A Sportkórháznak fejlődnie kell

Január elsején új korszak kezdődött az Országos Sportegészségügyi Intézet, közismertebb nevén a Sportkórház életében. Az év elejétől ugyanis fél évig megbízott vezetőként, majd júliustól immár kinevezett főigazgatóként egy energikus, ambiciózus szakember került az intézet élére. Dr. Berkes Istvánnal arról beszélgettünk, milyen fontos feladatok vártak és várnak Magyarország első számú sportegészségügyi bázisára, és eddig mi valósult meg ezek közül.– Több nagy feladatnak kellett és kell megfelelnünk – kezdte a maga is rendszeresen műtéteket végző főorvos. – Elsődlegesen a magyar olimpiai csapat felkészülésének sportegészségügyi hátterét kellett megteremtenünk, biztosítani a szűrővizsgálatokat, az erőnléti felméréseket, a táplálkozási tanácsadást, a panaszos olimpikonok soron kívüli ellátását, és még sorolhatnám. Sydneybe optimális létszámú egészségügyi team utazik dr. Martos Éva vezetésével, a csoportot tizenkét orvos, két pszichológus és kilenc gyúró alkotja. Büszkén jelenthetem, hogya csapat gerincét a Sportkórház szakemberei adják, akik a legkülönfélébb szakterületeket képviselik majd. Elenyészően kevés, mindössze 30 versenyzőnek nem lesz ott a saját keretorvosa, és ez roppant jó arány.– Mindehhez egyébként mennyire volt biztosítva a megfelelő háttér?– Azt kell mondanom, hogy szinte százszázalékosan, köszönhetően a Magyar Olimpiai Bizottság, az ISM, a szövetségek és a köztünk kialakult jó együttműködésnek.– Tavaly a hírek szerint nem volt éppen rózsás a Sportkórház gazdasági helyzete...– Így van, sőt akkor kifejezetten válsághelyzetbe kerültünk. Halaszthatatlan volt tehát az intézet stabilizálása gazdasági szempontból. Nos, mára törlesztettük az adósságainkat, a nővérek pedig harmincszázalékos béremelésben részesültek, amit óriási eredménynek tekintek. Mindehhez persze szükség volt a takarékosságon és az ésszerű gazdálkodáson kívül megfelelő központi támogatásra is.– A magyar kórházakban járva az ember néha elborzad az intézmények állapotát, felszereltségét látva...– Ez a következő feladatunk: a Sportkórház rekonstrukciós munkálatainak megvalósítása. Jelenleg az előkészítés, a szakmai tervek kidolgozásának fázisában vagyunk, néhány hónapon belül pedig elindulhat az érdemi munka. Két-három éven belül olyan egészségügyi intézménnyé válhatunk, amely a XXI. század követelményeinek is megfelel.– A témánál maradva: a közvélemény valóban elismeri a Sportkórházban folyó magas színvonalú munkát, tehát úgy érzem, nagy a presztízse az intézetnek.– Igen, nálunk kiváló, híres orvosok dolgoznak, akiket a szakma legjobbjai között tartanak számon. Ez fontos is, hiszen a több mint ötvenéves múltra viszszatekintő Sportkórháznak nem akármilyen követelményeknek kell megfelelnie. Napjainkban a sport, az egészségmegőrzés szerepe – a tömeg- és a versenysport tekintetében is – nő, ezért az országnak nagyon nagy szüksége van arra a hatalmas tudásanyagra, ami itt nálunk felhalmozódott. De mint mondtam, nem ülhetünk a babérjainkon, lépést akarunk tartani a modern, XXI. századi intézményekkel, és ehhez szervezeti, finanszírozási és szakmai átalakításokra – azaz a „három m”-re: a megújulásra, a minőségi offenzívára és a mítoszra – van szükség. Ezek a már említett rekonstrukciót, a minőségi javulást és nem utolsósorban egyfajta arculat, imázs kialakítását jelentik. Itt van mellettünk a Testnevelési Egyetem, amellyel már eddig is együttműködtünk, és ezt a jövőben bővíteni kell. Régi álmunk önálló tanszék kialakítása, amely tovább növelné a Sportkórház szakmai presztízsét. Hogy ez megvalósul-e, az hamarosan kiderülhet. Egy szó, mint száz: irány a XXI. század, és ehhez a legjobb úton haladunk...