A kötet témájának kényes voltát – a hivatalosan nem létező no go zónákat mutatja be –, s szerzőjének helyzetét pontosan jelzi, hogy álnéven kényszerül publikálni, illetve nincsen mobiltelefonja. Mindezzel magát és családját védi, mert mint elmondta: – kiderült, a könyvek, amelyeket írtam, hamar felkorbácsolták a kedélyeket.
Elárulta: a közvetlen veszély mellett, első kötete óta kiiktatták a francia médiából.
Franciaországot Obertone úgy jellemezte: nincs nép, a bevándorlás még mindig jövedelmező és a francia polgárok lemondtak tradicionális kultúrájukról.
– Ha ez valakinek nem tetszik, rögtön rásütik a bélyeget, hogy rasszista. A nép pedig kénytelen mindezt elviselni, hiszen nem fér hozzá az információkhoz, és nem tudja hallatni a hangját – szólt a baloldal világszerte alkalmazott módszeréről az újságíró, aki az információ korlátozása, a megbélyegzés mellett pokoli képet festett hazájáról: – Az iszlamizált külvárosokban a franciák kisebbségben vagy alig vannak. A bevándorlás tovább folytatódik, a hivatalos propaganda szerint ez Franciaország egyetlen esélye. Közben egyre jobban korbácsolódnak a kedélyek. Mi pedig letérdelünk, behódolunk nekik.
A mindennapokban rengeteg az erőszak, amely ellen a rendőrség már semmit sem tud tenni. Az erőszaktevőket aztán felmentik a bíróságok.
Később pedig így fogalmaz: – A nagyvárosok külső része drogelosztó hely, ahol késsel vagy machétával járnak az emberek. Senki sincs itt biztonságban. Mindenki adja-veszi a dokumentumokat vagy kiskorúnak mondja magát, hiszen utóbbi esetben nem lehet kitoloncolni őket az ország területéről. Vagy azt mondja, menekült, noha olyan országból jön, ahol nincs is háború. A rendőrök nem mernek bemenni ezekbe a kerületekbe, vagy csak reggel hat órától. Ha este mennének, akkor lövések és aknavetők fogadnák őket. Ha előállítják a támadókat, a bíróság nem tesz semmit az ügyükben, mert azt mondják, provokálták őket a rendőrök. A rendőrök nem merik megvédeni magukat. A bűnelkövetők, ha rács mögé kerülnek, hamar szabadulnak, és újra kezdődik minden elölről. Az állam lemondott a legitim bíráskodásról.
Probléma az is, hogy az iszlamisták beépültek a francia közigazgatási rendszerbe, ott vannak a rendőrök vagy a börtönőrök között. De már a hadseregben, sőt, az oktatás keretein belül is. Magas pozíciókat kapnak olyanok, akik Franciaország ellenségei, és képesek tenni az ország érdeke ellen.
Laurent Obertone keserűen állapította meg: a folyamat vége az lesz, „hogy meghódítanak bennünket, akkor a rendőrök elvesztik majd a hidegvérüket, és az emberek felkelnek, mert elegük lesz ebből.”
A beszélgetést záró kérdésre, miszerint mit szól a Capitoliumban történtekről, az újságíró kijelentette: – az elit eltávolodott a néptől, az átlagembertől. Elkeseredett emberek mérge ez, akik úgy látják, megint ugyanaz lesz, mint Trump előtt.
A teljes beszélgetés meghallgatható itt.
Lapunk Laurent Obertone-nal készült interjúja itt olvasható.
