Korábbi csapataik ellen az edzők

Igencsak sajátságos edzőváltás történt decemberben a férfi A csoport két együttesénél. Kmézics Zoránt, a Szolnok vezetőedzőjét a Soproni Ászok addigi trénere, Heinrich Róbert váltotta a Tisza-partiak kispadján, míg a szerb szakember néhány nappal az iménti tranzakciót követően az egykori Honvéd játékos távozásával megüresedett soproni „lócára” ült. A két gárda, amelyek közül az Olaj a bajnoki címért, a Sopron a legjobb nyolc közé kerülésért harcol, ma egymással mérkőzik a leghűségesebb városban…Kmézics nem önszántából távozott, mégsem haragszik senkire, pedig a szóbeszéd szerint lenne rá oka.– Nem számítottam arra, hogy el kell jönnöm Szolnokról. Ettől függetlenül lehet, így jobb lesz – mondta.– Hogyan érti ezt?– Nyomasztó volt, ami ottani tevékenységem utolsó heteiben történt körülöttem és a csapat körül. Megromlott a viszonyom a közönséggel, amiről bevallom, részben én is tehetek, ráadásul rosszul szerepelt a gárda. Végül a vezetőséggel közös megegyezéssel bontottuk fel a szerződésemet. Néhány nappal később, miután Heinrich aláírta a szerződését Szolnokra, megkerestek a soproni vezetők, és bár először úgy gondoltam, hogy nyárig nem dolgozom, elvállaltam, mert segíteni szeretnék; és hiszek abban, hogy tudok is.– Hogyan dolgozta fel szakmailag és emberileg, hogy egy bajnokesélyes együttestől egy bentmaradásért küzdő csapathoz került úgy, hogy elődje vette át az ön által korábban gardírozott Szolnokot?– Én ebből nem csinálok gondot, bár sokan csúfos kudarcként szeretnék elkönyvelni a helycserét. Én nem így éltem-élem meg. Amikor eljöttem, még nem volt biztos, ki lesz az utódom. Több szakember neve is szóba került, és a szolnoki vezetők Robiban látták a legtöbb fantáziát és a jövőt. Ennyi.– Milyen edzőnek tartja Kmézics Zorán Heinrich Róbertet?– Robi fiatal és ambiciózus, aki jól ismeri a hazai viszonyokat és játékosmúltja miatt már most nagy a tekintélye. Őszintén remélem, sikeres lesz majd Szolnokon. A klubcsere óta többször is beszéltünk telefonon, kikértük egymás véleményét, segítettünk egymásnak, és csakúgy, mint a váltás előtt, továbbra is jóban vagyunk.– Prezstízsmeccs lesz a mai, Sopron–Szolnok bajnoki mérkőzés?– Én mindig győzni szeretnék, ez most sem lesz másként. Nehéz helyzetben van az együttes, de a hazai meccsek közül, amelyeket ráadásul az élcsapatok ellen játszunk, egyet vagy kettőt meg kell nyerni, hogy a nyolcba kerüljünk. Megpróbáljuk meglepni a Szolnokot is...Heinrich Róbert úgy véli, nagy lehetőséget kapott az élettől azzal, hogy fiatal edzőként a bajnoki címre is esélyes együttes munkáját irányíthatja, ráadásul olyan városban, ahol szinte mindennél fontosabb a kosárlabdacsapat szereplése.– Nézze, mindketten profi edzők vagyunk. Az a helyzet, hogy az élet így hozta, ezt el kell fogadni, egyikünk sem tehet a dolgok ilyetén alakulásáról. Én becsülöm Kmézicset, hogy szerepet vállal a magyar kosárlabdában, bármelyik csapatnál is legyen. Zorán nem ül a babérjain, dolgozni és tevékenykedkedni akar, ami számomra pozitív dolog. Úgy vélem, bár valóban nem volt még példa ilyen edzőcserére korábban, nem kell ezt az esetet túlságosan felfújni. Továbbra is azt mondom, nekem a Szolnok hatalmas lehetőséget kínált fel, amivel élni szeretnék.– Milyen edzőnek tartja Kmézicset?– Zorán a szerb kosáriskola markáns képviselője, aki megalkuvást nem tűrően, kőkeményen végzi a munkáját a cél elérése érdekében. Hozzáértését az előző szezonban az Olajjal elért ezüstérem is fényesen bizonyítja.– Túl van két kupa-, illetve egy bajnoki mérkőzésen a Szolnokkal. Milyenek az eddigi benyomásai a csapatról, a kitűzött célokról és a munkakörülményekről?– Csak jót mondhatok. Képzett és intelligens játékosokból áll a keret, amelynek tagjai sikerre éhesek. Mivel teljesen más stílusban dolgozom és más a játékról alkotott filozófiám, mint Kmézicsnek, a csapat teljesen még nem sajátította el azt, amit játszatni szeretnék velük, de jó úton vagyunk. A mai találkozó is nagyon nehéz lesz, hiszen jól ismerjük a másik csapatát. Egymás után jönnek a rangadók. A közönség pedig fantasztikus, és ami még ennél is fontosabb, a városban sokan értenek a kosárlabdához, így még az utca emberével is jókat lehet beszélgetni a játékról.