Lejöttek a hegyek – Megnyílt Buda új parkja

Széllkapu néven megnyílt Buda új parkja, mely a Millenáris kulturális negyed és park bővítéseként egészen a Margit körútig hosszabbítja meg a zöld ­felületet.

Szövényi Anna
2020. 10. 01. 11:45
null
Jó arányú zöld, mégis városias terek jöttek létre az új budai városi parkban. Fotó: Bach Máté Forrás: Magyar Nemzet
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Széllkapu néven megnyílt Buda új parkja, mely a Millenáris kulturális negyed és park bővítéseként egészen a Margit körútig hosszabbítja meg a zöld ­felületet. A furcsa hangzású névnek több olva­sata van: utal a szélcsatornára, mely a Margit körúti minisztériumi épület elbontásával új­ranyílt, utal a közeli Széll Kálmán térre és persze a kapura, mely talán a zöldre nyílik vagy a he­gyekre? Számomra a parknak is több olvasata van.

Jó arányú zöld, mégis városias terek jöttek létre az új budai városi parkban. Fotó: Bach Máté

A város új parkot kapott, szuper, mert Budapest – hasonló méretű társaihoz képest – nagyon kevés zöld felülettel rendelkezik. A minisztériumi épület és a telken árván maradt Ganz-gyárépületek elbontásával a Margit körút átöblítését szolgáló hegyi levegő útja szabaddá vált.

A park koncepciója egy belső, lágyan ívelő, zárt völgy kialakítása a nagyváros ölében, a Rózsadomb lábánál. A Margit körút a hajtogatott dombokkal új térfalat kapott – de nem. Az útról betonfalakat, a parkban emelt dombok hátát, metszetét láthatjuk. A műdomb az utcák felől kevéssé vonzó, zárt arcát mutatja, belül viszont jó arányú zöld, de mégis városias terek jöttek létre. Betérve a dimbes-dombos világ meggyőző képe feledteti a külvilág zűrzavarát. A sosem volt dombra kaptatva azonban a szomszédos házak homlokzatához érkezünk. A harmadik emeleti erkélyekkel egy magasságban a fűben napozva kukucskálhatunk nappalikba.

A 4-es, 6-os megállója felől közelítve a Széll Kálmán térről ismerős formavilág fogad, hajtogatott betonelemek aláépített épületekkel. A város felől betonkapu, a domb felől rafinált domb. Míg a látszóbeton tárgyszerű moduljai a Széll Kálmán téren a téglavető kavicsaiként értelmezhetők, és a metrómegálló legyezőjével jól rokoníthatók, a Margit körúti hagyományos térfal mellett e látszóbeton felületek hiányérzetet keltenek. A térfal óriási lyuka városépítészeti szempontból nem szerencsés. Nem lehetett volna ezt a hiányt egy erős zöld fasorral vagy két jól megfogott saroképülettel valódi kapuvá tenni, a hiányt pótolni, enyhíteni?

A dombok közé ölelt terek kellemes arányúak. A park egyes építészeti részletei – a gombafák szerkezete – már látott elem, és a park egyéb tetszetős építészeti bravúrjai is kellemes, ám együtt kollázs jelleget kölcsönöznek a parknak. Leglátványosabb a Mammut hátsó homlokzatát takaró passzázs-, zöldfal-kilátó. Kellemesen fed, és termetével hatalmas, függőleges zöld felület, amely a dombok zöld látványának a párja. A függőleges szerkezetet tartó, dülöngélő, gigantikus acéloszlopok zöld bőrrel kissé groteszkek, és a magaslat csekély kilátással kecsegtet.

Az anyaghasználat az egész parkban igényes, a tó körüli felületek kikapcsolódásra csábítanak, a domboldalak élettel telik. A növények változatosak: vadvirágsorok, cserjés, elbújós helyek adódnak a családi piknikekhez, a Margit körút zajától mentes környezetben. Egy zöld kis sziget, mely kikapcsol, kiszakít a városi dzsungel zsivajából.

A park a Millenárissal három ponton is kapcsolatot teremt. A Fény utca felett domb ível át, melyen átsétálhatunk, a kilátó emelt passzázsán is kereszteződésmentesen juthatunk a Millenáris épületének felső szintjére, a terület keleti oldalán pedig egy gyalogátkelőn szintben is átjuthatunk. A két park játékossága, kollázs jellegű szerkesztése egymással rokon építészeti miliőt teremt. A Millenáris keretét adó ipari épületek bája az új, futurisztikus hangvételű parkból hiányzik.

A nyárutó hétvégéjén a parkba indulva a gyerekekkel a Kis Rókus utca felől találtunk parkolóhelyet. A gyerekek kérdezgették, hol a park, a beton támfalakon átérve azonban rögtön felfedezték a játékos szökőkutat. Először a vizet kerülve, majd pár perc múlva csuromvizesen játszottak órákig, a dombokon átszaladva pedig a kötélpályás játszótéren folytatták a napot kimerülésig. Az olvasatok egymással csatáznak. A dombok a térfalakkal, a művi a természetessel feszül össze. Kellett a zöld, jó, hogy lett zöld, hogy használni fogjuk, belakjuk majd, az biztos. Hogy fenntartjuk, ápoljuk-e rendesen, hogy az idő próbáját kiállja-e a szokatlan, ámde merész dombvilág, ezt majd csak később tudjuk meg.

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.