– Ha valaki a művészetet választja pályájának, akkor egyáltalán nem játék, hogyan állunk hozzá az alkotói tevékenységéhez. Mi, a MANK-ban éppen ezért rendezünk a fiataloknak, a fiatalokért kiállítást, hogy a bemutatkozási lehetőséggel segítsük a pályakezdő művészeket – hangsúlyozta Tardy-Molnár Anna.
A kiállított művek között Jakab Borbála Róza Titkok hordozói című installációja a múlttal való szembenézés fontosságára hívja fel a figyelmet. A fiatal művész lapunknak elmondta, hogy hét nagyszülő tárgyi örökségéből állította össze a kiállításon látható bábukat. Az installáció megalkotásakor a felmenők egzisztenciális, nézetbeli és társadalmi különbségeiből fakadó feszültségek kifejezésére törekedett. A maszkszerű alkotásokkal pedig a privát és a közös történelem elválaszthatatlanságát szerette volna megjeleníteni.
Három vízzel teli tálban úszkálnak gyurmafigurák Kotormán Ábel Együtt – Külön című alkotásán. Az elsőben külön egy férfi, a másodikban külön egy nő, majd a harmadikban, végre egymásra találva, együtt úszkál az átlátszó tálban férfi és nő az idők végezetéig együtt, de mégis külön. Karai Klaudia OmniAll című munkájának a témája a család, látványvilágát illetően pedig a középkori szakrális-keresztény művészetet idézi, amelyet korunk számítógépes játékainak látványvilágával ötvöz egészen izgalmas módon.
Papp Szilvia Vivi Parents című videóinstallációjában két tévékészülék látható, amelyet egy ablak választ el egymástól. Az egyik képernyőn az anya löki meg elölről a hintát, amelyben egy kisgyerek ücsörög, a másik képernyőn az apa löki vissza hátulról ugyanazt a hintát. A két felvételt úgy hangolta össze az alkotó, hogy ha messziről nézzük, akkor anya apának, apa pedig anyának löki a hintát.
Harmincöt év alatti tehetségek bemutatkozása
Fotó: Csákvári Zsigmond
Balogh Kristóf, bár általában olajfestékkel dolgozik, most festett gyurmafigurákat láthatunk tőle, amelyek egyrészt kis játékoknak tűnnek, másrészt a gyermek- és a felnőttvilág találkozásáról is szólnak. Ilyen például a Koronavírustól megriadt fiú. Jagicza Patrícia St. Ego című művén pedig egy dinoszaurusszal találkozik a Wonder Woman nevű legófigura. A művész azt a pillanatot örökíti meg, amikor a hősnő igazságmondó lasszójával próbálja szóra bírni az őslényt, amely a St. Ego, vagyis korunk förtelmes népbetegsége, az egoizmus zászlaját viseli önmagán: ez is csak önmagával képes foglalkozni.
Benedek Tom izgalmasnak találja, amikor rávetülnek a képek egy másik perspektívából saját magukra. Ezeket hívja a művész digitális anamorfózisoknak. A kihívás, hogy mindezt hogyan lehet átültetni a festészet nyelvére, de úgy, hogy egyszerre kommunikáljon a hagyománnyal és releváns legyen a kortárs művészetben. Közlése szerint „a művészet és a játék egyaránt a valóság ábrázolásának és leképezésének különleges, kreatív és egyedi módja.” A kiállításon Uieltntd című munkája látható.
Korossy-Khayll Levente Csendélet Bionicle-lel című olajképe már-már tűpontos realizmus, a képen régi babákat látunk, de a hangulata az ábrázolás realizmusa okán nyomasztó és nyugtalanító. Csapó Júlia Túl sok dolgom van című munkája pedig arról szól, hogy túl sok az inger korunkban, túl sok az információ. Dicséretes a különböző technikák harmonikus keverése.
Sztruhár Zsuzsa Musica Taverna című művében már nem a személyes üzenet, a poézis a fontos, hanem maga a játék: vas, üveg, akril, ipari ventilátor, varrógép, motor, plexi, réz és polivinil révén egy pedállal üzemeltethető zenegépet állít ki, amelyet a látogató hozhat mozgásba. Szabó Kristóf Wrong Data című sorozatfestményei egy játékos folyamat következményei. A kiindulópontként szolgáló fotó digitális utómunkán megy keresztül, amikor is a képhibákat úgy alakítja, hogy magát a fotót elvonttá teszi, mint kompozíciós játékot. A véletlenek új lehetőséget nyújtanak.
Kádár Emese Sok szerencsét című munkája pedig éppen arról szól, hogy a szerencsejátékban nem sok szerepe van a szerencsének. Kézi szőttessel olyan interaktív installációt hozott létre, amely rávilágít arra: a szerencsejátékban csak vesztesek lehetünk. Ahogy írja: „a játékfüggőség esetében a játék elveszti tétnélküliségét, ártatlanságát, és kínzó kényszerré, az élettel összeegyeztethetetlenné is válhat.” Ha a látogató forgatja a szőttest, egyszer se jön ki a három fekete macska, a három keresztbe rakott ujj, a három négylevelű lóhere vagy a három összetört tükör.
Aki kíváncsi a többi fiatal művész kreatív és ötletes kiállított munkájára is, látogasson el a szentendrei MANK Galériába a Művészet és játék című kiállításra. Érdemes.
