Merész villantás az atlétikapályán, sokkoló bikinivonallal készülnek a párizsi olimpiára

A Nike Párizsban lebbentette fel a fátylat az olimpiára készített atlétamezekről, amelyeket többek között az amerikai, a kanadai, a kenyai és a német válogatott sportolói is hordani fognak. Az egyik ruhadarab azonban nem várt felháborodást váltott ki több aktív és egykori élsportolóból is. A sportruházat elsősorban a kényelmet kell hogy szolgálja, de az üzleti kérdések sem elhanyagolhatók.

2024. 05. 03. 5:10

párizsi olimpia — Athing Mu amerikai középtávfutó a ruhadarab egy másik színváltozatát hordta. Forrás: YouTube

Az internet közönsége a nyilatkozatok hatására emlékezni kezdett, hogy a Tokióban aranyérmes Athing Mu amerikai középtávfutó a ruhadarab egy másik színváltozatát hordta, ennek szabása feltehetően megegyezik a kérdéses fotóval, ám azt mégsem titulálta senki kihívónak.

Mit gondolnak a magyarok?

A kétszeres olimpikon Erdélyi Zsófia maratonfutó az úszók felszereléséhez hasonlítja a ruhát, ami kép alapján eléggé kivágott, és ez szerinte is feszegeti a határokat. – Szerintem aki nem érzi jól magát ebben, az nem fogja felvenni. Kinézetre nem sok minden különbözteti meg egy úszódressztől. A választás lehetősége nem mindig adott, Rióban például csak futóbugyi állt rendelkezésre – teszi hozzá Erdélyi Zsófia.

A többszörös Európa- és világbajnoki résztvevő Kerekes Gréta gátfutó szerint is sokat javult a helyzet. Míg korábban nem mindig volt lehetőség a válogatásra a világversenyeken, ma már több opció adott, mindenki megtalálhatja a neki legkényelmesebb szerelést.

Egyet tudok érteni a felháborodott amerikai sportolókkal. A túlszexualizált viseletekből korábban is volt már botrány, de szerintem a sport nem erről szól. Senki sem akar ennyit mutatni magából

– magyarázza a tízszeres magyar bajnok.

A pekingi olimpikon Vári Edit gátfutó is a választás lehetőségére hívja fel a figyelmet, mondván: sem a térdig érő rövidnadrágban futás, sem a kilógó csípőcsont nem kellemes. A versenyző szerint a kényelem és a komfort a legfontosabb, de a Nike több ruhát szokott biztosítani, tehát megvan a döntési szabadság.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Lauren Fleshman (@fleshmanflyer) által megosztott bejegyzés

Szexizmus az élsportban?

Akár rosszul megválasztott próbababáról van szó, akár jogos kifogásokról, az eset ismét ráirányította a figyelmet a női egyenruhák problémájára az élsportban. A jelenség nem új keletű, épp csak az előjele változott meg, mert míg a szexuális forradalom évtizedeiben a kihívó sportviselet legtöbbször a szabad női önkifejezésére szolgált, addig ma sokan negatív megkülönböztetésként, öncélú szexizmusként értékelik azt.

A téma ellentmondásosságát a 2016-os riói olimpián küzdő női strandröplabdásokról készült fotó világítja meg a legjobban, ahol az egyiptomi páros tetőtől talpig beöltözve küzdött a bikiniben versenyző németekkel, egyikük még a haját eltakaró hidzsábot is hordta. Doaa Elgobasit saját elmondása szerint ez soha nem akadályozta semmiben: vallási, kulturális megfontolásból hozott döntésről van szó, nem pedig a funkcióról, a sportteljesítmény maximalizálásáról.

A strandröplabdában azonban különösen forró lett a homok, miután egyre több nő kifogásolta a kötelező bikiniviseletet. 2021-ben Rióban a norvég válogatott tiltakozásul rövidnadrágban lépett pályára, amiért akkor megbüntették őket, de később módosítottak a szabályokon, így 2022 óta már mindenki a közérzetének legjobban megfelelő öltözetet viselheti.

Szintén nagy sajtóvisszhangot váltott ki a német tornaválogatott 2021-es tokiói szereplése, ahol a hölgyek – egy szabálymódosítást követően – teljes testet takaró dresszben mutatták be gyakorlataikat. A németek példáját azonban nem sok tornász követte, mivel az esztétikai sportágakban a szokásostól eltérő viselet megnehezíti a kivitelezés pontozhatóságát, és akár a sportoló biztonságérzetére is negatívan hathat, mivel így nem a testével érzékeli közvetlenül a szereket, hanem a ruháján keresztül, ami viszont csúszkálhat.

