Haller rosszul lett a célban

Világbajnoknak, a világ legjobbjának lenni nagyszerű érzés. A luzerni világbajnokságon a célba érkezés óta megtapasztalhatta ezt a Haller Ákos, Pető Tibor kétpárevezős is. Egy csapásra népszerűek lettek, a szegény rokonból főszereplők. Talán még ők sem érzik, hogy a sportág első magyar világbajnoki aranyérmével mennyit tettek a hazai evezőssportért.

- Evezés -

Ha legközelebb a szegényes, kopott MTK-csónakház stégjéről vízre teszik a hajójukat, és harmonikus mozdulatokkal siklanak majd lefelé a Soroksári-Duna-ágon, a korhadó csónakból horgászók odaszólnak a szomszédnak, fejükkel Hallerék felé biccentve: a világbajnokok! Sokan a mostani tv-bejátszásokból tudták meg, mi is a különbség a kajakozás és az evezés között. Talán a potenciális támogatók is látták, s a jövőben már eredményeikhez illően valóban profi körülmények között edzhetnek.
– Reméljük, a lehetőségeink javulnak majd – mondta erről Haller Ákos. – Eddig ugyanis sokat számított, hogy mindketten biztos családi háttérrel rendelkeztünk, a szüleink segítettek nekünk. Nélkülük nem juthattunk volna el eddig. Talán most már a saját lábunkon is meg tudunk majd állni, mert a legfontosabb célunk az olimpiai bajnoki cím kivívása.
Mi más célt is tűzhetne ki magának egy világbajnok páros?! Ebbe még az is belefér, hogy belekóstolnak a négypárevezésbe is. Mint mondták, most van egy nagyon tehetséges fiatal mohácsi kettős, velük ülnének össze. Persze nem a világbajnokságon, hanem más kisebb versenyeken. Van ennek a tervnek egy nagyon szép emberi oldala is: mindezt azért teszik, hogy a fiatalabbak lássák, van értelme keményen készülni. A fantasztikusan izgalmas döntő persze még sokáig beszédtéma lesz.
– A győzelem után nem sokkal furcsa mód arra gondoltam, hogy megvalósult a nagy álmom, itt a díjkiosztó, játsszák a Himnuszt, átadják az érmeket, de leginkább mégis arra vágyom, hogy lefeküdjek, és egy kicsit pihenhessek. A kimerültségtől egyszerűen rosszul voltam – elevenítette fel a díjkiosztás körüli történteket Haller Ákos.
– A képernyőn is látszott, hogy nagyon elfáradtak. Mennyi volt a pulzusuk a célban?
– Az alappulzusszámunk ötven körüli, de az izgalom miatt a rajtot megelőző másodpercekben már száz fölé emelkedik, ezzel felkészül a szervezet a várható nagy terhelésre. A versenyen az utazósebességnél elérünk a 180-190-es tartományba, a hajránál pedig nálam kétszáz fölé is felmegy.
– A kajakozók egy nap, délelőtt, délután akár öt számban is hajthatnak. Evezésben ez nyilván elképzelhetetlen.
– Igen, már csak a táv hosszúsága, a kétezer méter miatt is. Ez annyira intenzív, hogy néhány óra alatt nem lehet teljesen kipihenni.
Van is ebben igazság, hiszen a valaha élt legeredményesebb evezős, az ötszörös olimpiai bajnok angol Steve Redgrave negyedik győzelme után, miközben tökéletesen kimerülve állt a parton, azt mondta a körülötte álló újságíróknak: ha őt még egyszer hajó közelében látják, szó nélkül lőjék le.
– Verseny közben szoktak egymással beszélni?
– Csak egy-két szót váltunk a hajóban, ha szükséges – vála-szolta Haller. – Általában én beszélek, mert Tibi ül előttem, ő sokkal jobban hallja, amit mondok, mint fordítva. De legtöbbször semmit nem kell mondani, érezzük, mit kell tennünk.
Vége a versenyeknek, egyelőre még egy kis örömevezésre sem vágynak. Most nyaralnak, aztán lesz mit tenniük a parton is. A 24 esztendős Haller végzős orvostanhallgató, az államvizsgájára készül, a 21 éves Pető pedig most kezdi el a könnyűipari műszaki főiskolát. De aligha tévedünk, néhány hét múlva önkéntelenül is a csónakházhoz viszi majd őket a lábuk, leemelik az állványról a hajót, megsimogatják, vízre teszik, és az ősz közeledtét jelző partok között méltóságteljes mozdulatokkal eveznek egy jót.

Kárpótlás az elmúlt évekért. A páros felkészítését a szövetségi kapitány, Melis Zoltán mellett Ficsor László és Dani Zsolt végzi. A két szakember sajátos elégtételt érezhetett, amikor a tanítványok feljutottak a csúcsra. Dani versenyzőként, Ficsor edzőként közel állt már ehhez, ám a kilencvenes évek közepén elmaradt a nagy siker. A szegedi evezős Mitring Gáborral, bár sok nagy versenyt nyert, világbajnokságon csak a negyedik helyig jutott, s akkor éppen Ficsor volt az edző. – Kifejezetten a srácok kérték, hogy én készítsem el a felkészülési tervüket, s ez nagyon jólesett – meséli Ficsor. – Haller a Szegedi VSE versenyzője, Pető váci, én pedig a Danubiusnál dolgozom, ezért a napi edzéseiket nem tudtam irányítani. Melis Zoltán mellett Dani Zsolt volt segítségükre, s úgy érzem, hallatlan tudatosságuknak köszönhetően ez sem okozott problémát. (S. N. Zs.)