Penrithben orkánerejű a szél

Sydneyben kitört a légitársaságok háborúja. Az ausztrál Ansett vérig sértődött, s irigykedve figyeli a Qnantas sikerét, hisz ez utóbbi óriási hasznot húz a pénteken kezdődő nyári játékokból. Míg az olimpia hivatalos támogatójának tekintett Ansett 60 millió dollárt áldozott e célra, addig a konkurens cég ötmillióból fantasztikus reklámfilmet forgatott, s szinte mindenki őket választotta, hogy megérkezzen az ötödik kontinensre. A hivatalos támogató vezérei most a fejüket vakargatják, s azon töprengenek, mit hol ronthattak el, miközben a Qnantas továbbra is „zsákszám” szállítja Sydneybe a turistákat, az újságírókat és a sportvezetőket.Tegnap délelőtt éppen azon a helyszínen jártam, amely talán a leghangosabb lesz a magyar sikerektől: Sydney belvárosától mintegy 60 kilométerre fekvő Penrithben, a kajak-kenu és evezős pálya mellett töltöttem fél napot. Ami elsőként feltűnt, a hatalmas szél, a helyiek azt mondják, hogy arrafelé délelőtt tizenegy óra után szinte lehetetlen vízre szállni, annyira erős a légmozgás. Az óriási kavargásban igencsak nehezen húzták a lapátot az éppen tréningező evezősök, akik bizony olykor szörfözőknek tűntek a mesterségesen kialakított tó vizén. Az időjárás persze nemcsak őket, hanem a triatlonversenyzőket is igen komoly feladat elé állíthatja, hiszen a város kikötőjében méteres hullámok dobálják a kishajókat – épeszű ember szinte el sem tudja képzelni, miként lehet ebben a viharos tengerben teljesíteni az olimpia első versenyének első számát. De legalább cápa nem leselkedik már a triatlonistákra: az illetékesek hálót feszítettek ki a tengerben, ami a ragadozókat ugyan távol tartja, de a tajtékok ellen nem nyújt védelmet.A Homebushban elterülő olimpiai parkban hétfő délután még minden csendes volt – legalábbis erre utalt az a tanácstalanság, ami a helyi önkénteseket jellemezte, amikor azt kérdeztem tőlük, hogy hol van a kettes pavilon, ahol majd a magyar női kézilabda-válogatott játssza csoportmérkőzéseit. Egyórányi gyaloglás és kétszeri csomagellenőrzés után megleltem az épületet, odabent pedig éppen a mieink egyik nagy ellenfele, a vb-ezüstérmes francia női csapat gyakorolt – Szabó Melinda nélkül. A gallok ugyanis hiába honosították az egykori magyar átlövőt, Szabó sérülése miatt nem jöhetett az olimpiára. A tréning végén sikerült néhány mondat erejéig megszólaltatnom Oliver Krumholz szövetségi kapitányt.– Óriási csatára számítok szeptember 19-én, amikor a csoport rangadóján találkozunk a magyarokkal – mondta a francia edző. – Mocsai Lajos csapata kétszer is legyőzte együttesemet a felkészülés során, ám ez az olimpián biztosan nem fog előfordulni.– Ön szerint melyik négy együttes jut el az elődöntőbe?– A norvég, a dán, a francia és a magyar. De hogy kik vívják majd a finálét, arról fogalmam sincs, kérdezzen meg szeptember 30-án...A végére is maradt egy kellemes hírem: a kézilabdacsarnokból hazafelé buszozva mobiltelefonon értem el dr. Aján Tamást, a Nemzetközi Súlyemelő-szövetség és a MOB főtitkárát, akinek holnap délután öt órakor kell megjelennie Sydney egyik legelegánsabb szállodájában, a Regent Hotelben, hogy részt vegyen azon az eskütételen, amely után hivatalosan is a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagjának tekinthető.– Ez lesz életem egyik legboldogabb napja, már nagyon várom a pillanatot, amikor beléphetek a szervezet tagjai közé – mondta örömmel a magyar sportdiplomata.