Kettes sebességben, mosolyogva

Mikor Dallas játékvezető véget vetett a Magyarország–Románia világbajnoki selejtezőnek, a vendégek örömtáncot jártak, köszöntötték az őket Budapestre elkísérő szurkolókat, csókokat hintettek, boldogan ölelgették egymást. A 2–0-s sikerrel ugyanis kivívták annak a lehetőségét, hogy pótselejtezőt játszhatnak majd novemberben. Mi meg, 1986 után immáron negyedszer, ismét azon kesereghetünk, hogy nem sikerült, meg feltehetjük az évek múlásával egyre inkább költőivé váló kérdést, hogy vajon miért nem, s hogy hol lehet a hiba, mit kellene másként tennünk.