Rövid dresszben könnyebben látható és követhető a helyes kivitelezés, ezért adott szereken a férfi tornászok is kerülik a hosszú nadrágot. Az amerikai tornász szupersztár Simone Biles az eset kapcsán elmondta, hogy azért kedveli a klasszikus dresszeket, mert azok meghosszabbítják a lábát, és 142 centimétere magasabbnak tűnik, de elfogadja a németek döntését, hiszen viseljenek nyugodtan, amit akarnak. Matt Cowan, az Egyesült Államok első számú mezgyártójának, a GK Elite-nek a kereskedelmi vezetője szerint a legtöbb speciális kérés olyan országokból érkezik, ahol kulturális és vallási okokból megkövetelik a szerénységet. Megvannak a lehetőségeik a tervezésre és a kivitelezésre, sőt már gyártottak is hasonló termékeket, de a kereslet összességében minimális az ilyen sportruházatra.

Ami a magyar olimpikonokat illeti, az atlétákat a tavalyi budapesti világbajnokság óta a lengyel F4 öltözteti, az olimpiai egyenfelszerelést pedig áprilisban mutatta be az Adidas.

A promóciós fotókon Érdi Mária világ- és Európa-bajnok magyar vitorlásversenyző mellett Pigniczki Fanni ritmikus tornász, Koch Máté párbajtőrvívó és Manhercz Krisztián vízilabdázó húzta magára a háromcsíkos márka szabadidős és melegítőfelszereléseit, ezek alapján a hazai sportolókat egyelőre nem fenyegetik az amerikaihoz hasonló botrányok.

Fontos változások a közelmúltból

Világszinten az utóbbi években több sportágban történtek aprónak tűnő, de annál fontosabb változások. Az úszósportban a fekete nők hajának védelmében, az Új-Zélandi Tornász szövetségnél a kilógó melltartópántok ügyében vannak előrelépések.

A női labdarúgásban több klubcsapatnál és a dán válogatottnál is eltörölték a kötelező fehér nadrág viselését, hogy növeljék a játékosok komfortérzetét, ha a menstruációs időszakban kell pályára lépniük.

Női teniszben ugyanezen okból lazítottak Wimbledonban a rendkívül szigorú, több mint százéves tradíciókon: 2023 óta a hölgyeknek már lehetőségük van fekete alsósortot húzniuk a fehér szoknya alá. A döntést többek között a korábbi világelső Victoria Azarenka is üdvözölte, a brit Heather Watson pedig egyenesen kijelentette, hogy azért vesztette el a 2015-ös Ausztrál Open döntőjét, mert folyamatosan aggódott, vajon átüt-e az alsósortján a menstruációja. A kritikusok ugyanakkor a szabályváltoztatás után arról beszéltek a közösségi médiában, hogy ez a megoldás sem feltétlenül jó, hiszen innentől kezdve aki nem az 1877 óta létező szabálykönyvet követi, arról rögtön egyértelmű, miért teszi.

A szexizmus kérdése azonban összetettebb, nemcsak az egyéni vélemények miatt, hanem mert az élsport nemcsak a teljesítményről szól, hanem az üzletről és az eladhatóságról is.

A reklámokban mindig hangsúlyos szerep jut a testnek, nem véletlen, hogy a világ egyik legnevesebb sportmagazinja, a Sport Illustrated legtöbbször olyan esetekben is fürdőruhába öltözteti a címlapon szereplő sportolóit, akiknek a sportága ezt nem is kívánná meg. Gyakran a férfiak is alsónadrágban pózolnak, sőt David Bechkham vagy Christiano Ronaldo saját alsóneműmárkával rendelkezik.

A piacképességnek az eszképizmus nem kizárólagos, de fontos eleme – és nem csak a nőknél.

1952-ben Helsinkiben például a magyarok nemcsak sport-, hanem divattörténelmet is írtak, amikor a vízilabdacsapat félmeztelenül pózolt a hivatalos olimpiai fotókon. Ma már ez megszokott, így elfogadott keretek között gyönyörködhetünk a férfitestekben, akkoriban viszont tabudöntögetőnek számított. Mivel a sport szétválaszthatatlanul kötődik a testiséghez, nem is száműzhető belőle végérvényesen, de talán nem is ez a cél, hanem hogy mindenki jól érezze magát a bőrében versenyzés közben, így a női sportolók érdekét elsősorban a szabad döntés joga szolgálja.