Zöldhatár

Július első napjaiban újabb világörökségi helyszínnel, a római limesszel bővülhet a hazai kulturális és természeti értékek listája. Az előzetes visszajelzések alapján az UNESCO Világörökség Bizottsága szinte biztosan ­rábólint a magyar–német–osztrák–szlovák közös kezdeményezésre. Ha így történik, ez lesz a kilencedik hazai világörökségi listás értékünk.

Visy Zsolt professzor a dunaújvárosi kőtárban. „Lépni kell, ha újabb évezredekig meg akarjuk őrizni ezeket az emlékeket” Fotó: Teknős Miklós

A mai Dunántúl területe több évszázadon keresztül a Római Birodalom része volt. Pannonia provincia természetes határát a Duna jelentette. A tartomány védelmét a határfolyó mentén épített erőd- és őrtoronyrendszer, valamint a bennük állomásozó nagyszámú katonaság látta el.

A katonai jelenlét adta biztonság lehetővé tette az erődök mellett népes polgári települések létrejöttét is. Az egykori Pannonia területén először a stratégiailag fontos borostyánkőút megszállására került sor – olvasható a Magyar Limes Szövetség honlapján. Tiberius alatt Savariába (a mai Szombathely), Carnuntumba (Ausztria területén található), majd Arrabonába (Győr) települt katonai alakulat. Claudius alatt katonák szállták meg a Dunántúlt elsősorban a borostyánkőút, a diagonális utak és a Duna mentén. Traianus alatt fejeződött be a Duna menti határvonal, a ripa Pannonica kiépítése. Létrejött a táborokat összekötő, kiépített limesút is. A négy légiótábor (Vindobona, Carnuntum, Brigetio, Aquincum) mellett mintegy 35 kisebb castellum védte a határt.

A II. század közepén megkezdődött a táborok korszerűsítése, átépítése. A III. század második felének zűrzavaros időszaka közepette a sorozatos barbár betörések azonban tönkretették az erődítményrendszert.

Kőbe vésett lábnyom

Magyarországon a dunaújvárosi részt kutatták meg a legalaposabban. A forgalmas vízi út és a szárazföldi limesút menti településen a III. századtól vámállomás működött. A partközelben öt őrtornyot, 14 jelzőtornyot ismerünk. Intercisa területén már a XX. század elején megindultak a feltárások, az alaposabb és a korábbiaknál jóval nagyobb kutatásokra azonban csak az 1950-es évektől került sor. A katonai tábor az I. század folyamán létesült, az elkövetkező időszakban jelentős polgári település épült ki mellette. A II. század végétől a 259–60-ban bekövetkezett barbár pusztításig élte virágkorát, ám helyőrség egészen az V. század elejéig állomásozott a területen.

A víztorony közelében kialakított kőtár bővelkedik a különlegességekben. Az egyik hatvan évvel ezelőtt, tökéletes épségben előkerült darabra Caracalla császár nevét vésték. Intercisa egyik legszebb, legfontosabb emléke ez, amelyet néhány évvel később a máshonnan előkerült alap- és fedőlappal sikerült összetársítani, így jött létre egy császári szobor talapzata. A fedőlapon ma is jól kivehető a kivésett rész, ahova a császárszobor két lábát rögzítették – eredetileg másfélszeres nagyságú szobor állhatott rajta.

– Pontosan tudom, milyen volt, ezért sír a lelkem, amikor azt látom, hogy ezt és a hasonló feliratokat milyen gyorsan elkoptatja a fagy, a szél, az eső – mondja Visy Zsolt. – A római limes útjainak mentén álló mérföldkövek eredetileg feliratosak voltak, de lekoptak. A kőtár egyik domborművén házaspár mellképét láthatja az éles szem: a férfi irattekercset tart a kezében, ami azt bizonyítja, hogy ő római polgár. Ez is erősen pusztult az elmúlt évtizedekben. Az egyik legfontosabb országos feladat a hasonló emlékek biztonságos, zárt helyen való elhelyezése. Most még menthetők, de ha további húsz évig kint maradnak, olvashatatlan lesz rajtuk a felirat – vázolja az értékmentés következő lépését a miniszteri biztos. Lépni kell, ha újabb évezredekig meg akarjuk őrizni ezeket az emlékeket.

