Spanyol, de nem őrült

A mágus, az elbűvölően jópofa örökmozgó, a vízilabdázás egyik legismertebb figurája, a világ egyik legjobb kapusa. Ha a mérkőzéseken az első néhány lövést megfogja, önkívületbe esik, és elképesztő bravúrjaival az őrületbe kergeti az ellenfeleket. Az 1998-as perthi világbajnoki döntőben jórészt neki „köszönhettük”, hogy a magyar válogatott elbukta a végjátékot a hispánok ellen (4-6).

Jesús Miguel Rollán Prada már az 1988-as szöuli ötkarikás játékokon ott volt a spanyol válogatott kapujában. Azóta olimpiai és kétszeres világbajnok lett. A 33 éves sportoló az idén már Benedek Tibor csapattársa lesz az olasz Pro Reccónál, amely a Catalunyától igazolta le. Rollán a szombati, budapesti Unicum-gálán adott interjút lapunknak.
– Tudja, hogy Magyarországon sokan bolondnak tartják azért, ahogy a mérkőzéseken viselkedik?
– Néha Spanyolországban is. Hiába, ilyen vagyok, muszáj felpörögnöm ahhoz, hogy jól védjek. Nem tartom magam bolondnak emiatt, egyszerűen így élvezem a játékot, az életet.
– Igen, azt láttuk. Nem gondolja, hogy legalább ezen a gálán nem kellett volna ennyi lövést megfognia?
– Azért érkeztem Budapestre, hogy a világválogatott kapuját védjem. Már nagyon jól jött egy kis mozgás, a fukuokai világbajnokság óta ugyanis nem edzettem, ez volt az első alkalom. Ráadásul ennek a rengeteg embernek, aki kijött a gálára, meg kellett mutatnom, mit tudok.
– Említette a világbajnokságot, amelyet megnyertek. Spanyolországban meglepődtek a címvédésen, vagy számítottak rá?
– Nem várták el tőlünk, és ez így volt szép, mert így kellemes lett a meglepetés.
– Manuel Estiarte visszavonulása után sokan úgy gondolták, a spanyolok csillaga leáldozott, szellemi vezérük nélkül nem sokra mennek majd. A vb-n azonban csattanós választ adtak azoknak, akik temették önöket.
– Ez egy csapat, amelynek a szereplése nem múlhat egyetlen emberen. Mi mind jó játékosok vagyunk, egy ember elvesztése nem jelentheti a világvégét. Két nagyszerű vízilabdázónk is csak arra várt, hogy bizonyíthasson a válogatottban.
– A budapesti Európa-bajnokságon csak hatodikok lettek…
– Kevés volt az idő, hogy az Eb-re megfelelően felkészüljünk, így aztán azokban a napokban is teljes gőzzel edzettünk. Fizikailag ez nagyon megviselte a csapatunkat, nem csoda, hogy csalódást okoztunk. Azok azonban, akik azt hitték, hogy ez alapján leírhatnak bennünket, nagyot tévedtek. Ezért is a spanyol a legjobb válogatott, na meg azért, mert az utóbbi tizenhárom évben páratlan eredménysorozatot produkált.
– Azért a magyaroké sem akármilyen…
– Igen, de amióta én játszom, kétszer voltunk olimpiai bajnoki fináléban, ebből az egyiket megnyertük, kétszer győztünk a világbajnokságon, és van egy Eb-ezüstérmünk is.
– Ezek után már csak azt mondja meg: ki a világ legjobb kapusa?
– Minden tornán más a legjobb. Az Európa-bajnokságon az olasz Attolico volt az, Fukuokában én, de fantasztikus kapus a jugoszláv Sostar, és persze Kósz, illetve Szécsi is.