Néhány hét múlva elkezdi a munkát Athénban a 2004-es nyári olimpiai játékok szervezőbizottságának nemzetközi kapcsolatokért felelős csapata, amelyben a magyar Vajda László osztályvezető lesz. A 35 éves sportdiplomata és csoportja a nemzeti olimpiai bizottságokkal történő kapcsolattartásért felel majd. A Magyar Olimpiai Bizottság nemzetközi titkára Sydneyben bizonyította rátermettségét, s ez nem kerülte el a görög szervezők figyelmét, akik már mindenben megállapodtak Vajdával. Két és fél éves ausztráliai tartózkodás után ezúttal tehát három és fél év következik a hellén fővárosban.Személyében már a 2004-es athéni olimpia szervezőbizottságának egyik osztályvezetőjét tisztelhetjük?– Igen, január 20. táján költözöm a családommal együtt a görög fővárosba.– Egy, a lapunkban októberben megjelent interjúban említette, sok mindent tisztázni kell még a helyi szervezőkkel és a családjával is. Ezek szerint mindkét fronton eredményesek voltak a tárgyalások.– Így van, de szeretném előrebocsátani, hogy nem anyagi kérdésekre gondoltam, amikor ezt nyilatkoztam. Elsősorban ahhoz ragaszkodtam, hogy a munkatársaimat nagyrészt magam választhassam ki, illetve afféle vétójogot gyakorolhassak az iroda személyi öszszetételével kapcsolatban. A másik fontos szempont számomra az volt, hogy világos legyen, hol lesz a helyünk a szervezőbizottságon belül, kihez tartozunk, mi az én hatásköröm, hogyan juthatnak el a javaslataim, észrevételeim a megfelelő döntéshozókhoz.– Mi lett a megbeszélések eredménye?– A Gianna Angelopulosz-Daszkalaki elnök asszony vezetésével működő ötfős irányító testület egyik, végrehajtásért felelős igazgatója alá tartoznak bizonyos alosztályok, amelyeknek szintén van vezetőjük. Az én – ha úgy tetszik – főnököm a nemzetközi kapcsolatokért felelős divízió igazgatója, aki fölött már az ötfős irányító testület egyik tagja, Marton Simitsek áll.– Ha már a vétójogát említette, mennyire görög vagy mennyire nemzetközi az osztálya, hozott-e magával valakit a sydneyi csoportból, amelyben osztályvezető-helyettes volt?– Jóval kevesebb külföldi, azaz nem görög dolgozik majd nálunk, mint sokan hinnék. Sydneyben a 25 tagú csoportban mindössze öt ausztrál dolgozott, most pedig rajtam kívül egyelőre még két külföldi tagja van az alosztálynak. Ehhez a két kollégához én ragaszkodtam, mivel kitűnően tudtunk együttműködni Sydneyben. Az egyikük szenegáli, a másik libanoni születésű arab. Az lesz a dolguk, hogy az afrikai, illetve az ázsiai országok olimpiai bizottságaival tartsák a kapcsolatot.– Ezek szerint az irányításával működő szervezetben minden kontinensnek lesz felelőse?– Pontosan így van. Én regionális menedzsereknek nevezném őket, akiknek több beosztott segíti majd a munkáját. Az európai csoport lesz értelemszerűen a legnépesebb, ez öt-hat főből áll majd, míg az ázsiai, az afrikai, az észak- és a dél-amerikai, illetve az óceániai regionális menedzsernek három-négy ember segít.– A megbeszélések során bizonyára szerzett tapasztalatokat arról is, megfelelően haladnak-e az előkészületek, hiszen korábban a Nemzetközi Olimpiai Bizottság több vezetője is felemelte szavát a különöző hiányosságok és problémák miatt.– Meggyőződhettem arról, hogy a jelenleg mintegy 250 tagot számláló szervezőbizottság működőképes, és működik is. Mint emlékezhetünk rá, tavaly év végén Varsóban tartották az európai olimpiai bizottságok közgyűlését, ahol Juan Antonio Samaranch NOB-elnök megerősítette: a szervezés az elvárható ütemben folyik, s megvannak a megfelelő garanciák arra, hogy a későbbiekben is minden rendben lesz. Görögországban ugyanis, ahol a politika köztudottan nagy befolyással van az élet számos területére, megértették, hogy a 2004-es olimpia nemzeti ügy, s a rendezést nem veszélyeztethetik politikai megfontolások. Korábban minden probléma a bizonytalanságból, a személycserékből adódott, de most a jelek szerint garantált az állandóság, és ez a legfontosabb.– Sydneyben kellő tapasztalatot szerezhetett, és ismerheti a nemzeti olimpiai mozgalmak vezetőit is. Ez bizonyára megkönnyíti a munkáját.– Tény, hogy mindenkit ismerek, aki ott volt Sydneyben, így nagyon jól kiépíthettem a kapcsolatrendszeremet. Azt azonban nem tudhatom, az egyes országokban megmaradnak-e a pozíciójukban a jelenlegi vezetők. A saját tevékenységünkről még annyit, hogy az első fél évben öt-hat fős csapat kezdi meg a működését, később aztán bővítjük a létszámot.– Egy amerikai riporter a közelmúltban azt mondta, a sydneyi rendezés annyira nagyszerű volt, hogy ott kellene rendezni még a 3000-es olimpiát is. Athén miben múlhatja fölül – ha ez sikerülhet egyáltalán – az ausztrálokat?– Azt nem állíthatom, hogy Athén utcáin sétálva mindenhol az érezhető, hogy 2004-ben itt rendezik az ötkarikás játékokat, de az biztos, hogy az országban az olimpia ügye teljes támogatottságot élvez. Az elégtétel – elsősorban az 1996-os elutasításra gondolok – megtörtént, az olimpia visszatér bölcsőjébe. Athén nem versenyez Sydneyvel, erre utal a szlogenjükben található unikum kifejezés. A görögök teljes mértékben európai olimpiát akarnak rendezni, amely semmi máshoz nem lesz hasonlítható. Többen úgy vélekedtek, hogy mostantól aztán minden olimpiát annak a csapatnak kellene szerveznie, amelyik Sydneyben csillagos ötösre vizsgázott. Az azonban végzetes hiba lenne, ha az ötkarikás csúcstalálkozó afféle utazó cirkusz jelleget öltene, hiszen akkor éppen egyik legfőbb lényegét, szubsztanciáját veszítené el.– Hány nyelven kell beszélnie egy olyan vezetőnek, mint ön?– Beszélek angolul, a spanyol nyelvvel is egyre kevesebb a problémám, és most már a franciát is elég jól bírom. Ez utóbbi egyébként nagy erény az olimpiai mozgalomban. És ha már a személyes kérdéseknél tartunk: nagyon bánom, hogy annak idején az oroszórákon nem figyeltem jobban.– Mit vár a következő évektől?– Azt hiszem, életem legszebb négy éve elé nézek, meggyőződésem, hogy ez a munka, amely nemcsak nekem, hanem a bizottság minden tagjának nagy sikert és elismerést jelent, még a sydneyinél is izgalmasabb lesz.
Szándékos ütközés? Egy fotós állta Vingegaard útját, aki a vereség ellenére motivált
