Tisza István gyilkosai

A Pesti Hírlap 1920. július 29-én számol be arról, hogy támadás ért egy budapesti körúti kávéházat.

2020. 08. 02. 10:34
"Fényes László (Az Est újságírója, 1918. október végén a Nemzeti Tanács tagja és a nemzetőrség kormánybiztosa) Az ellene emelt felbujtási vád egy állítólagos kijelentésére épült, miszerint "forradalmat nem lehet szenteltvízzel csi
A Tisza-gyilkosság végtárgyalása a büntető törvényszéken (illusztráció a Vasárnapi Ujságból) Fotó: Bér, Dezső
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A Pesti Hírlap 1920. július 29-én számolt be arról, hogy támadás ért Budapesten egy körúti kávéházat: „Huszonöt-harminc főnyi csoport támadást intézett a Lipót-körúti Club-kávéház ellen. […] A menekülők közül a Szemere utca sarkán utolérték Verebélyi Arturt, a Magyar Általános Takarékpénztár ötvenéves igazgatóját, és hátba szúrták. A kés a szívet fúrta át, Verebélyi összeesett és rögtön meghalt. A Sziget utca 25. számú ház előtt érték utol Polgár Mihály hivatalnokot, akit szintén megszurkáltak. A Szemere és Klotild utca sarkán dr. Varsányi Gyula ügyvéd került szembe egy fehér ruhás támadóval, aki igazolásra szólította az ügyvédet, majd revolvert rántott, és két lövéssel Varsányit leterítette. Az ügyvéd holtan esett össze. Többeket megvertek a vasbotos támadók, köztük Kramer Gyula kereskedőt, aki koponyarepedést szenvedett.”

A Házban két nap múlva interpellálják az ügyben Teleki Pál miniszterelnököt, aki elmondja: „A tettesek – akárkik is legyenek azok – a lehető legszigorúbban fognak megbüntettetni. (Helyeslés. Felkiáltások: Példásan!) A tettesek is és azok is, akik velük összeköttetésben vannak; ha felbujtók vannak, azok is. […] Határozottan az ország rendjének megbontására célzó törekvésekről van szó. Mert hogy az ország rendjét érdekükben áll sokaknak megbontani, ez tény, ez bizonyos. (Úgy van!) Az ország jelenleg óriási küzdelemben van, amely óriási küzdelmet befelé és kifelé is folytatjuk, hogy megerősítsük, hogy végre helyreállítsuk nemcsak a jogbiztonságot ebben az országban, hanem a gazdasági megélhetését is, hogy az országot ismét biztos alapokra helyezzük. Az is egészen természetes, hogy ez a munka lassan, fokozatosan megy, mert hiszen óriási rázkódtatásokon mentünk át. De annál súlyosabb beszámítás alá esik minden, ami ez ellen történik, és határozottan ki merem mondani azt a szót, hogy mindent, ami ma rendbontás céljából elkövettetik, hazaárulásnak kell minősíteni. (Élénk taps a Ház minden oldalán.)”

A Tisza-gyilkosság végtárgyalása a büntető törvényszéken (illusztráció a Vasárnapi Ujságból)

A Pesti Hírlap értékelése: „Hazafias magyar ember és tisztességes ember nem is lehet más állásponton, mint a miniszterelnök. […] Akinek a józan esze semmit sem mond, és aki nem hisz gróf Teleki Pálnak, higgyen azoknak a vörös hazugoknak, akik az országból elmenekülve, rendszeres hírgyártó üzemben igyekeznek Magyarország becsületét a külföld előtt lejáratni. Lássák meg, hogy ebben a táborban milyen öröm és milyen lázas izgalom van minden olyan esemény hírére, mint amilyen az a Lipót-körúti vérengzés. […] Azt, amit Teleki Pál ma kimondott, régóta érezzük mindnyájan: a dolgozó tisztességes emberek ellenségei és hazaárulók azok, akik akadályai és késleltetői a konszolidációnak.”

A Magyarország 1920. augusztus 5-én címoldalon hozza, hogy „a katonai rögtönítélő bíróság Rigóczky Györgyöt, az Ostenburg székesfehérvári század egyéves önkéntesét gyilkosság bűntette miatt […] tizenkét évi börtönre ítélte”. Augusztus 6-án közlik: „A bűncselekményben részt vett valamennyi vádlottat átszállították az ügyészség fogházába, […] Illy László ellen gyilkosság bűntette címén mint tettes ellen emel vádat az ügyészség, a többiek ellen pedig ugyancsak gyilkosság bűntette címén mint felbujtók s részben bűnrészesek ellen. A vád többi része hazaárulás bűntettére vonatkozik.”

Az Ujság A nagy sír megnyílt címmel ír 3-án Tisza István gyilkosai perének első tárgyalási napjáról. Úgy fogalmaznak a lapban: „Végre valahára bírák elé kerültek Tisza István gyilkosai. Nem jó látni őket. Valahogyan a bűn mellett szégyennek is érzem, hogy ezt a nagy embert ilyen törpék semmisítették meg. […] Parancsot kaptak, s végrehajtották. S akik a parancsot adták, azok is törpék voltak. […] Tisza fölött nem egy új világ ítélt, csak kicsi részegek féltek tőle: A gyávaság lépett föl vele szemben, nem az új világ ereje.” Másnap hozzáteszik: „A vádlottak beismerik tettüket, de az akkori idők szelleme szerint nem vallják magukat bűnösöknek. […] Nem, az akkori idők szelleme nem menti őket, csak a kísértete, a becsület és a szellem hiánya.” A koronatanú, a volt miniszterelnök unokahúga, Almássy Denise grófnő 6-án idézi fel 1919. október 31-e drámáját. Tisza azt mondta, amikor menekülésre akarták bírni, mivel „nyolc katona jött, akik őt halálra keresik”, hogy: „Nem ugrom én sehová, ahogy éltem, úgy fogok meghalni.” A tárgyalóteremben megkérdik a grófnőtől: „Kiket tartott annak idején a merénylet háta mögött álló felbujtóknak?” Almássy Denise válasza: „Kétségkívül Károlyi Mihályt és környezetét.”

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.