Mottó: „Orbán alacsony és kövér, én magas és vékony vagyok.” (Karácsony az Economistnak)
Hogy is kezdi Cyrano az Orr-monológot? Hát így:
„Ez szimplán hangzik… Így nincsen hatása!
Mondhatta volna szebben, kis lovag,
Más-más hangnemből… Így ni: hallja csak…”
S aztán jönnek hosszú-hosszú sorban a képek a nagy orról.
Na de hát miért is várnánk el ennyi szellemességet, könnyedséget, csalafintaságot ettől a Karácsonytól, a mama kedvencétől, a zsúrfiútól, aki egész gyerekkorát magasan és vékonyan töltötte a pálya szélén, hóna alatt a vadiúj focilabdájával, arra várva, hogy végre valaki bevegye a csapatba és játszhasson egy kicsit.
De nem vette be soha senki.
Erre a nagy pillanatra egészen mostanáig kellett várnia, negyvenöt éves koráig, amikor végre Gyurcsány megengedte neki, hogy játszhasson egy kicsit.
A játék lényege, hogy főpolgármesterként a lehető leghosszabb ideig azt kellett hazudnia, hogy esze ágában sincs miniszterelnök-jelöltnek lennie, mert őt kielégíti ez a munka.
A játék jelen szakaszában aztán engedni fog a „közakaratnak”, s nyilván szándéka és hajlamai ellenére elfogadja a felkérést, s bejelenti miniszterelnök-jelölti jelöltségét.
A játék következő szakaszában majd egymás után kétszer is hatost fog dobni, így elkerüli majd az „italbolt” és a „szemeteltél, fizess bírságot!” mezőket, és „szerencsekerékről szerencsekerékre” ugrálva énekel:
Igyekszik Ludmilla, átvág a tisztáson,
Átugrik könnyedén egy alvó partizánon.
Aknamezőn szökell, le sem ér a lába,
Furfangos Nyesztyerka barlangjában várja.
Így fog megérkezni a miniszterelnök-jelölt-jelöltségig.
Akkor majd mindenki nagyon meglepett és boldog lesz.
Leginkább Furfangos Nyesztyerka lesz boldog és megelégedett. A barlangjában. Őt egyébként valójában úgy hívják, hogy Gyurcsány Ferenc. Ott várja majd Karácsonyt, abban a barlangban, ahol az eligazításokat tartja. A barlangban amúgy nagy a tolongás, ott van már Gőgös Gúnár Gedeonné, a szkájproli, meg az a furcsa kis nagyon hülye alak az űrkikötőből, aki szorosan ránőtt a gondosan nyírt szakállkájára.
Már éppen csak a Karácsony hiányzik a buliból. De már nem sokáig.
A bulit amúgy annyira nem élvezi szegény, mert mindig eszébe jut, amikor állt a pálya szélén gyerekkorában. Most ugyanis, ha a többiek nem akarják, hogy értse, miről beszélnek, akkor átváltanak angolra. Szegény Karácsony, negyvenöt év alatt annyit tudott megtanulni angolul, hogy „ihlíííbedih”, de arról meg kiderült, hogy német. Az ebből fakadó mardosó kisebbrendűségi érzését úgy kompenzálja, hogy másokat sérteget. Leginkább azokat, akik okosabbak, tehetségesebbek nála, akik már letettek az asztalra ezt-azt, és még idegen nyelvet is beszélnek. (Leginkább amúgy ebben hasonlít egymásra az összes.)
Apropó! Volt már magas és vékony miniszterelnöke az országnak. Azt is Gyurcsány Ferencnek hívták. És milyen jól sikerült az országlása…
(Borítókép forrása: MTI/Balogh Zoltán)
