készített és használt tárgyakat és csontokat láthatjuk majd.

– Hogyan készülnek Trianon évfordulójára?

– Már idén tartottunk előadást a trianoni döntés magyarságot érintő következményeiről a külföldi diplomatáknak. Talán sokaknak még furcsán hangzik, de ma már inkább arra a kivételes teljesítményre hívjuk fel a figyelmet, amely a magyar megmaradás sorsfeladatának példás elvégzéséről szól. Nem minden nép bírt volna ki egy ekkora csapást. Gondoljon bele, hogy száz éve egy tollvonással elvették az ország kétharmadát, ezt eddig még nagyjából mindenki tudja, de ez a gazdasági élet számaira lefordítva valójában a termőföld 61,4, a faállomány 88, a vasúthálózat 62,2, a kiépített utak 64,5, a nyersvas 83,1, az ipartelepek 55,7, a hitel- és bankintézetek 67 százalékának elvesztését jelentette. Ezek után mi még mindig itt vagyunk erőnk teljében a Kárpát-medencében, és még mindig kiemelt szerepünk van abban, hogy biztosítsuk Európa stabilitását.

– Mik azok a „nagy kérdések”, amelyek kapcsán jelentős, az egész történelemtudományt befolyásoló válaszokat kaphatunk önöktől?

– A magyar nép eredetének, történelme kutatásának, lejegyzésének szempontjából az elmúlt ötszáz év nem a legszerencsésebb időszak volt. A korábbi, több mint ezeréves emlékeink nagy része elpusztult a magunk és a kereszténység védelmében vívott háborúk során, sokat hadizsákmányként hurcoltak el Magyarországról. A kommunista érában az erős magyar nemzet felmutatásának központi akarata elfogyott, ahogy történelmünk visszaszerzésének lendülete is. Most végre a legmagasabb politikai szinten is felismerték ennek a feladatnak a fontosságát. Fel kell mutatnunk, hogy mi, magyarok nem epizódszereplők vagyunk a történelemben. Ha ez megtörténik, akkor újra erős nemzeti tudattal, büszkeségre okot adó patriotizmussal rendelkező fiatal nemzedékek nőnek fel. Ez ad majd erőt a magyar megmaradáshoz.