Szólásszabadság YouTube-módra

A globális médiavállalatok korlátlan támogatását élvező Joe Biden elnöksége a cenzúra mértéktelen tombolását hozhatja.

Wilmington, 2020. november 19. Joe Biden demokrata prti amerikai elnkjellt a Kormnyzk Nemzeti Szvetsge (NGA) bizottsgi lsn Wilmingtonban 2020. november 19-n. A november 3-n tartott elnkvlasztsok hivatalos eredmnyeit mg nem hitelestettk, ezrt nem hirdettk ki, mivel Donald Trump elnk s jogszcsapata tbb tagllamban perkeresetet indtott. MTI/AP/Andrew Harnik Fotó: Andrew Harnik Forrás: MTI/AP

A XXI. században elértünk az államok és bíróságok felett álló multicégek narratívadiktatúrájába. Isaac Asimov, Nemere István, de Lőrincz L. László sem álmodott olyan létezőkről, mint maga az internet, hát még az ezt uraló globális techmultikról. Persze a Szárnyas fejvadászban már voltak teljhatalmú vállalatok, azonban még ott is antropomorf formát öltött a gonosz, nem pedig egy láthatatlan, megfoghatatlan entitás lebegett Damoklész kardjaként az elménk felett.

Az internetet a szólás- és véleményszabadság abszolút biztosítékaként engedték rá a világra. Aztán kiforrta magát, és mindent elhozott, csak ezt nem. Az információáradatban súlytalanná vált a valóság, az emberi kapcsolatok felszámoltattak, és olyan mértékű politikai agitációnak nyílt tér, ami korábban elképzelhetetlen volt. A fékezhetetlen neoliberalizmusban, súlyos amerikai állami támogatásokkal létrejött közösségi platformok mára az emberi nem legnagyobb közösségi szerveződései fölé nőtték ki magukat.

A kollektíva közös céljai az embert kisebb és nagyobb természetes közösségekbe, államokba, azon felül pedig szövetségi rendszerekbe tömörítették a történelem során. Ezen nemzetek időről időre kijelölik vezetőiket, tehát optimális esetben alulról szerveződik egy ilyen hatalom, hiszen az kerül kormányra, elnöki pozícióba, akit a nép támogat. Elvileg. Csakhogy húsz évvel a millennium után ott tartunk, hogy a közösségi platformok globális urai mondják meg, ki legyen (vagy ne legyen) domináns politikai, gazdasági, kulturális pozícióban, ellenvéleménynek nincs helye.

Nincsenek alternatívák, egy Facebook van, egy YouTube. Hiába bukkannak fel időről időre más oldalak, nyomába sem érnek ezeknek. Képzeljük el a római fórumot, ami példánkban maga az interneten folyó közbeszéd. Ezen vannak pódiumok, ideális esetben ezek egymással versengő tulajdonosai azt engedik beszélni a saját emelvényükön, akit akarnak. Csakhogy ma az egész fórum az övék, nem folyik máshol közbeszéd, csak az ő felületeiken.

A YouTube november harmadikán még azt állította, hogy nyugodtan mondja a magáét az, aki szerint az amerikai elnökválasztást elcsalták a demokraták. Mára ezt visszavonta, és kijelentette, hogy kíméletlenül törölni fogja azokat a véleményeket, amelyek szerint Joe Biden esetleg jogtalanul lett győztesnek kikiáltva, vagy az általa kapott szavazatok száma talán mégsem annyi, amennyi. De már mindegy, a felkent elektorok kiszabták az irányt a közösségeknek: beálltok a sorba, mert mindegy, mit mondtok, mindegy, mi a valóság, úgyis az lesz, amit a techmultik és a kinevezett helytartóik mondanak.

Mindeközben ezek a cégek, mint a Google és a Facebook, azt állítják, hogy ők a demokrácia és a szólásszabadság egyedüli garantálói. Amíg azt mondjuk, amit szabad… Elértünk tehát abba a korba, amikor megfoghatatlan, elítélhetetlen, felelősségre nem vonható, teljhatalmú vállalatok diktálják gondolataink irányát. Az pedig, hogy Joe Biden, a médiavállalatok korlátlan támogatását élvező jelölt lett az elnök, a cenzúra mértéktelen tombolását hozhatja.

Eddig legalább „megúsztuk”, hiszen Trump elnöksége alatt, habár volt cenzúra, legalább egy kicsit visszafogták magukat. Innentől a megfelelési kényszer és a társadalmi igazságosság Robespierre-jei már a Mars tér felé menetelnek.