Jakab Péter olyan az újságírónak, mint bágyadt napszámosnak az alacsonyan csüngő gyümölcs. Örülök, mikor látom, hogy valahol megint megváltja az embereket, hogy köztünk jár, mert igazi állatorvosi lova annak, amikor valaki nagyon akarja érteni a népet, de valahogy sehogy sem jön össze. Ezért hát semmiképp sem tartom a politikai halotton való élcelődésnek, ha Jakabról írunk, mert így a lehető legszemléletesebben tudjuk megmutatni, miért is tarolt a hét végi időközin a kormánypárt.
Péter bukásáról írtunk már eleget, és megmondom őszintén, azon kívül, hogy megtörtént az, aminek meg kellett, már majdhogynem sajnálni kezdtem szegényt, hogy így kibabrált vele a saját pártja. Aztán minduntalan arra a következtetésre jutottam, hogy ő maga volt az, aki a politikai karrierjét derékba törte… Munkalakás, családi botrányokról szóló hírözön, de mindez semmi, hiszen önmagában a magánéleti hír semmit nem ér, de az, hogy eltüntetett 700 ezer jobbikos szavazót, na ez igen!
Április harmadikán megsemmisült az egész ellenzék, és ebben tagadhatatlan a Vona Gábortól léket kapott Jobbik, majd mentés helyett a hajóját felrobbantó Jakab Péter felelőssége. Az újdonsült pártvezér elmúlt évekbeli szerepe ugyanis semmi másról nem szólt, nem volt más üzenete, mint az, hogy ÉN. Egy politikusnak mindig kell saját brand, de ha csak az van, az olyannyira üres, mint egy jobbikos alapszervezet taggyűlése.
