– Elemér bácsinál 1982 februárjában kezdtem tanulni, miután megismerkedésünk után úgy találta, hogy vág az eszem, ráadásul én is a Fradinak szurkolok – emlékezik vissza Szabó Konstantin, aki bár már családos volt, és a kereskedelemben dolgozott, mégis görögkatolikus pap édesapja nyomdokaiba szeretett volna lépni. – Titokban jártam hozzá magánoktatásra, de nem tudtam, hányunkat, kiket oktat még rajtam kívül. Amikor sűrűsödtek a vegzálások, a jegyzetek helyett bombonnal, virággal mentem, mintha csak vendégségbe igyekeznék, és mindenféle kerülőutakat találtam ki, hogy kicselezzem a minket figyelő titkosrendőrt. 1990. május 13-án, a beregszászi temetőben volt az első önálló liturgiám, mivel a templomunkat csak 1992-ben kaptuk vissza. Mégis futótűzként terjedt el a hír, hogy újra tartanak görögkatolikus misét Beregszászon, így még a dédaiak is buszokkal jöttek: több százan énekeltük együtt, hogy „velünk az Isten”.