És az is természetes, hogy a józan gondolkodású, normális emberek világában nem lehet kétséges a Gázában élő palesztin lakosság helyzetének megítélése sem, pláne, amikor gyerekek, nők, betegek és öregek válnak katonai akciók áldozatává. Az a vita, hogy mindezért ki a felelős, a katonák vagy a civileket pajzsként használó terroristák, nem söpörheti el a vitathatatlan álláspontot, hogy ez rossz dolog, az elhunyt, megsérült és földönfutóvá vált emberek iránt érzett sajnálatot.
Valamint az is természetes a józan gondolkodású, normális emberek között, hogy Izraelnek joga van megvédenie magát, a belbiztonsági és katonai szervezeteknek kötelessége mindent megtennie a civil lakosság biztonsága érdekében. Ez akkor is vitathatatlan, ha a zsidó haza, Izrael megalakulása, annak körülményei és az azóta eltelt évtizedek történései eltérő véleményeknek adnak alapot.
Ugyanis az az ember nem józan és normális, aki azt gondolja, hogy történelmi sérelmek és viták miatt Izraelnek feltartott kézzel kellene hagynia a Hamász bestiális öldöklését, csecsemők kivégzését, nők megerőszakolását, családok élve elégetését.
No, de kik azok a józan gondolkodású, normális emberek, akiknek az imént leírt evidenciák természetesek? Talán a nyugat-európai és amerikai egyetemek azon oktatói és hallgatói, akik elől a zsidó diákoknak időnként a könyvtárba vagy a mosdóba kell elbújniuk, mert a „folyótól a tengerig” jelmondat skandálásával éppen Izrael állam felszámolása mellett tesznek hitet, miközben zsidókat keresnek az épületben? Vagy azok a dologtalanságba, túlfogyasztásba és életidegen divatizmusokba elpuhult és meghülyült nagyvárosi progresszív balos tömegek, akik az október 7-i kegyetlen mészárlás kapcsán mélyen hallgattak, viszont az izraeli hadsereg gázai akcióin felháborodva az utcára vonultak?
Esetleg azok a nyugati politikusok, akik félve a dollár- és eurómilliárdokból fenntartott progresszív NGO-k és médiumok befolyásától és az országaikba települt muszlim tömegektől, elvitatják Izrael önvédelemhez való jogát?
Keressük a józanságot és normalitást az influenszereknél, együtteseknél vagy ismert színészeknél, akik ma már nem a kemény munka és magas színvonalú teljesítmény által, hanem a tartalmatlan, felszínes napi ítélkezésen keresztül lesznek népszerűek, és éppen most, a szemünk előtt válnak a politika legmeghatározóbb eszközeivé? Milyen józanságra és normalitásra lehet hivatkozni az esetükben?
Jön a Kneecap nevű ír hiphop banda Budapestre, a Sziget fesztiválra. Nagyon jó! Jönnek, hogy sok pénzt keressenek, meg mert hívták őket, hogy szórakoztassák a közönséget.
Balhés társaság, ami persze nem kirívó dolog a könnyűzenei műfajban. Ha azt várnánk el a Sziget szervezőitől, hogy csak visszafogott, kifogástalan viselkedésű fellépőket hívjanak el, akkor pont olyan álnaivak lennénk, mint azok, akik elvárják Izraeltől, hogy fegyverek nélkül védje meg magát a Hamász terrorosztagaitól. Ezért nem támasztunk ilyen elvárást a fesztivál szervezői elé, de különbséget teszünk balhé és balhé között. Mert még a könnyűzenében is vannak határok, amelyeket nem szabad átlépni, nem szabad hagyni, hogy mások átlépjék.
Május elején jelent meg az első cikk a hazai médiában arról, hogy egy olyan együttes érkezik a Szigetre, amely a koncertjein angol politikusok megölésére buzdítja a közönségét, valamint a Hamász és a Hezbollah terrorszervezeteket élteti. Az egyik tagjuk ellen jelenleg is bírósági eljárás van folyamatban azért, mert egy fellépésük alkalmával a Hezbollah zászlaját lobogtatta, közben pedig a „fel Hamász, fel Hezbollah” jelszavakat kiabálta.
Már ebben a cikkben felmerült, hogy a Sziget szervezői mit gondolnak a terroristákat éltető ír csapat meghívásáról. A lap azt a választ kapta a fesztivál sajtósaitól, hogy figyelemmel kísérik a híreket, de sosem szokták korlátozni a szólásszabadságot és a sokszínű művészi megnyilvánulásokat, viszont határozott álláspontjuk, hogy a gyűlöletkeltő, uszító üzeneteknek nincs helyük a fesztiválon. Nos, a Sziget válaszának már két hónapja sem volt értelme. Ha csak nem úgy, hogy a szervezők szerint a politikusok megölésére való buzdítás és a tömegmészárlást végrehajtó terrorszervezetek éltetése a „szólásszabadság” és a „sokszínű művészi megnyilvánulások” kategóriájába tartozik. És azóta eltelt két hónap, időközben született a témában több cikk, amelyeket, mint ígérték, figyelemmel kísérnek a Sziget munkatársai, de a Kneecap még most is a leendő fellépők között szerepel az oldalukon.
