Nyomozás Miska bika után

Egy bölény története, ami nemcsak világhírnevet szerzett, de kutatócsoportokat, diplomatákat mozgatott meg.

20210209 Kondorfa Európai bölények Kondorfán. Az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság, bölényrezervátumot hozott létre Kondorfa határában 2019-ben. Fotó: Szendi Péter SZP Vas Népe Fotó: Szendi Péter

Kontinensünkön az európai bölény, a Bos bonasus máig a legnagyobb vadon élő emlősállat. Magassága eléri a két métert, súlya a kilencszáz kilót. A történelmi Magyarország területén 1814-ben lőtték ki az utolsó szabadon élő példányt Udvarhely megyében (bár erre vonatkozóan eltérnek az adatok). Az első világháború után alig 16 példány maradt életben Európában. A faj megmentéséért 1922-ben nemzetközi mozgalom indult, amelynek köszönhetően az állomány létszáma mára meghaladta a 6200-at, így lekerült a veszélyeztetettek listájáról, adta hírül a Természetvédelmi Világszövetség.

Élő bölényt évekkel ezelőtt Hátszegen sikerült testközelből látnom, amikor osztálykiránduláson jártunk Dél-Erdélyben. Annak idején a városból három kilométernyit kellett leereszkedni a szilvási völgy bükkjeinek, tölgyeinek sűrű fonatú sorfala között a parkszerű rezervátumig, amelynek bejáratánál szigorú férfi árulta a jegyeket. A régió bölényei itt húszhektárnyi területen kószálhattak szabadon, ezért inkább a bámészkodókat kellett tőlük távol tartani egy fenyőgerendákból ácsolt kerítéssel. A jegyárusnak tehát az volt a feladata, hogy szigorú legyen, aminek eleget is tett. Határozottságát erősítették a figyelmeztető táblák, amelyek szerint a bölény veszélyes lehet az emberre.

Románia ma is azon kevés országok egyike, ahol e fenséges állatok összevissza barangolhatnak a vadonban. Többnyire a kirándulók is…

A hely Jókai Mórt is megihlette, bár az író bárója csak nevében Hátszegi. Élő mintáját a száz kilométerrel távolabb élt Nopcsa család egyik tagja szolgáltatta. Ismerősök mondták, hogy ezt a szálat már nem igazán emlegeti ott senki. Arról sem beszélnek, hogy a vidék turistaközpontja, Őrváralja-Boldogasszonyfalva, amely kellemes környékével, műemlékeivel szerencsésen ötvözi a szépet a hasznossal, egykoron Kendeffy-birtok volt. Az is elfelejtődött, hogy a kommunizmusban a hátszegi vágóhíd látta el hússal a Zsil-völgyi bányavidéket egy ideig, mert a nyolcvanas évek második felére diétára fogták a dolgozókat. A mindennapi betevőre csak a bölényfejes illusztrációk emlékeztették az üres boltba betérő munkásosztályt. Nem azért, mert az itteni népeknek megesett a szívük a kihalás szélére juttatott állatfajon, hanem azért, mert a bölény Moldva címerállata, a kisebbrendűségi érzést pedig úton-útfélen el kellett mélyíteni az erdélyi román emberben.

Európai bölények a kondorfai rezervátumban
Fotó: Szendi Péter SZP Vas Népe

S ha már a bölénypopuláció megmentését ünnepeljük, nem hagyható szó nélkül, hogy a Kelemen-havasok utolsó fiatal bikáját, amely 1788 körül születhetett, Teleki Sámuel gróf emberei fogták be, hogy megmentsék az életét. Ám később Bécsbe szállították, ahol új gazdái Miskának nevezték el, és beállították a Hetztheaterbe attrakciónak. Itt kutyákkal, farkasokkal, bikákkal viaskodhatott. Amikor a heccszínház 1796-ban lángra kapott, a karámjából kitörő Miskát befogták, és átadták a schönbrunni állatkertnek. Itt pusztult el 1809-ben. Abban az időben, amikor Napóleon bevonult Bécsbe. Amikor a hadvezér egyik biológusa, Marcel de Serres tudomást szerzett Miska haláláról,

kiásta a csontvázat, lefőzette, majd Párizsba szállította, hogy vizsgálatnak vessék alá. Így született meg az erdélyi bölény részletes leírása.

Aztán jött a második világháború, és eltüntette a bölény csontjait. A magyar tudósokat ez nem hagyta nyugton, ezért az 1970-es években nyomozást indítottak a párizsi természettudományi múzeumban. Találtak is egy öreg koponyát, amely teljes azonosságot mutatott a keresett maradványokkal. Döntő bizonyítékul a koponya bal oldali orrcsontján felfedezett felirat szolgált. Az elmosódott szöveget ibolyántúli sugarak segítségével olvasták ki. Kiderült: a lelet a schönbrunni állatkertből származik, tehát jó úton járnak. Aztán Miska állkapcsa, az egyik jobb lapockája és a medencecsontja is előkerült.

A Kelemen-havasok szülötte ily módon futott be európai karriert, szerzett világhírnevet, mozgatott meg kutatócsoportokat és diplomatákat, bár vélhetően sosem vágyott ilyesmire.

A bécsi heccszínház hajdani főszereplőjeként azóta is Párizsban legelészik az örök mezőkön, arra emlékeztetve a magyar utókort, hogy a nagy osztozkodáskor még az utolsó fiatal bölénybikánkat is lenyúlták.