A magyar írónak négy nagy főtípusa van ma, nem számítva a különleges budapesti típust és a változatokat. Az első a legszentebb nemzeti hagyományainkat híven ápoló, de minden modern törekvéstől, minden merészebb újítástól húzódozó írók csoportja. Ezek epigonok. Magyar nagyságoknak magyar szívű, de kicsiny, olykor nevetségesen kicsiny epigonjai. Csupán fenntartó, nem teremtő erők, sőt ma már ez az érdemük is lejárófélben van, mert amihez oly szívósan ragaszkodnak, azt nincs miért fönntartani többé: ami jó volt benne, az úgy is megmaradt, s nélkülök tisztábban maradt volna meg, mint velük. Gyulai Pál volt közöttük a legnagyobb. Halála után szétzüllött a tábor s ma már alig lézeng közöttünk néhány az aprajából.

Metál a pokolian tűző napon
Dunaújvárosban a Rockmaraton igazi családias fesztivál képét nyújtotta.