Az online megnyitón Szegő György, a Műcsarnok művészeti igazgatója felsorolta a – mint fogalmazott – mágikus számokat:
– A Derkovits-ösztöndíj hatvanhatodszor valósult meg, a Műcsarnok idén százhuszonöt éves. A kiállítás mágiája nem a múltidézés, hanem a jövő – mondta a művészeti igazgató, aki kifejtette: az újranyitás után minden máshogy lesz, az ifjúságra jellemző kísérletezés biztosan átalakítja a teljes művészeti szférát.
Tardy-Molnár Anna, az ösztöndíjpályázatot koordináló MANK ügyvezető igazgatója köszöntőjében, folytatva az előző gondolatmenetet, megjegyezte: most érezzük a hiányát, hogy személyesen nem lehetünk jelen a galériákban, múzeumokban.
– Nemcsak a vírushelyzet óta, de csaknem hét esztendeje szervezünk virtuális sétákat, amelyek mind megtalálhatók a világhálón – válaszolta kérdésemre Fazakas Réka, a Derkó 2021 kurátora, hogy milyen újdonságokat kínál a Műcsarnok a korlátozások miatt.
A továbbiakban a tárlat online bejárhatósága mellett számos egyéb interaktív, internetes lehetőségeket kínálnak, amelyek segítségével például bemutatják a kiállító művészeket. – Az ösztöndíjat maximum három ízben kaphatja meg egy alkotó 35 éves koráig. Azoknak nyújt támogatást, akik a felsőoktatás rendszeréből már kikerültek, de még nem teremthettek maguknak egzisztenciát. Egyszerre 26 művész kap támogatást egy esztendőn keresztül – ismertette a kurátor.
Fazakas Réka: Európában nagyon kevés az olyan állam, amely ilyen mértékben támogatja a fiatal, pályakezdő művészeket
Fotó: Bach Máté
A Derkovits-ösztöndíjat első ízben a komor 1955-ös esztendőben hirdette meg az állam. A népművelési miniszter bársonyszékében Darvas József, a népi írók mozgalmának emblematikus alakja foglalt helyet, s bár az író-politikus az 1956-ig létező Nemzeti Parasztpárt alelnöke volt, az ösztöndíj odaítélését kommunista politikai szempontok befolyásolták. Ám a tehetség utat talált magának, így például 1955 és 1960 között olyan, mára legendás alkotók érdemelték ki, mint Csernus Tibor, Szinte Gábor, Kass János, Kondor Béla, Szurcsik János vagy Udvardi Erzsébet.
– Európában nagyon kevés az olyan állam, amelyik ilyen mértékben támogatja a fiatal, pályakezdő művészeket, akik számára ez az első díj, amit megkaphatnak pályájuk során – magyarázta Fazakas Réka, hozzáfűzve: a Derkovits-ösztöndíj belépő a képzőművészet világába, amelynek segítségével a galeristák felfigyelhetnek bármelyikükre. – Többen az itt kiállítók közül egyébként már tagjai valamelyik galériának – jegyezte meg a kurátor.
– Ha a zsűri dönt a díjazottakról, ezzel a kiállítókról, akkor vajon a kurátornak milyen feladat jut? – érdeklődtem.
– Az én feladatom megrendezni a tárlatot, összeállítani, szerkeszteni a katalógust – válaszolta Fazakas Réka, aki úgy fogalmazott: egyfajta gardedámság ez, a zsűri bírálatától kezdődően egészen a zárásig. – És természetesen sokat kell beszélni a kiállításról, most elsősorban az online térben – tette hozzá, majd elárulta: nem kizárólag a pályaműveket állították ki, egyesek mást, mások több alkotást, netán régebbit vagy magángyűjtőnél lévőt.
– Mennyire ad látleletet, hogy hol tartanak, merre mennek a pályakezdő művészek? – kérdeztem.
– Ad látleletet, hiszen 170-en pályáztak idén, s észrevehetők a tendenciák. Nyilván a vírushelyzet többeket megihletett – magyarázta a kurátor, a folytatásban kifejtve: ugyanakkor a 26 kiállító, azaz ösztöndíjnyertes művész lefedi a képzőművészet majd minden ágát a festészettől, szobrászattól, grafikától a fotón át a videó- és a kinetikus művészetig.
– Érdekes, hogy sokan eltértek alapvető művészeti águktól, több festő kinetikus szoborral, grafikusok festménnyel, szobrászok installációval jelentkeztek – mutatott rá Fazakas Réka, aki beszélt arról is, hogy bár az alkotóknak más-más az élethelyzete, hisz van, aki már tanít, van, aki doktori iskolába jár, van, aki most diplomázott, ennek ellenére biztosak lehetünk abban, hogy kiérlelt műalkotásokkal találkozhatnak a látogatók.
