A zenetörténet más közismert magyar alakjaihoz, köztük Dohnányi Ernőhöz vagy Fischer Annie-hoz kötődő emlékek mellett a világgal, a hittel és a szeretettel kapcsolatos gondolatok szintén fontos szerepet játszanak a könyvben. Az egyik legemlékezetesebb, akár az élethez való útmutatóként is elraktározható üzenet így szól:
Nemcsak a saját érdekemben dolgozom, hanem másoknak, akiknek nem jutott a legfontosabból, a boldogságból. Igyekszem azoknak is segíteni.
A kötet első felének zárásaként következő interjúból kiderül: ez a segítő szándék volt az oka annak, hogy a művész 2017-ben létrehozta a Gyermekhíd Alapítványt, amely a gyermekotthonokban élők támogatását tűzte ki legfőbb céljául. Mint azt a beszélgetés során Vásáry Tamás mondta, amennyire lehetséges, igyekeznek pótolni azt a szeretetet, amiben ezeknek a magukra hagyott fiataloknak nem lehetett részük.
A kötet második, Vásáry Tamásról című részében a kortársak által írt köszöntő szövegek, üdvözletek, versek, közös élményekre való visszaemlékezések olvashatók. Ebben az egységben kiemelt elem a Rolla János hegedűművésszel készült beszélgetés. A Liszt Ferenc Kamarazenekar egykori vezetője évtizedekig játszott együtt Vásáry Tamással, így cseppet sem meglepő, hogy a vele folytatott párbeszédből egy valóban személyes, emberi jellemvonásokat is hűen tükröző kép rajzolódik ki a művészről.
A pályatársak, barátok, tanítványok, tisztelők hol próza, hol vers formájában idézik fel a Vásáry Tamással közösen átélt élményeket és a találkozás rájuk gyakorolt hatását.
Ily módon a kötet társszerzőjévé válik többek között Batta András zenetörténész, Boros Misi, Érdi Tamás, Ránki Dezső és Klukon Edit zongoraművészek, Sass Sylvia és Miller Lajos operaénekesek vagy éppen Várszegi Asztrik bencés szerzetes, volt főapát. És még sokan mások, akiknek személyes hangvételű írásait olvasva teljesebb képet kaphatunk Vásáry Tamás személyiségéről.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!