A hely különlegesen gazdag római emlékekben. Innen 258 feliratos kő került elő, Savariából alig száz. Ehhez jönnek az egyéb faragott emlékek, mitológiai kövek, domborműves alkotások. A Magyar Nemzeti Múzeum kőkiállításának néhány becses darabja szintén innen származik. Csodálatos az intercisai anyag, pedig csak egy kis határ menti település volt katonai táborral. A gazdag kőlelet magyarázata, hogy a II. században ezerfős szíriai csapatot vezényeltek ide, a katonákat sok polgári lakos követte – jelentős szír kolóniát hozva létre. Gazdag kereskedők voltak, akik nyolcvan éven keresztül a környékbelieknél nagyobb jólétben éltek. Megannyi sírkő és oltár bizonyítja ezt.

Visy Zsolt professzor a dunaújvárosi kőtárban. „Lépni kell, ha újabb évezredekig meg akarjuk őrizni ezeket az emlékeket”
Fotó: Teknős Miklós

Turisztikai pályázati forrásból másfél milliárd forintot fordíthatnak négy kiemelkedő jelentőségű limeshelyszínre – Dunaújvárosra, Komáromra, Nyergesújfalura és Kölkedre. (Paks is részese lett volna a programnak, de a város visszalépett, mert nem tudta kigazdálkodni az önrészt.) A legkevésbé ismert, a horvát határ közelében található Kölkeden a római korban vár, katonai tábor, erőd volt. Nagy részét a Duna később elmosta, de maradványokat így is feltártak az ásatások során.

Nagyjából újabb egymilliárd forintból a fővárosi és Pest megyei objektumok – Aquincum, Nagytétény, Verőce – szépülhetnek meg, mint ahogy Szentendre, Százhalombatta és Visegrád több helyszínén is folyhat fejlesztés. Ha minden összejön, egy-két éven belül akár négy-ötmilliárd forint szolgálhatja a római emlékek védelmét, turisztikai forgalmát. Akadálymentes, mellékhelyiséggel, presszóval ellátott látogatóközpontok épülnek, emellett műemlékvédelmi jellegű állagmegóvásra is sor kerül.

Ennél jóval kisebb keretből, 150 millió forintból ebben az évben az összes helyszínt kitáblázzák többnyelvű feliratokkal, képekkel és információkkal. Készül az elektronikus tájékoztató rendszer, amely a tábláknál bővebben, több nyelven informál a hazai helyszínekről. Mobiltelefonon is lekérhetjük majd a nekünk különösen tetsző hely, emlék történetét. Szükség van a fejlesztésekre, mert általános a tapasztalat, hogy már a világörökségi listára kerülés is élénk érdeklődést vált ki az ilyen értékekre fogékonyak körében. A negyedik éve miniszteri biztosként a limes védelmét koordináló Visy Zsolt szerint a római limes helyszínei iránt eddig is fokozott volt az érdeklődés a jelöléstől függetlenül. Osztrák és német szervezetek sorban ajánlják az ilyen emlékeket. Minőségi fejlesztésekkel, rendszeres és tartalmas programokkal megsokszorozható a látogatók száma. Befektetés nélkül azonban nem változik a helyzet.

– Itt volt az erőd bejáratának két tornya, látszik a beszűkítés, ahol egykor a kapu állt – mutat a földből fél méter magasan kiálló, kőből készült, 1975-ben feltárt falmaradványokra Visy Zsolt, amelyeket 2003-ban alakítottak ki az akkor Pécsett rendezett Nemzetközi Limeskongresszus alkalmából. Nem messze különös épület: védőkupola alatt öt méter mély, száz köbméteres ciszterna. Az egyetlen ilyen jellegű emlék hazánkban. Az egykori tábor határát örökzöld növényekből kialakított sövénnyel, két-három méteres zöld fallal imitálják. Ha minden a tervek szerint alakul, akkor Gorsiumhoz hasonló élményvilágban lesz részük a látogatóknak. Azzal a különbséggel, hogy Intercisa elsősorban katonai tábor volt, míg Gorsium polgári településként létezett. Több ezer sírból álló temetőt tártak fel itt.

