Próféták lettek hazájukban

Hosszú idő után újból divatba jöttek a spanyol edzők saját hazájukban. Ez a megállapítás talán furcsán hangzik, de a kontinens egyik legszínvonalasabb bajnokságában az utóbbi másfél évtizedben bizony a külföldi trénerek vitték a prímet. Az elmúlt idényben azonban megkezdődött a spanyol edzők tekintélyének helyreállítása, amit Iruretának a Deportivo La Corunával megszerzett bajnoki címe és Floresnek az RCD Espanyollal megszerzett Spanyol Kupa-győzelme jelez. Na és a legrangosabb európai seregszemlén, a Bajnokok Ligájában szintén hazai mester, Vicente del Bosque vezényelte győzelemre a Real Madrid csapatát.Valószínűleg a fenti eredmények is közrejátszhattak abban, hogy csupán négy külföldi tréner ül majd ősztől az első ligás csapatok kispadján, utoljára ilyen kevés külhoni szakember 1985-ben dolgozott Spanyolországban. A sportsikereken kívül egy racionális érv szól a spanyol edzők mellett: általában olcsóbbak, mint a Spanyolhon határain kívülről érkezett kollégáik. Ezt legjobban a két nagy csapat, az FC Barcelona és a Real Madrid esete szemlélteti. A katalánoknál az előző szezonban a holland Louis van Gaal évi 200 millió pezetás fizetséget kapott, míg nemrég kinevezett utódja, Lorenzo Serra Ferrer csupán 100 milliót keres. A királyi gárdánál az idény közben távozott walesi John Toshack feledtetője, Vicente del Bosque évi 150 millió pezetát kasszíroz, ami megközelítőleg fele elődje bérének.A Deportivo La Coruna technikai igazgatója, Ricardo Moar szerint nem arról van szó, hogy a honfitársai nem tartják szívesen a markukat. „A különbség sokkal inkább a külföldiek nemzetközi tekintélyével magyarázható, ami felhajtja az értéküket. Az igazán nagy nevek pénzben kifejezve is sokat érnek, de egy idő után egyes spanyol mesterek szintén belépnek ebbe a bűvös körbe”. Relatív olcsóságukon túlmenően a spanyol edzők szerződtetése mellett szól, hogy igen jól ismerik az utánpótlás helyzetét, saját csapatuk játékosállományát, rendelkeznek hazai bajnoki tapasztalatokkal, és tisztában vannak a riválisok erejével. Del Bosque hatalmas összegeket spórolt meg a Real Madridnak azzal, hogy az utánpótláscsapatból hozott fel tehetséges labdarúgókat. Például Seedorf helyére senkit nem vásároltak a fővárosiak, hanem saját erőből oldották meg a holland pótlását Meca, Aganzo és Zárate személyében. – Egy nagynevű külföldi edző, aki szinte semmit nem tud a spanyol futball rejtelmeiről, több milliót is képes elkölteni idegenlégiósok vásárlására, miközben igazából nincs is szükség rájuk, tehát gazdaságilag nem olyan hatékony, mint spanyol kollégája – mondta José Pirri, a Real Madrid sportigazgatója. A királyi gárdánál maradva megemlíthető Baljics, vagy McManaman esete, akik egy vagyonba kerültek, de még mindig nem bizonyítottak.A mostani szezon kezdete előtt a klubelnökök mintha ráéreztek volna a hazai ízekre, s csupán a Real Valladolid (az argentin Ferrero), a Real Oviedo (a jugoszláv Radomir Antics), az UD Las Palmas (a horvát Kresic) és a Valencia (az argentin Héctor Cúper) vág neki a szezonnak külföldi edzővel. Barcelonában már az elnökválasztás előtt eldőlt: bárki nyer, Serra Ferrer irányítja a gránátkék társulatot. Vicente del Bosque-val még a Bajnokok Ligája-döntő előtt szerződést hosszabbított Lorenzo Sanz elnök. A tények tehát azt bizonyítják, hogy a korábbi tendencia megfordult, és Spanyolországban kelendővé váltak a hazai edzők.