Szüntelen alkotókedv és vitalitás sugárzik a 102 éves Veszely Jelena szobrászművészből, akit a horvátok világhírű mestere, Ivan Mestrovic tanított egykor Zágrábban.
Műveinek az anyaság, a női erő és a család a központi gondolata, fáradhatatlanul lesi az emberi mozdulatokat. Kisplasztikáiból a várpalotai Thury-várban szeptemberig önálló kiállítást tartanak.
A háború döntötte el, hogy Veszely Jelena mégis a képzőművészetet választotta, mert zongoristának készült, párhuzamosan végezte a Zeneakadémiát és a képzőművészeti főiskolát. Katonaszökevény férjének, Szilvássy Pál festőművésznek a nagybányai művésztelep adott otthont. „Nehezen lehet elképzelni, hogy az akkori háborús helyzetben zongoráztam volna, majd négy évig nem láttam zongorát, úgyhogy a háború helyettem is határozott, és szobrász lettem” – mondta Veszely Jelena egy korábbi interjúban.
Szobrainak intenzív zeneisége, a táncosok világa folytonos ihletforrása. Bevallása szerint a mozdulat foglalkoztatja. Éppen ezért is visszatérő téma alkotásaiban a táncosok ábrázolása, csakúgy, mint a család és az anyaság tisztelete.
Gyakori téma az anya-gyerek kapcsolat
Fotó: Pintér Laszlô
„Nőpárti vagyok, mert ezt a szerepet ismerem és érzem a legjobban, és tudom, hogy egy nőnek mennyire nehéz élete van, hiszen a családban mindent ő visz a vállán. A családot mindig nagyon tiszteltem, újra és újra elővettem az anya-gyerek kapcsolatot, de általában az anyai erőt helyeztem a központba” – fogalmaz a művésznő, akinek Ózdtól Pécsen át Fonyódig számos köztéri alkotása van kiállítva, de a kisplasztikák állnak hozzá a legközelebb. Szavai szerint tartott attól, hogy a hatalmas köztéri munkát időközben elunja.
A Harmónia és vitalitás című kiállítás a művésznő ars poeticája is lehet. Az általa képviselt külső-belső egyensúly, a sokirányú tehetség szoboresszenciába sűrített mementója. „Abszolút harmóniában vagyok önmagammal, mert mindig mindent elfogadtam a sorstól, amit adott, és amely értéket gyerekként fontosnak tartottam, ahhoz egy életen át ragaszkodtam.”
