Bár a koronavírus-járványban beszoruló közélet nem ígért különösebb látványosságot, a romániai parlamenti választás olyan fordulatokkal szolgált, amelyeket még sokáig fognak elemezni a szakemberek. Az írás születésének pillanatában a szavazatok feldolgozása 99 százalékos állapotban volt, így különösebb kockázat nélkül próbálkozhatunk leltár készítésével a rendkívül alacsony, mindössze 32 százalékos választói részvételt vonzó voksolásról.
Az élen mondhatni nincs semmi látnivaló, a legújabb kori Románia történetének valamennyi választását megnyerő Szociáldemokrata Párt (PSD) a szavazatok közel harminc százalékát összesítve nyert. Második helyen a Nemzeti Liberális Párt (PNL) végzett 25 százalék körüli eredménnyel, harmadiknak pedig a liberális Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR-PLUS) futott be jó 15 százalékos támogatottsággal. A Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) kilencszázalékos eredménnyel sokkolt mindenkit, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) pedig a jó eredménynek tekinthető 6,2 százalékkal végzett az ötödik helyen. Némi izgalmat már csak a töredékszavazatok visszaosztása okozhat, illetve az új kormány alakítása.
A kormányalakítás lényegében már a választások hivatalos végeredményének kihirdetése előtt megkezdődött. A voksolás első „áldozata” ugyanis maga a miniszterelnök volt. A hozzá hasonlóan liberális pártidentitású Klaus Iohannis államelnökkel való megbeszélést követően ugyanis Ludovic Orban lemondott a tisztségéről, helyére a fennmaradó néhány napra Nicolae Ciucă védelmi minisztert nevezte ki az államfő.
Ötpárti parlament körvonalazódik hát, a PSD, a PNL, az USR-PLUS, az AUR és az RMDSZ együttesen a voksok több mint 84 százalékát söpörte be. A közel 16 százaléknyi maradékot a 84 százalékot már megszerzők között osztják szét meglehetősen bonyolult algoritmus alapján. Ötpárti kormánykoalíció azonban ezer okból is elképzelhetetlen. Az AUR rendszerellenes párt, így senki számára nem szalonképes partner. Az RMDSZ-re ezúttal azért nem lehet ráhúzni a mérleg nyelve szerepét, mivel ez eleve azt feltételezné, hogy létezik baloldali kormányalternatíva. Márpedig ezúttal nem létezik, miután a PSD elméletileg is csak az AUR-ral szövetkezhetne, de még együtt sem érnék el a negyven százalékot. Marad hát a jobboldali koalíció lehetősége, amelyben roppant törékeny, de azért létező többséget alkotna a PNL, az USR-PLUS és az RMDSZ szövetsége. Ennek a változatnak gyakorlatilag nincs alternatívája.
A PSD úgy nyert, hogy elveszítette négy éve szerzett mandátumainak egyharmadát. Marcel Ciolacu elnök lecserélte a börtönben lévő, a párt imázsát erőteljesen megrongáló korábbi pártvezér, Liviu Dragnea által favorizált garnitúrát, a hivatalban lévő képviselők és szenátorok kétharmadát. Közben meg „leválasztotta” a pártról a korábbi partnereket, illetve nem egyezett ki a hozzájuk dörgölőzőkkel. Egyértelműen ellenzéki szerepre készülnek, illetve máris a 2024-es parlamenti választásokra.
A román társadalomnak is érdeke lenne a szélsőségek kiszorítása Fotó: Getty Images
A liberálisok abszolút értelemben jobban szerepeltek, mint négy évvel korábban, a saját elvárásaikhoz képest azonban gyengébben. A folyamatos hanyatlást jelentős mértékben előidézte a vírusjárvány kaotikus kormányzati kezelése is. Ennek esett áldozatul Ludovic Orban is, akit a választások előtt Iohannis még az egyetlen lehetséges kormányfőjelöltként emlegetett. Sikerült viszont az utolsó pillanatban megrendezni a választást, amikor még kormányalakító tényezőként jelenhettek meg. Egy esetleges tavaszi voksolásig aligha futotta volna már a rohamosan apadó népszerűségi tőkéből.
