Amerikában a Title IX. nevű, 1972-ben bevezetett polgárjogi törvény rendelkezik a nemi alapon történő megkülönböztetés tilalmáról az oktatásban, ám ezt egyre gyakrabban támadják a transzneműek, illetve a transzszexuálisok jogai védelmének nevében. Előbbibe tartoznak azok a személyek, akik a biológiai nemükkel ellentétes neműnek vallják magukat, ezért akár nemátalakító műtétnek vagy hormonkezelésnek is készek alávetni magukat, míg utóbbi esetben a hormonproblémák vezetnek olyan szervi elváltozásokhoz (hiperandrogenizmus, hermafroditizmus), ami akár egy férfi fizikai erejével is felruházhat bizonyos nőket (a nyolcszáz méteren kétszeres olimpiai bajnok Caster Semenya talán a leghíresebb példa).
A probléma lényege – nők vagy férfiak?
A transz- és a női jogok védelme sok esetben kerül szembe egymással, ilyenkor a két csoport egymásnak ellentmondó szükségleteiről és jogairól kell dönteni, miközben a kivételekre nem lehet általános szabályokat építeni. Ez látványosan megmutatkozik az élsportban, ahol egyre gyakoribbak a visszaélések is.
Már a hetvenes években is vakargatták a fejüket az amerikai teniszszövetségnél, amikor a korábban még a férfiak között versenyző Renée Richards beperelte a szervezetet, amiért az nem hagyta jóvá a US Openen való nevezését a hölgyek között. Renée a következő évben már pályára léphetett, de egyéniben gyorsan kiesett (nem úgy a páros számokban), így az előzetes félelmek végül alábbhagytak. 2022-ben azonban az amerikai egyetemi sport történetében először egy transznő (tehát biológiailag férfinak született, de magát nőként azonosító), Lia Thomas nyerte az ötszáz yardos (csaknem 460 méter) gyorsúszás versenyszámát, több olimpikont is maga mögé utasítva, ami máig ható hullámokat vert az amerikai és a nemzetközi sportban egyaránt.
Mit mondanak a sportszövetségek?
A legnagyobb amerikai egyetemi sportszövetséget, a National Collegiate Athletic Association-t (NCAA), amely 1100 felsőoktatási intézményt és majdnem ötszázezer egyetemi sportolót számlál, komoly kritikák érték, többek között az amerikai bajnokságban versenyző György Réka is nyílt levélben kelt ki a szervezet ellen. A felháborodott embereknek Riley Gaines vált a legfontosabb szószólójává és politikai arcává, aki szintén a saját bőrén tapasztalta meg, milyen méltánytalan a nőkkel szemben, ha magukat nőként definiáló férfiakkal kell versenyezniük vagy egy öltözőben tartózkodniuk. Gainesszel együtt idén március közepén egy tucat jelenlegi és volt egyetemi sportoló indított pert, melyben azzal vádolják az NCAA-t, hogy sérti a jogaikat a transznemű nők női sportágakban való versenyzésének engedélyezése.
2020-ban a rögbi-világszövetség a sportszövetségek között a világon elsőként hozott radikális döntést, amikor – elsősorban a sérülésekre hivatkozva – úgy határozott, hogy a pubertáskor kezdete után megkezdett nemváltást nem veszi figyelembe, ami gyakorlatilag ellehetetleníti a transzneműek indulását a hölgyek között. Lia Thomas győzelme után fél évvel a nemzetközi is hasonló szabályozás mellett döntött 2022-ben, ennek fényében csak férfiak között indulhatnak azok a sportolók, akiknél 12 éves koruk előtt bármilyen formában beindult a férfihormon termelődése, függetlenül a nemi identitástól vagy az aktuális tesztoszteron szintjétől. Tavaly a Nemzetközi Atlétikai és a Nemzetközi Kerékpáros-szövetség, illetve a Nemzetközi Olimpiai Bizottság is átvette a gyakorlatot.
Amerikának döntenie kell
2021-ben Joe Biden egyik első elnöki rendeletével lehetővé tette a transznemű sportolók indulását a különböző gimnáziumi és egyetemi versenyeken, 2023-ban pedig olyan javaslattal állt elő, ami szövetségi szinten tiltotta volna a különböző államoknak, hogy a transzjogokkal ellentétes határozatokat hozzanak (jelenleg legalább 24 államban él olyan törvény, amely tiltja a transznemű nők részvételét bizonyos női sportversenyeken).
A National Association of Intercollegiate Athletics (NAIA) a Biden-adminisztráció törekvéseivel szembemenve április 8-án olyan irányelvet jelentett be, amely szinte teljesen megtiltja a transznemű sportolóknak, hogy női sportágakban versenyezzenek, miközben az edzéseken és egyéb foglalkozásokon továbbra is részt vehetnek.
Az érintett sportolók pontos száma nem ismert, de a statisztikákból kiindulva meglehetősen csekély lehet: egy 2017-es felmérés szerint a transznemű diákok kevesebb mint 15 százaléka sportol. Döntésével az NAIA az első egyetemi sportszervezet Amerikában, amelyik határozott lépést tesz a női sport védelméért. A szervezet jóval kisebb, mint az NCAA, a 241 intézmény nagyrésze magániskola, és felerészt vallásos kötődésű, 83 ezer sportolóval, ám az új szabályozás komoly nyomás alá helyezi az NCAA-t is, akik órákkal a NAIA bejelentése után közleményt adtak ki, amely szerint
az egyetemi sport a női sportok első számú színtere Amerikában, és az NCAA továbbra is támogatja a Title IX-et, példátlanul fektetve be a női sportokba, és biztosítja a tisztességes versenyt minden diákatlétának.
A munkahelyeken való nemi megkülönböztetést zászlajára tűző Time’s Up mozgalom és az LMBTQ-jogok egyik élharcosának számító National Women’s Law Center vezető jogtanácsosa, Shiwali Patel diszkriminatívnak és kirekesztőnek nevezte az NAIA döntését. Patel épp a Title IX-re hivatkozva sürgeti az egyértelmű jogszabályi kiegészítéseket, ugyanakkor az amerikai jogban ma már nem evidencia a nő fogalmának pontos definíciója. Ennek legabszurdabban két évvel ezelőtt jelent meg, amikor a legfelsőbb bíróság egyik jelöltje – ma már tagja – a szenátusi meghallgatáson nem tudta meghatározni, mit jelent a nőfogalma. Patel szerint a transzsportolók megérdemlik, hogy esélyt kapjanak a játékra. A kérdés, milyen áron.
