Az ellenzéki pártok jelentős része is a gróf Bethlen István miniszterelnök által ajánlott Ripka Ferenc fővárosi kormánybiztost támogatja a főpolgármesteri tisztség elnyerésére ― tájékoztat róla a Pesti Napló július 11-én. Mint írják, a Nemzeti Demokrata Párt budapesti képviselői értekezletet tartottak a Központi Demokrata Körben. Ott pedig a tanácskozás az elnöklő
Vázsonyi Vilmos indítványára, egyhangúlag elhatározta, hogy a főpolgármester-választáson Ripka Ferenc főpolgármester-jelöltre adják le szavazatukat és a szavazáson testületileg meg is fognak jelenni.
Szerintük ugyanis Sipőcz Jenő pártfőpolgármester. A szociáldemokrata párt szintén magáévá teszi az Egyesült Ellenzéki Pártok intéző bizottságának határozatát és Ripkára szavaz. Egyedül a radikális jobboldali Wolff-párt nem dönt véglegesen egy nappal a választás előtt sem a kérdésben, mert reménykednek Sipőcz további főpolgármesterségében.
Tomboló viharos közgyűlésen választották meg az új főpolgármestert ― tudósít róla a Friss Ujság július 12-én. Azt írják: „a rendkívüli fontosságú közgyűlés iránt szokatlanul nagy érdeklődés nyilvánult meg, a bizottsági tagok csaknem teljes számban megjelentek és a karzatokat is zsúfolásig megtöltötte az érdeklődő közönség.”
A vihar akkor kezd kitörni, amikor „az elnöklő polgármester felbontotta a kormányzói kéziratot tartalmazó borítékot és a leiratot olvasni kezdte. E pillanatban az egész jobboldal és a középső padsorok tagjai felálltak, hogy a kormányzó leiratát állva hallgassák végig. A szociáldemokraták, illetve a demokratikus blokk egy része a baloldalon azonban tüntetően ülve maradt.”
A tudósítás szerint óriási lárma és kiabálás tör ki erre, a jobboldal követeli a szocialistáktól és a demokrata pártiaktól, hogy ők is álljanak föl. A kaotikus helyzetet az menti meg, hogy „a jobboldal elkezdi énekelni a Himnuszt, melynek hangjaira az ülve maradt szociáldemokraták és demokraták is azonnal felálltak és ők is elkezdték énekelni a nemzeti imádságot.” A titkos szavazáson azután Ripka Ferencet választják meg a közgyűlésben, aki 228 érvényes szavazatból 187-et szerez meg. Az új főpolgármester székfoglaló beszédében úgy fogalmaz: „Magyarország talpra állításában a vezető munkát itt, Budapesten kell elvégezni. Volt idő, amikor úgy látszott, hogy Budapest Magyarország nélkül akar megélni.” Azután „meg voltak évek, amikor Magyarország Budapest nélkül akart volna külön életet kezdeni. Mind a két kísérlet csak szerencsétlenséggel végződhetett. A nemzetnek ma nagyobb szüksége van Budapestre, mint bármikor, mert régi egységének ez az egyetlen hatalmas, életerős emléke.”
A főpolgármester beszédét az ellenzéki képviselők is megtapsolják. „A budapesti dalkör és a munkásdalárda ezután elénekelte a Himnuszt és a Nemzeti Hiszekegyet, amelyet a közgyűlés tagjai állva hallgattak végig.”
A debreceni egyetem szobrot állít Tisza Istvánnak, az 1918. október végi forradalmi puccs első napján meggyilkolt volt miniszterelnöknek ― közli a 8 Órai Ujság július 9-én. Úgy részletezik:
A debreceni gróf Tisza István tudományegyetem klinikai bizottsága tegnapi ülésén elhatározták, hogy az egyetem a klinika parkjában felállítja gróf Tisza István életnagyságú márványszobrát.
Az emlékmű elkészítésével Kisfaludi Strobl Zsigmond szobrászművészt bízzák meg, aki néhány hét alatt el is fog készülni a tervvel. A szobor felállítását „Klebelsberg Kunó gróf kezdeményezte. Debrecen Tisza-szobra tulajdonképpen az első életnagyságú szobor, amely a mártírhalált halt nagy államférfiúnak az emlékét egy nyilvános jellegű közparkban és monumentális módon örökíti meg, mert az eddigi Tisza emlékművek méreteikben és kivitelükben mind kisebbek, mint a most felállítandó Tisza-szobor.”
A Magyarországi Újságírók Egyesületének közgyűlésén bejelentik, hogy a hetekkel azelőtt kormányzósértés miatt betiltott Az Ujság megjelenését Ujság címmel sikerült kiharcolni.
A Budapesti Hírlap július 11-i cikke szerint a lap nevében Kóbor Tamás szerkesztő utal rá az egyesület választmányi ülésén, hogy sohasem értett egyet Beniczky Ödön volt belügyminiszternek a kormányzót közvetve a kommün utáni önkényeskedések támogatásával hírbe hozó vallomásával, aminek lehozatala Az Ujság szüneteltetéséhez vezetett. Úgy fogalmaz:
„a Beniczky-féle közlemény tartalmával és tendenciájával magamat és lapomat sohasem azonosítottam.” Hozzáteszi: „ezzel tartozom ama felfogásomnak, amelyet mindig vallottam és vallani is fogok, hogy az államfővel, mint az ország legfőbb tekintélyével szemben az ország minden polgárának a legnagyobb tisztelettel és hódolattal kell viseltetnie.”
Berlin nyerte az első városközi nyolcevezős versenyt ― ad hírt Az Est a Dunán, a Margitszigetnél rendezett sporteseményről július 7-én. A legkevesebb tízezer néző előtt lezajló rendezvény fő száma a városközi verseny, „amelynek startjához a Sport Borussia és a Pannonia-csapat mellett még a bécsi Donauhort csapata is fölevezett.” Mint tudósítanak: „Száz meg száz látcső szegeződött a Duna közepére, ahol hatalmasat küzdött a két hajó. Amint közeledtek, már szabad szemmel is ki lehetett venni, hogy a német csapat legalább fél hajóhossznyi előnyt szerzett. Háromszáz méterrel a cél előtt a Borussia vezérevezőse hirtelen fokozta a stroke-számot, legalább 42-őt húzott egy percben és ezzel elhúzott a már fáradtan dolgozó Pannonia csapat mellől.” A lap a közönséget is érzékletesen írja le.
„A Margitszigetnek zászlódíszes, elhatárolt része a legszebb virágoskertnek látszott, azzá változtatták az enyhe világos színekben pompázó női toalettek.”
Forrás: Wikipédia
Az Est idézi az egykori sokoldalú sportembernek, labdarúgónak, az első magyar szövetségi kapitánynak, a világháborúban hősi halált halt egykori sportújságírójának, Gillemot Ferencnek egyik tudósítását egy korábbi regattáról: „Hogyha világraszóló szépségversenyt akarnak rendezni, csak üzenni kell az Evezős Szövetségnek, hogy rendezze meg a budapesti nagy regattát.”
Borítókép: Evezősök a Dunán, jobboldalt a régi Erzsébet híddal 1928-ban (Forrás: Fortepan/Bor Dezső)
