A Nyitány ezt a kalandot hivatott elmesélni. Egyszerre visszatérés és végső búcsú ettől a bizsergetően eredeti világtól, amit sosem lehet végletesen kiismerni, mindig akad benne egy újabb, elmesélésre váró történet. Felütése szerint bár Álom él és virul, egy aspektusa mégis meghal, és ez ahhoz a különös dologhoz vezet, hogy egy térben és időben is meghatározhatatlan helyen találkozik saját lényének más aspektusaival, majd egy macskával és egy Remény nevű árvával elindul a Csillagok városába, hogy megakadályozza a Mindenség Végét.
A Nyitány leginkább Álom és Vágy nevű testvére viharos kapcsolatát bontja tovább, miközben – sok egyéb, már korábban megismert szereplő mellett, mint a Párkák vagy a Korinthoszi nevű elszabadult rémálom – most először találkozhatunk a szüleikkel is.
A Végtelenek az Éj és az Idő frigyéből születtek, amit a Nyitány letaglózó vizualitással varázsol elénk: nem túlzás azt állítani, hogy grafikailag J. H. Williams III rajzoló (és mellette a színező Dawe Stewart) munkája magasan kiemelkedik az e tekintetben inkább hullámzó színvonalú, több rajzoló által jegyzett Sandman-sorozatból. Williams többször sikerrel ragadja meg a lerajzolhatatlant, közben rengeteg stílussal bűvészkedik, a végeredmény mégis konzisztens és egységes marad. Rajzolóként valami nagyon hasonlót művel a látvánnyal, mint Gaiman a mítoszokkal és a történetekkel – A Nyitány megérdemelten kapott Hugo-díjat is.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!