Amikor az a maroknyi jobbikos, aki még teng-leng a fizetéssel járó pozíciók körül, kiadta az útját, nem maradt más, mint a szegénylegény szerep. És elérkeztünk oda, ahol jelenleg Jakab Péter tart: a még erősebb ÉN-kommunikáció, vidéki „élettel” fűszerezve.

Ha utóbbit nézem, azt kellene mondanom, hogy ráérzett, hol lehet megfogni a szavazókat, ugyanis habár fejlődik a magyar mezőgazdaság, sajnos mégis egyre idegenebb a helyiektől, megfigyelhető egyfajta centralizációs folyamat, és a megélhetés sokkal nehezebb, mint a nagyvárosok légkondicionálóval fűtött irodáiban. Lenne dolgunk a nagy magyar rónán, és most csak szerencsénk van, hogy egy olyan ember igyekszik az ott élők vezére lenni, aki ennyire nem pendül egy húron velük.

Nem állítanék ilyet, ha legalább azt látnám, hogy valóban nem róla szól az országjárása, hanem tényleg a kisemberről, akiknek a napot kell megnyerni. De amikor „lemegy” rendkívül módos gazdák „panaszait” hallgatni, majd beül a több tízmilliós Claas traktorba saját magát fotóztatni, akkor egyszerűen hitelbéli deficitet vél felfedezni az egyszeri néző. És hogy mennyire nem látja, hogy az ország merre tart és mit nem akar egész biztosan, azt egyik legutóbbi posztja jelzi, ahol elutazott a nagykőrösi tanyavilágba és „megmutatta”, hogy „itt aztán mindenki kormányt akar váltani és szenvednek az elnyomó rezsimtől” s ugyanezen a napon az ország egyik legjobb eredményét hozva, 80 százalékkal nyert ott a kormánypárt. Péter, tényleg nem érted?

Borítókép: Jakab Péter (Fotó: MTI/Soós Lajos)

…

Ha az összes Poszt-traumát látni szeretné, kattintson IDE!