Roncsolásmentesen

Az értékmentést nem csak a fedett helyek kiépítése szolgálja. Az Union Académique Internationale égisze alatt tudományos adatbázis készült, amelybe minden, a limesszel kapcsolatos adat bekerül. A program másik eleme egy monográfiasorozat – provinciánként 10-12 kötetben mutatnák be az adott térség emlékeit. Fontos eredmény, hogy júniusban a dunai limes lelőhelyeivel foglalkozó kutatóközpont nyílt a Pécsi Tudományegyetemen. A Miniszterelnökség, a Magyar Tudományos Akadémia Pécsi Területi Bizottsága és az egyetem együttműködésé­ben létrejött központ a dunai limes ezer kilométeres szakaszán húzódó 98 részhelyszín kutatását szolgálja. A kutatóhely három szakembere elsősorban a roncsolásmentes – geofizikai, légi régészeti – kutatásokat segíti, háttértámogatást adva a területileg illetékes múzeumoknak.

A világörökségi címre a II. században létezett limesszakaszok nevezhetők egy nemzetközi megállapodás alapján. Végső cél a Római Birodalom teljes limesének világörökségi listán szerepeltetése. Az Európa, Kis-Ázsia, Afrika területén lévő, azaz három kontinensre kiterjedő, 6500 kilométer hosszú védvonal egyetlen világörökség-helyszín lenne – ezzel a felvetéssel 2000-ben Visy Zsolt állt elő. 2016-ban annyiban módosult ez a koncepció, hogy továbbra is a teljes védvonal felvétele a cél, de nem egyetlen, hanem több önálló helyszínként.

A magyar koordinációval született négyes beadvány alapján készül Horvátország, Szerbia, Románia és Bulgária hasonló dokumentációja – utóbbiak is a magyarok által kifejlesztett adatbázist használják. A németországi Koblenztől a hollandiai tengerpartig húzódó limesrész világörökségi címre felterjesztését jövőre adja be a két ország. Néhány éven belül a teljes európai limes a jegyzékre kerülhet.

– Hivatalosan megkaptuk az ICOMOS, azaz a Műemlékek és Műemlékhelyszínek Nemzetközi Tanácsa értékelését és ajánlását. A szakértő, véleményező szervezet példamutatónak minősítette a négy ország beadványát. Javasolják a felvételt. Kétség nem fér hozzá, hogy ha nem jön közbe semmi, a limes hazai helyszínei felkerülnek a világörökségi listára – bizakodik Visy Zsolt.

A világ kulturális és természeti örökségének védelméről szóló, 1972-ben elfogadott UNESCO-egyezményt Magyarország 1985-ben ratifikálta. Magyarország nyolc listázott hellyel büszkélkedhet. 1987-ben a budapesti Duna-partok, valamint a budai Várnegyed vált világörökségi helyszínné, majd ez 2002-ben az Andrássy úttal és a Hősök terével bővült. 1987-ben Hollókő-ófalu, 1995-ben Szlovákiával közösen az Aggteleki-karszt barlangjai, egy évre rá Pannonhalma, 1999-ben Hortobágy, a következő évben Pécs ókeresztény sírkamrái, 2001-ben Ausztriával közösen a Fertő-táj, utoljára, 2002-ben a Tokaj-hegyaljai történelmi borvidék került fel a világörökségi jegyzékre. A várományos listán a limes mellett az ipolytarnóci ősélőhely, Lechner Ödön építészete, a visegrádi királyi székhely és vadászterület, a hazai tájházhálózat, a mezőhegyesi állami ménesbirtok, az északkeleti Kárpát-medence fatemplomai, az esztergomi középkori vár, a Tihanyi-félsziget és a budai termálkarsztrendszer barlangjai szerepelnek.