A kötet címe – A kilencvenen túl… Hommage á Vásáry Tamás – jól összefoglalja, hogy mire számíthat az olvasó. A könyv Vásáry gondolatainak bemutatásával és a kortársak visszaemlékezéseivel, személyes üzeneteivel tisztelgés az immár kilencvenéves mester munkássága és eredményei előtt. Egyben utalás A zenén túl című, személyes történetekkel, meglátásokkal fűszerezett zenés előadás-sorozatára, amelyben a zenetörténet legnagyobb alkotóinak életét és munkásságát hozta közelebb a közönséghez. Tavaly ugyancsak a Nap Kiadó gondozásában jelent meg A zenén túl című kötet negyedik kiadása, amely ezeknek az 1996–1997 és 2013–2015 között tartott előadásoknak az anyagát gyűjti össze, és amelyre a most megjelent könyv nemcsak címével, de borítójának küllemével, tipográfiájával, illetve a rajta található fényképpel is emlékezteti az olvasót.
A kiadvány két nagyobb egységre osztható. Az első rész a Vásáry Tamással gyűjtőcímet kapta. Ebben nyitányként Juhász Előd előszava és ismertetője olvasható, illetve a könyv megírásához ihletet adó 2023-as eseményhez, A zenén túl című kötet bemutatójához kapcsolódó emlékek elevenednek meg. Az első egység legjelentősebb részét azonban a korábbi interjúk részleteiből összeálló szövegek alkotják.
Ezekből a Juhász Előd és Vásáry Tamás között folytatott beszélgetésekből már kirajzolódik egy portré, amely a maga valójában mutat be egy érzékeny művészt és egy rendkívüli embert. Egy olyan személyiséget, akiből bölcsesség, szeretet és hit sugárzik. És akinek világnézetét jól összegzi az alábbi gondolata, amelyet a szerző a fejezet mottójaként választott: „Én optimista vagyok hosszú távon, mert hitem szerint a mindenségben egy dolog elkerülhetetlen, és az a boldogság. Oda törekszik a teremtés az isteni való önmegismerésének és megélésének útján. De pesszimista vagyok rövid távon, a lét földi szakaszára vonatkozólag.”
És valóban: Vásáry Tamás a zenén keresztül közvetít valami Istentől származó szépséget, boldogságot adó örömhírt. Mint azt ő maga a könyvben olvasható egyik interjúban megfogalmazta: „Azt éreztem, hogy a zene olyan hivatás, ahol én úgy beszélek, mint pap a gyülekezetnek.” A vele folytatott hol anekdotikusan szellemes, hol pedig bensőséges és mély beszélgetéseket olvasva sorra elevenednek meg a legmeghatározóbb gyermek- és felnőttkori élményei. Kisgyermekként anyai nagyapja, Baltazár Dezső református püspök nyomdokaiba kívánt lépni, de nagyon hamar rátalált egy másik hivatásra: a zenén keresztül közvetíteni hasonló örömhírt és tanításokat a közönségnek. Felidézik annak a sorsszerű örökségként kapott gépzongorának a történetét, amely már egészen kisgyermekként erre az útra terelte őt. Olvashatunk a Czerny-zongoráról is, amelyet egykori mesterétől, Kodály Zoltántól kapott ajándékul, hogy megfelelő hangszeren tudjon felkészülni a zeneakadémiai vizsgájára.
A zenetörténet más közismert magyar alakjaihoz, köztük Dohnányi Ernőhöz vagy Fischer Annie-hoz kötődő emlékek mellett a világgal, a hittel és a szeretettel kapcsolatos gondolatok szintén fontos szerepet játszanak a könyvben. Az egyik legemlékezetesebb, akár az élethez való útmutatóként is elraktározható üzenet így szól:
Nemcsak a saját érdekemben dolgozom, hanem másoknak, akiknek nem jutott a legfontosabból, a boldogságból. Igyekszem azoknak is segíteni.
A kötet első felének zárásaként következő interjúból kiderül: ez a segítő szándék volt az oka annak, hogy a művész 2017-ben létrehozta a Gyermekhíd Alapítványt, amely a gyermekotthonokban élők támogatását tűzte ki legfőbb céljául. Mint azt a beszélgetés során Vásáry Tamás mondta, amennyire lehetséges, igyekeznek pótolni azt a szeretetet, amiben ezeknek a magukra hagyott fiataloknak nem lehetett részük.
A kötet második, Vásáry Tamásról című részében a kortársak által írt köszöntő szövegek, üdvözletek, versek, közös élményekre való visszaemlékezések olvashatók. Ebben az egységben kiemelt elem a Rolla János hegedűművésszel készült beszélgetés. A Liszt Ferenc Kamarazenekar egykori vezetője évtizedekig játszott együtt Vásáry Tamással, így cseppet sem meglepő, hogy a vele folytatott párbeszédből egy valóban személyes, emberi jellemvonásokat is hűen tükröző kép rajzolódik ki a művészről.
A pályatársak, barátok, tanítványok, tisztelők hol próza, hol vers formájában idézik fel a Vásáry Tamással közösen átélt élményeket és a találkozás rájuk gyakorolt hatását.
Ily módon a kötet társszerzőjévé válik többek között Batta András zenetörténész, Boros Misi, Érdi Tamás, Ránki Dezső és Klukon Edit zongoraművészek, Sass Sylvia és Miller Lajos operaénekesek vagy éppen Várszegi Asztrik bencés szerzetes, volt főapát. És még sokan mások, akiknek személyes hangvételű írásait olvasva teljesebb képet kaphatunk Vásáry Tamás személyiségéről.
(Juhász Előd: A kilencvenen túl… – Hommage á Vásáry Tamás. Nap Kiadó, Budapest, 2024. Ára: 4620 forint)