A legnagyobb dilemmát természetesen az AUR – magyarul aranyat jelent a román betűszó – felbukkanása jelenti. A közvélemény-kutatók által előzetesen nem is mért pártnak sikerült összekötnie az elmúlt két-három év rendszerellenes, EU-ellenes, globalizációellenes, vírusellenes csoportosulásait.
Székely István politológus, az RMDSZ ügyvezető alelnöke felhívja a figyelmet arra a sajtóközleményre, amelyben a párt vezetői „a román fájdalom pártja”-ként határozzák meg alakulatukat. A román diaszpóra szavazatainak közel egynegyedét besöprő alakulat azoknak a frusztrációit vállalja, akik kénytelenek elviselni a nyugat-európai lét minden megaláztatását. Fontos mozgósító elemként érdemes kezelni az úgynevezett dakopata mozgalommal való azonosulást is, amely a dák felsőbbrendűségre vezeti vissza az emberiség valamennyi nagy teljesítményét. Ezeket a mozgalmakat kötötték össze mindössze két-három hónap alatt a világháló segítségével. Vajon ki adta hozzá a tudást, illetve biztosította a finanszírozást? Egyes elszólások szerint a Facebook-mozgósítást kiszervezték egy moszkvai cégnek.
Ez a nacionalista, deklaráltan magyarellenes párt várhatóan megkeseríti majd a magyar képviselők életét – és talán nem csak az övéket. Olyan négy év várható ugyanis a román parlamentben, amely igencsak emelkedettnek ígérkezik nemcsak a hangnem, de a hangerő tekintetében is, és ez hasonló irányba terelheti a többieket is. A szélsőséges szurkolói közegben nevelkedő, arra jelentős mértékben alapozó párt mindenesetre néhány tankönyvbe kívánkozó lépést is tett. A választás másnapján például tagtoborzó felhívást tett közzé, amelyre huszonnégy óra alatt 15 ezren jelentkeztek.
Ebbe a sorba kívánkozik az a keddi interjú is, amelyben a párt egyik társelnöke, Claudiu Târziu – miközben tompította jó néhány korábbi meredek állásfoglalását – új témákat is igyekezett felvetni. Ilyen volt például, hogy a továbbiakban a pártok ne részesüljenek költségvetési támogatásban, a polgármesterek legfeljebb két ciklusra lehessenek választhatók. Csupa olyan népi „felhorgadás”, amely aligha megvalósítható, de meglovagolja bizonyos rétegek hatalommal szembeni frusztrációját.
Milyen jövő vár ilyen körülmények között az RMDSZ-re? Érdemes Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester, a szövetség egyik erős emberének véleményét idézni: „Az erdélyi magyar közösség hatalmas lehetőséget szalasztott el, hiszen a kalkulálhatóan alacsony részvétel hatalmas esélyt kínált akár arra is, hogy az RMDSZ akár tízszázalékos eredményt érjen el. Hogy nem így történt, azért elsősorban mi, politikusok vagyunk a hibásak, mert nem tudtunk elég jól mozgósítani, az erdélyi magyar közösség közel fele nem érezte ennek a választásnak a súlyát.”
Még olyan körülmények között sem, tesszük hozzá, hogy ezúttal megvalósult a sokat hiányolt magyar–magyar összefogás. Csakhogy megváltozni látszik a képlet, és a megoldási kulcsot sürgősen meg kellene találni. Ebben segíthet a kormányzati részvétel is, amellyel olyan irányba lehet módosítani a körülményeket, hogy az AUR-jelenség megmaradjon a konjunkturális baleset szintjén. És ez talán a román társadalom túlnyomó részének is elemi érdeke.
