Hol maradtak a fák?

Budapestnek nincs igazi (óvárosi) főtere – amióta eleink beépítették az egykori Városház teret a mai Ferenciek mellett. A nemzetnek viszont van főtere: ez a Kossuth tér.

Nyáron szabadtéri sütőként izzaszt az átforrósodott térkövezet Forrás: A szerző felvétele

Budapestnek nincs igazi (óvárosi) főtere – amióta eleink beépítették az egykori Városház teret a mai Ferenciek mellett. A nemzetnek viszont van főtere: ez a Kossuth tér. A sokat látott lipótvárosi téren évek óta zajlanak a felújítási, átalakítási, újrarendezési munkálatok, nagyrészt a Steindl Imre Program keretében. Érdemes körbenézni, és mérleget vonni az eddigi eredményekről.

Mi másra pillanthatnánk először, mint az Országház épületére? Hihetetlen, de már öt éve annak, hogy újra teljes pompájában díszeleg az Országgyűlés háza. A millennium korabeli Magyarország szuperluxus kivitelű neogótikus, extravagáns fantáziaépülete a magyar államiság, egész Magyarország egyik világhírű jelképe lett. Huszonöt éven át újították fel, remélhetőleg legalább ennyi ideig nem is kell majd hozzányúlni a barna zsalugátereivel barátságosabbá tett épületcsodához.

Ha körbenézünk, elsősorban magának a térnek, a térburkolatnak a megújulása a legnagyobb változás. Emlékszünk arra, hogy nem olyan rég még a Parlament elzárt szabadtéri parkolója terpeszkedett a töredezett aszfaltcsíkokkal borított, elhanyagolt téren? A Kossuth tér egy ugrással érkezett meg a szürke-szomorú hetvenes évekből a XXI. század második évtizedébe.

Jelentős és jelképes változás, hogy a tér nagy részét most már szabadon bejárhatja mindenki, magyarok és külföldi turisták egy­aránt. Logikus, hogy a Kossuth tér középső része most is egy üres placc, egy magától értetődő fórum közügyeink szabad megvitatására. Itt emelkedik a 33 méteres, tűszerű oszlop: teljesen letisztult jelkép ez a rajta lobogó 28 négyzetméteres országzászlóval. Mellette az egyik leglátványosabb, mégsem tolakodó kortárs köztéri megoldás a keskeny, süllyesztett vízmedence, amely némileg lehatárolja a tér közepét, és érdekes tükröződésekkel ad új perspektívákat a Kossuth tér épületeinek.

Nyáron szabadtéri sütőként izzaszt az átforrósodott térkövezet
Fotó: A szerző felvétele

Innentől viszont hiányérzetünk van: ez pedig a kellő mértékű zöld felület, fák és az általuk adott árnyék hiánya. Nem, nincs teljesen letérkövezve a Kossuth tér, de kétoldalt minden bizonnyal elfért volna még több gyep, s főleg fa. Tavasztól őszig ez a terünk (is) szabadtéri sütőként izzaszt mindenkit felülről és alulról, az átforrósodott térkövezet felől is. Itt jegyzem meg: elmúlt évekbeli köztérfelújításaink irányítói mintha irtóznának a fáktól és a nyáron enyhülést adó árnyékuktól. Talán néha ki lehetne szállni a klimatizált irodák és autók világából.

A Kúria épületéből végre kiköltözik a Néprajzi Múzeum: az egykori bírósági központ belső tereibe szuszakolt múzeumi gyűjtemény soha nem tudott itt igazi otthonra lelni. Remek fejlemény, hogy az eredeti intézmény költözik vissza az egyébként pompás dísztermekkel ékes és most majd teljes felújításon áteső épületbe. A Néprajzi pedig világszínvonalúnak ígérkező, különleges kortárs épületbe költözik majd a Városliget peremén. Ezzel mindenki csak nyerhet.

A szomszédos agrárminisztériumi épületen szerencsére megmarad az egyik legjobb, legmegrendítőbb ’56-os emlékmű: a minisztérium falaiba fúródó sortüzes lövedékek nyomait bronzból öntött golyók jelzik az utókor számára. Egyszerre unortodox, kortárs, mégis méltósággal emlékezni képes műalkotásról van szó. A tér déli házsorán lesz látható talán a legnagyobb vizuális változás. A metrókijárat fölött elbontották az egyes megoldásaival értékes modern építészeti törekvéseket őrző, ám összességében mára elavult és környezetidegen hetvenes évekbeli MTESZ-irodaházat. A helyén az új ház azon háború előtti homlokzati terve alapján épül meg. Így a tér egész házsora egységes, hosszú, hatalmas palotára emlékeztető homlokzattal ad régi-új keretet a nemzet főterének.

A Kossuth téren és környékén dúló, folyamatos politikai és kultúrharcokat gerjesztő szobor-visszaállítások és elköltöztetések egy teljes új cikket érdemelnének. Annyi bizonyos: József Attila szobra körül is állt a bál, amikor elmozdították a tér bokrai közül. Most mégis a lehető legjobb, kézenfekvő és tökéletes helyét nyerte el a rakodópart fölött, vele szelfiző járókelők körében nézve a Dunát, ahol dinnyehéjak – és a megújuló Budapest csodáit fotózó turistatömegek hajói – úsznak el.