– Szeptembertől indul az MMA-ösztöndíjasok második „generációja”; még lehet pályázni. Mi volt ezzel a céljuk?
– Szeretnénk a hozzánk pályázó művészeket hosszabb távú gondolkodásra serkenteni: legalább három évre készítsenek tervet! Emellett egyéni felelősségérzetüket is fejleszteni szeretnénk, úgy érzem, ilyen téren is van még tennivaló. Annak várjuk tehát a pályázatát, aki felvázol egy hároméves tervet, és hitelt érdemlően írja le, hogy mikor hol fog tartani vele. Negyedévenkénti bontásban előre közölnie kell, hogy a következő három évben hol fog tar-
tani a munkájában, valamint erről rendszeresen be is kell számolnia. Ha túlságosan nagyravágyó egy terv, az növelheti ugyan a pályázat értékét, de ha már kétségessé válik, hogy az illető képes kivitelezni, nem biztos, hogy bizalmat kap.
– Kulturális vérfrissítésnek szánják az ösztöndíjrendszert? Ha igen, az előző évfolyamban miért alulreprezentált a 18–25 év közötti korcsoport?
– Ennek az az oka, hogy nagyon szélesre tártuk az ajtót: 18 és 50 év közöttiek pályázhatnak. Az első évben a 40 és 50 év közöttiek voltak többségben a nyertesek között. Célunk, hogy a győztesek korátlaga évről évre lejjebb csússzon, hiszen leginkább a fiatal és a középkorú művészeket szeretnénk támogatni. Gondoljuk meg: ha ez a rendszer mondjuk már öt éve működne Magyarországon… 2018 még csak az indulás éve volt.
– Nem indul hátránnyal a negyven pluszos elismert művészekhez képest az, aki a pályája elején tart?
– Mást várunk el egy huszonévestől, mint az utóbbiaktól, s ezt az elbíráláskor figyelembe is vehetjük. Szeretnénk szélesre tárni azt a bizonyos ajtót, de először meg kell nézni, milyen pályázatok érkeznek. Tavaly nagyjából 1200 érvényes pályázatunk volt, abból választottuk ki a száz – egyébként nagyon magas színvonalú – nyertest. Reméljük, hogy idén még több színvonalas munka érkezik.
– Mivel jár az ösztöndíj?
– Ezek egyéni pályázatok, három éven át havi bruttó kétszázezer forint juttatással. Tavaly szeptember 1-je óta van száz ösztöndíjasunk, idén és jövőre szeptembertől csatlakozik hozzájuk még száz-száz, így 2021 lesz az első év, amikor reményeink szerint mind a háromszáz ösztöndíjasunk egyszerre, egész évben a „rendszerben lesz”. Persze lesznek, lehetnek, akik kiesnek, lemorzsolódnak: például mert nem számolnak el rendesen a munkájukkal. Nem titkoljuk: ez gyökeresen új szemléletű pályázati rendszer.
– Mitől különbözik például a Nemzeti Kulturális Alap pályázataitól?
– Ez egyéni pályázat, kizárólag hároméves időtartamú és oszthatatlan összegű. Az NKA-nál valaki néha hárommillió forintot kér és kap 420 ezret: ez elég gyakori eset volt például a zenei kollégiumban, ahol hat évig kurátor voltam. Érthető módon minden érdemes pályázónak akartak, akartunk adni egy kis pénzt. Innentől kezdve viszont ember legyen a talpán, aki meg tudja mondani, hogy a pályázónak ebből pontosan mit kell megvalósítania, illetve miről kell elszámolnia. Nálunk viszont vagy megkapja valaki a teljes összeget, vagy sem; a pályázat pedig ingyenes.
Fotó: Éberling András
– Az elbíráláskor próbáltak figyelni a művészeti területek közötti arányokra?
– Jogos kérdés, de pontosan hogyan figyeljünk erre? Akadémiánknak kilenc tagozata van, ebből nyolc művészeti ágé, a kilencedik pedig a művészetelméletet képviseli; azt pedig, hogy melyik területre hány pályázat érkezik, csak április végén tudjuk meg. Az MMA összművészeti akadémia: ha több területet is hitelesen érint egy pályázat, ez akár előnyt is jelenthet. Nem azt mondom, hogy mindnek ilyennek kell lennie, de az ilyen pályázatoknak nagyon örülünk. Ha viszont egy területen nem érkezik pályázat az elvárt minőségben, akkor csak azért nem fogunk rá pénzt adni, hogy az is képviselve legyen.
– Kik bírálják el a pályázatokat?
– Tavaly és idén is az összes akadémikusunk kapott tőlem egy felkérőlevelet, hogy ha van kedve, ideje és ereje, hogy a saját szakterületén, anyagi juttatás nélkül bírálatot vállaljon, akkor ezt megköszönjük. Minden pályázatot legalább ketten bírálnak el – ők egymásról sem tudnak –, végül a legjobbakból egy döntőbizottság választja ki azt a bizonyos százat. A bizottság tagjait minden évben én kérem fel. Tavaly ez az MMA elnökségének szavazati joggal bíró tagjaiból állt, de idén és jövőre is más-más névsor lesz.
– Abban is segítenek az ösztöndíjas művészeiknek, hogy publikálják a munkáikat?
– Természetesen. Célunk, hogy a legkiemelkedőbb munkák ne csak az íróasztalfiókban maradjanak, hanem közönség elé is kerüljenek. Aktív kapcsolatot szeretnénk kialakítani, közösséget is szeretnénk szervezni az ösztöndíjasainkból. Jelenleg az MMA-hoz elsődlegesen kapcsolódó művészek köre a háromszáz akadémikust, a hatszázhuszonhat nem akadémikus köztestületi tagot, ezenkívül (a tagozati ösztöndíjasok mellett) ezt a száz ösztöndíjasunkat jelenti. Úgy érzem, kezd kirajzolódni a magyar művészi életpályamodell, amelynek megteremtése akadémiánk egyik célja.
– Egyszerűbben szólva, hogy a művészetből is „meg lehessen élni”?
– Pesszimista ország vagyunk, s ennek érthető történelmi alapjai is vannak, hiszen az elmúlt száz év magyar történelmében sokszor éppen a legrosszabb forgatókönyv bontakozott ki. De úgy érzem, most egy szép és felívelő időszakot élünk. Azt szeretnénk elérni, hogy azok a kiemelkedő művészek, akik képesek hitelesen előre tervezni, legalább három évig itthon maradjanak és itthon dolgozzanak.
– Milyen egyéb szellemi elvárásaik vannak a pályázatokkal kapcsolatban?
– Egyetlen elvárásunk a magas művészeti minőség. Számomra ez nem szubjektív fogalom, persze nem is jogi kategória, de aki ért hozzá, a saját területén pontosan tudja, miről beszélek. Nagyon sok problémát látok még a magyar művészeti életben, a MMA-val ezekre is megoldásokat szeretnénk találni.
