Pais Péter századik aranyérme

Pais Péter, a Ferencváros kerékpárosa az országos bajnoki aranyakat tekintve a legeredményesebb magyar sportoló. Már a pályabajnokság rajtja előtt 99 győzelemnél tartott. A jó öreg Millenáris betonteknőjében a 39 esztendős kerekes-sporttörténelmet írt. A repülőversenyben megszerezte századik bajnoki aranyát

- Kerékpár -

Pais Péterrel a Millenárison beszélgettünk a bajnokság alatt a Fradi öltözőjében. Vázakkal, kerekekkel, áttételekkel, láncokkal körülvéve, a bringásöltözőkre oly jellemző olajszagban.
– A párosban tisztes helytállásban reménykedem, nagyon erősek a külföldről hazajött magyar versenyzők – latolgatta a hátralévő számokban az esélyeit a bajnok. – A pontverseny sem olyan már, mint régen volt, amikor a hajrákra beszállt az ember és ezzel megnyerhette a versenyt. Itt már a rajttól a célig őrülten tekernek, s ez az országútiaknak kedvez. Az eltelt húsz év alatt szakosodtak az emberek. Ma már egy sprinter nem indul ezer méteren, mint az elmúlt évtizedekben. Régen a Fradiban Schillerwein István elképzelései szerint úgy készültünk, hogy sok számban tudtunk menni. Meg is látszik a bajnoki győzelmeink számán.
Soha nem kényeztették el őt, amikor a pénzről volt szó. Mondta is, elégedett lenne, ha a száz bajnoki győzelméért összesen annyi pénzt kapott volna, mint egy hazai futballista egy bajnoki aranyáért. Még a századik győzelme előtt is az édesapja vette meg a vitaminokat. (A szövetségtől pedig kapott egy óriási serleget.) Még mindig ugyanaz a bringája, amelynek a vázát húsz esztendeje az Építők aranykezű szerelője, Gürtler mester készítette. A pehelykönnyű, szélcsatornákban tervezett csodabringák korában Pais gépének a nemzetközi versenyeken majd annyi nézője van, mint a legújabbaknak… Az ifjú külföldi menők úgy nézik, mintha sportmúzeumban lennének. 1986-ban kapott ugyan egy korszerű biciklit, de egy év elteltével az olasz támogató továbbállt, és visszavette a bringát. Az az esztendő volt Pais legsikeresebb éve. Colorado Springsben a világbajnokságon Pintér Bélával egy gépen negyedikek lett a kétülésesben. Nagyszerű eredményei közé tartozik még az 1984-es moszkvai ellenolimpián elért ötödik helye 1000 méteren, majd egy évre rá az olaszországi világbajnokságon kilencedik lett az üldöző csapatunk tagjaként. Európa szinte valamennyi pályáján versenyzett a 171 méteres berlini fedett fapályától kezdve a brnói világbajnoki nyitott cement-pályáig. Telente sok páros ver-senyen állt rajthoz Somogyi Miklóssal. Világbajnokokkal csatáztak, és néhány hajrát be is söpörtek előttük.
– Sajnos idehaza megszűntek a jó kis pályaversenyek – kesergett a bajnok. – Még egy évtizede is hetente volt valami, nem beszélve az Európában is igen népszerű Arany Mokka Kupáról, amelyen itt szerepelt a világ élmezőnye. Néhány számban köny-nyebb volt világbajnokságot nyerni, mint Arany Mokka Kupát, mert a vb-n kevesebb német és orosz indult, mint a Mokkán. Az idén a bajnoksággal együtt összesen két verseny volt a Millenárison, igaz, drága a bérlése. A Fradinak sincs már műhelye, mint régen, ahol mindent megcsinált a szerelő. A Millenárison az egyik öltözőben vannak a szerszámok, amit tudunk, megjavítunk a gépen. Megtervezték az új, a BS helyén épülő hatalmas csarnokot, de kihagyták belőle a kerékpáros- pályát. Pedig ilyen a világ minden valamirevaló csarnokában van…
Többnyire jókedvűen élte meg a húsz évet, hálával gondol az edzőire, Baranyecz Andrásra, Takács Gyulára, Illés Bálintra. És persze Schillerwein Istvánra, aki életben tartotta a Fradi kerékpáros-szakosztályát. Nélkülük biztosan nem érte volna el a száz bajnoki győzelmét. Csak akkor keseredik el, amikor az ifjakról esik szó.
– Hiányzik belőlük egymás tisztelete – indokolta Pais. – Reggel kilenckor kezdődik az edzés, ám nincs olyan nap, hogy mosolyogva be ne állítana valamelyikkük negyed tízkor. Nekem két gyerekem van, dolgozom, nyertem már néhány versenyt, és mégis ott tudok lenni kilenckor. Az edzések sem olyanok, mint régen. Nézik a nagy versenyeket, kedvet kapnak a kerékpározáshoz, aztán hamar elszáll belőlük a lelkesedés. Nekünk esőben, sárban, kánikulában, fagyban, hóban edzenünk kell az országúton. No, nem kesergek tovább.
Szóba került a jövő is. Ha a Fradinak szüksége van rá, szívesen edzősködne a klubban. De csak akkor, ha fegyelmet lehetne tartani. Addig is segít az olimpián ötödik helyezett Szabolcsi Szilvia felkészítésében. Együtt edzenek az országutakon és a pályán is.
A búcsúzáskor nevetve mondta.
– Megbeszélem a családommal, és ha egyetértenek, akkor nekikezdek a második száz aranyérem megszerzésének…