Alapvető álláspont, hogy a három Guyana teljesen elkülönül a dél-amerikai országoktól, úgyszólván senki se tudja, mi történik a brit, a holland és a francia Guyanában, amelyek közül a brit és a holland már független ország, a francia viszont nem. Kulturálisan teljesen eltérőek ezek az országok a régió többi részétől, lakosságuk inkább érzi magát az óhaza gyermekeinek, rendszeresen járnak is vissza, különösen igaz ez Francia Guyana esetében. A Magyarországnál épphogy kisebb országban kevesebb, mint 300 ezer ember él, többségük a fővárosban, Cayenne-ben, és mind francia állampolgárok. Euróval fizetnek, szavaznak az elnökválasztáson, szurkolnak a kékeknek a világbajnokságon. Csakhogy ez csak papíron Franciaország, az anyagi lehetőségek összehasonlíthatatlanok az európai országéval, a helybéliek sokkal szegényebbek, mint Európában, viszont mindent Franciaországból importálnak. Az árak így viszonylag magasak, a fizetések viszont alacsonyak.
De nyilvánvaló, hogy Franciaországnak stratégiai okokból szüksége van Guyanára, vagyis szükség esetén fizetni fog, ahogy 2017-ben, egy helyi tüntetést követően is megtette.
Addig pedig Guyana csendben őrzi az unió külső határát Brazília felé. Amely nem különösebben nehéz, hiszen a határvidék áthatolhatatlan őserdő, Brazília északi régiójában se él senki, ahogy Francia Guyana déli területén sem. Aki megpróbál ilyen módon bejutni illegálisan az Európai Unióba, az megérdemli a sikert, nem is jellemző a próbálkozás. Nem is véletlen, hogy világszerte ismert módon Francia Guyana egykor büntetőgyarmata volt Franciaországnak, ahová a legkeményebb bűnözőket száműzték.
Erről írta viszonylagos szabadon értelmezve saját szerepét Henri Charriere a Pillangó című könyvet, leírva a borzasztó viszonyokat a trópusi pokolban, majd számtalan szökési kísérletét.
A gyarmat ma már más szerepet játszik, de az ötlet nem halt meg. Idén májusban jelentették be Párizsban, hogy a francia börtönviszonyok tarthatatlanok, változtatni kell, mert minden börtön túlzsúfolt, az elítéltekhez bejutnak a mobiltelefonok, s bentről irányítják bűnös üzelmeiket, mintha legalábbis szabadok volnának. A tágas és ritkán lakott Francia Guyana pedig ideális választás ahhoz, hogy létrehozzanak egy igazán elszigetelt börtönt. Vagyis Pillangónak utódai lehetnek, ha megvalósul a terv, márpedig 2028-ra elméletileg már állni fog az új börtön a legkeményebb francia bűnözők számára. Az új börtön St Laurent de Maroniban épül majd fel, hatvan bűnözőt tud majd fogadni, 15 helyet fenntartanak iszlamista harcosoknak, a többi feltehetően drogbáróknak jut majd. A helyiek nem különösebben lelkesek, hiszen az országuk már így is leginkább arról híres, hogy itt raboskodott Alfred Dreyfus és az említett Pillangó, akik a földi pokolban voltak. Ez pedig nem különösebben hívogató hírnév. Évente nagyjából 50 ezer ember látogatja meg az Ördög-szigeten található, 1953 óta nem működő büntetőkolóniát, akik rémüldöznek, hogy lehet itt élni és milyen borzasztó lehetett az Isten háta mögött élve megrohadni.
