A kötet címe – A kilencvenen túl… Hommage á Vásáry Tamás – jól összefoglalja, hogy mire számíthat az olvasó. A könyv Vásáry gondolatainak bemutatásával és a kortársak visszaemlékezéseivel, személyes üzeneteivel tisztelgés az immár kilencvenéves mester munkássága és eredményei előtt. Egyben utalás A zenén túl című, személyes történetekkel, meglátásokkal fűszerezett zenés előadás-sorozatára, amelyben a zenetörténet legnagyobb alkotóinak életét és munkásságát hozta közelebb a közönséghez. Tavaly ugyancsak a Nap Kiadó gondozásában jelent meg A zenén túl című kötet negyedik kiadása, amely ezeknek az 1996–1997 és 2013–2015 között tartott előadásoknak az anyagát gyűjti össze, és amelyre a most megjelent könyv nemcsak címével, de borítójának küllemével, tipográfiájával, illetve a rajta található fényképpel is emlékezteti az olvasót.
A kiadvány két nagyobb egységre osztható. Az első rész a Vásáry Tamással gyűjtőcímet kapta. Ebben nyitányként Juhász Előd előszava és ismertetője olvasható, illetve a könyv megírásához ihletet adó 2023-as eseményhez, A zenén túl című kötet bemutatójához kapcsolódó emlékek elevenednek meg. Az első egység legjelentősebb részét azonban a korábbi interjúk részleteiből összeálló szövegek alkotják.
Ezekből a Juhász Előd és Vásáry Tamás között folytatott beszélgetésekből már kirajzolódik egy portré, amely a maga valójában mutat be egy érzékeny művészt és egy rendkívüli embert. Egy olyan személyiséget, akiből bölcsesség, szeretet és hit sugárzik. És akinek világnézetét jól összegzi az alábbi gondolata, amelyet a szerző a fejezet mottójaként választott: „Én optimista vagyok hosszú távon, mert hitem szerint a mindenségben egy dolog elkerülhetetlen, és az a boldogság. Oda törekszik a teremtés az isteni való önmegismerésének és megélésének útján. De pesszimista vagyok rövid távon, a lét földi szakaszára vonatkozólag.”
És valóban: Vásáry Tamás a zenén keresztül közvetít valami Istentől származó szépséget, boldogságot adó örömhírt. Mint azt ő maga a könyvben olvasható egyik interjúban megfogalmazta: „Azt éreztem, hogy a zene olyan hivatás, ahol én úgy beszélek, mint pap a gyülekezetnek.” A vele folytatott hol anekdotikusan szellemes, hol pedig bensőséges és mély beszélgetéseket olvasva sorra elevenednek meg a legmeghatározóbb gyermek- és felnőttkori élményei. Kisgyermekként anyai nagyapja, Baltazár Dezső református püspök nyomdokaiba kívánt lépni, de nagyon hamar rátalált egy másik hivatásra: a zenén keresztül közvetíteni hasonló örömhírt és tanításokat a közönségnek. Felidézik annak a sorsszerű örökségként kapott gépzongorának a történetét, amely már egészen kisgyermekként erre az útra terelte őt. Olvashatunk a Czerny-zongoráról is, amelyet egykori mesterétől, Kodály Zoltántól kapott ajándékul, hogy megfelelő hangszeren tudjon felkészülni a zeneakadémiai vizsgájára.
