Az angolul cancel culture-ként emlegetett fogalom nem pusztán emberek és gondolatok elutasítását jelenti, de adott esetben aktív üldözését is, leginkább a rasszizmus, a szexizmus vagy a bántalmazás bélyege alatt. Az eltörlés ott kezdődik, hogy az online népítélet agresszív és megsemmisítő kritikával támadja a lincselés áldozatát, majd az online terekből eltávolítják a kritizált személyt, és mivel a virtualitás és a valóság között egyre erőteljesebb az átjárás, előfordulhat, hogy a való életben is elveszíti állásást a megtámadott, kizárhatják egyesületekből, klubokból, szakmai vagy magánéleti kapcsolathálójából. Az eltörlés kultúrája ugyan a közösségi médiában született, de ma már nemcsak az egyetemi életben (ahol a fiatal korosztály miatt döntő a közösségi média szerepe), és nemcsak a filmiparban vagy más művészeti ágakban (ahol nélkülözhetetlen marketingeszköz az online média), hanem az élet szinte minden területén megjelent.

Eltörlés balról
A #metoo és a Black Lives Matter (Számítanak a fekete életek) mozgalmak segítették a széles körű terjedést. Az elmúlt években a cancel culture nevében több történelmi személyiséget, hírességet, műalkotást, könyvet vagy éppen filmet minősítettek sértőnek nem megfelelő nőképe, rasszista szemlélete, gyarmatosító ideológiája vagy homofób jellege miatt. 2020-ban az eltörléskultúra a leplezetlen politikai harc fegyvere is lett. Egy amerikai baloldali mozgalom feketelistát kívánt készíteni a Trump-kormánnyal együttműködőkről, majd Donald Trumpot akarták – és akarják utólag is – kitörölni az elnökök sorából (azért küzdenek például, hogy ne kapjon elnöki nyugdíjat és ne legyen könyvtára). Azt sikerült elérni, hogy a Twitter törölte a volt elnök fiókját, majd a könyvkiadók döntöttek, hogy nem adják ki a Trump-kormány tagjainak munkáit, visszaemlékezéseit. Ahogy élesedik a politikai küzdelem, úgy tűnik, számosan az amerikai baloldalról akár el is tüntetnék a republikánusokat.
Az abszurd törekvést jól mutatja milyen méreteket ölthet egy cancel kampány, amely akár teljes társadalmi csoportokat kíván felszámolni.
Bár az eltörléskultúra mozgatórugója látszólag a felháborodás, amelyet egyes emberek éreznek vagy bizonyos csoportokat mozgatnak, ha szembesülnek az értékvilágukat megkérdőjelező vagy megbotránkoztató jelenséggel. A cancelling így a spontaneitás látszatát kapja, valójában azonban az ilyen kezdeményezések nagyon szervezettek és tudatosak. Az ideológia eredete az a baloldali meggyőződés, hogy a kultúra – azon belül a nyelv – az osztályhatalom eszköze, segíti az uralmon lévőket, hogy a valóságot saját érdekeiknek megfelelően mutassák be. Az osztályharcot éppen ezért ki kell terjeszteni a nyelvre és a kultúrára, olyan szavakat kell használni, amelyek a baloldali valóságértelmezést tükrözik, olyan történelmet kell konstruálni, amely az elnyomó–elnyomott dichotómiára épül, s olyan kultúrát kell teremteni, ami a baloldali szemléletet támasztja alá. Ennek megfelelően üldözni, tiltani, eltörölni kell minden olyan szót, gesztust, gondolatot, emléket és embert, ami vagy aki szemben áll ezekkel a nézetekkel. Az újbaloldali, woke-ideológia politikai programja – az ilyen mozgalmakat támogató nagyvállalatok miatt – feladta a klasszikus baloldali elképzeléseket, és a szerintük alulreprezentált csoportokat akarja megfelelő nyilvánossághoz és megbecsüléshez juttatni.