Az utóbbi években egyre több amerikai képregény jelenik meg magyar nyelven, amelyek túllépnek a DC és a Marvel hagyományos szuperhősös világán. Ennek a sokszínűbb, merészebb irányzatnak az egyik legizgalmasabb műhelye az Image Comics, amely három évtizede éppen azért jött létre, hogy az alkotók megtarthassák saját ötleteik és karaktereik szerzői jogait. A kiadó azóta olyan kultikus sorozatokat adott a világnak, mint Robert Kirkman The Walking Dead és Invincible – Legyőzhetetlen című szériái (mindkettőből rendkívül sikeres tévés adaptáció készült), vagy Brian K. Vaughan Saga és Paper Girls – Újságoslányok című munkái – ezek ma már mind olvashatóak magyarul is.
East of West: Nyugattól keletre
Ebben a kreatív közegben született meg Jonathan Hickman és Nick Dragotta 45 részes képregénysorozata, az East of West: Nyugattól keletre, amely 2013 és 2019 között futott Amerikában, és mára az Image Comics egyik legfontosabb sorozataként tartják számon. A képregénysorozat első 15 részét tartalmazó gyűjteményes kötet már magyarul is megjelent a Fumax kiadásában.
Jonathan Hickman az elmúlt másfél évtized egyik legmeghatározóbb szerzője a Marvelnél, dolgozott többek között a Fantasztikus Négyes, az X-Men, és a Bosszú Angyalai (Bosszúállók) történetein is. Az East of West viszont a fősodor szuperhős-univerzumoktól távol született: itt Hickman teljesen szabadon építhette fel saját, komplex és filozofikus világát, amely egyszerre sci-fi, western és apokaliptikus fantasy.
A történet egy alternatív Amerikában játszódik, ahol a polgárháború soha nem ért véget, de egy 1908-ban becsapódó üstökös nyomán az ország hét, egymástól élesen elkülönülő államra szakad, avagy Amerika hét nemzetére: az Egyesült Államok Uniójára, az Amerikai Konföderációs Államokra, a Texasi Egyesült Államokra, az Amerikai Végtelen Nemzetre, New Orleans Királyságára, Fegyvernyugalomra és az Amerikai Népköztársaságra. Ebben a posztapokaliptikus, némi misztikával átitatott közegben a világ sorsát az Apokalipszis négy lovasa – Halál, Háború, Dögvész és Hódítás – kormányozza a világvége felé, csakhogy Halál elhagyta társait, miután szerelmes lett és gyermeke született.
A fiút azonban elragadták tőle, szerelmét pedig bebörtönözték, ezért Halál most két különös kísérőjével járja a földet, hogy bosszút álljon – miközben a többiek továbbra is az világvégét akarják beteljesíteni.
Jonathan Hickman tehát egy teljesen új történelmet, politikai rendszert és hitvilágot alkotott, amiben a kötet végén térképek, idővonalak és dokumentumok egészítenek ki. Ezekre nagy szükség is van, mivel az írónak nem kenyere a lineáris történetmesélés: Hickman nagy kihagyásokkal dolgozik, egy-egy mondat értelmét sokszor teljes homály fedi, a mozaikdarabok azonban idővel a helyükre kerülnek – de ne csodálkozzunk azonban, ha sokáig egyáltalán nem értjük, amit olvasunk. Nick Dragotta rajzoló hű társa ebben narratív játékban – monumentális, ugyanakkor letisztult kompozíciói, a vadnyugatot és a jövő technológiáit ötvöző képi világa az utóbbi évtized egyik legkarakteresebb vizuális stílusát teremtette meg.
