Medúzák a csatornában

A napokban múlt százötven éve, hogy megnyitották a Szuezi-csatornát, amely a világ egyik legfontosabb és legforgalmasabb, egyben leghosszabb zsilip nélküli épített vízi útja.

Teherforgalom a Szuezi-csatornán. Valóságos úszó városok továbbítják a kínai konténereket Fotó: Stringer . Forrás: Reuters

A napokban múlt százötven éve, hogy megnyitották a Szuezi-csatornát, amely a világ egyik legfontosabb és legforgalmasabb, egyben leghosszabb zsilip nélküli épített vízi útja. A csatorna jövője biztosnak mondható, ökológusok ugyanakkor aggodalmuknak adtak hangot a Mediterráneum „elfertőződése” miatt.

Bella Galil, az izraeli oceanográfiai intézet tengerbiológusa szerint veszélybe kerülhet a teljes Mediterráneum ökológiai egyensúlya. Százötven évvel ezelőtti megnyitása óta a Szuezi-csatorna folyosóként szolgált idegen, agresszív fajok inváziójának a mediterrán térségbe. Ezek aztán gyorsan terjedtek, mivel új otthonukban nem találtak természetes ellenségre – parazitákra vagy rájuk vadászó ragadozó tengeri állatokra. Mára több mint négyszáz faj vándorolt át a csatornán és telepedett meg, s mivel a klímaváltozás melegíti a Földközi-tengert, megindult az északi és nyugati irányú vándorlás is, úgyhogy immár lehetetlen eltávolítani innen ezeket a fajokat. Olyan tengeri állatokról van szó, mint például a Rhopilema nomadica, egyfajta medúza, amely évente hatalmas, akár több kilométeres rajokban érkezik. Az elsők az 1970-es évek végén jelentek meg a Mediterráneumban. A térség lakosai minden nyáron szenvednek e csalánozóktól, ugyanis csípésük mérges, s akit megcsípnek, kórházba kell vinni. Emellett veszélyeztetik a part menti erőműveket is, mivel eldugíthatják a hűtőrendszert. Galil szerint a csatorna minden esetleges újabb bővítése újabb inváziós rohamot eredményezhet.

Teherforgalom a Szuezi-csatornán. Monitorozzák az invazív fajok vonulását
Fotó: Reuters

Az ökológus rámutat, hogy a nagy bővítési sietségben a hatóságok elfelejtették megtenni a szükséges csillapító intézkedéseket, mint például különböző akadályok létesítése, ami minimalizálta volna az invazív fajok beáramlását. A környezeti károkozásra vonatkozó állításokat az egyiptomi környezetvédelmi minisztérium határozottan cáfolta, mivel a kormány által elvégeztetett környezeti hatástanulmány nem talált semmilyen okot az építkezés leállítására. Természetesen ezen a nézeten vannak a tanulmány elkészítésében részt vevő tanácsadók is, szerintük legfeljebb csak minimális hatásról lehet beszélni, különben is az invazív fajok nem mindegyike a csatornán át jött a Földközi-tenger térségébe. Szerintük a medúzák oda kerülhettek máshonnan is a nagy hajók ballasztvizében, vagy a kagylók a hajótörzsre ­tapadva.

A pontos származási hely megállapításához összehasonlító génvizsgálatra lenne szükség – mondják. A csatornahatóság egyébként monitorozó rendszert alakított ki, amellyel nyomon lehet követni az invazív fajok vonulását, és azonosítani a potenciális fenyegetéseket, s mindezek alapján megtenni a szükséges intézkedéseket.