Agytorna

Tokody Tiborról, a válogatottban sikerrel bemutatkozott futballistáról edzője, Kisteleki István azt mondja, akkor válhat belőle nagy játékos, ha fejlődése töretlen marad – gondolkodásban is. Az újpesti mester hozzáteszi, hogy esetében fontos még a valós önértékelés is. Ha hiányzik, csak itthon poroszkálgathat el, ameddig megteheti.
Az edző szavai alátámasztják a tételt, mely szerint a sport ma már nem csupán a test, hanem a szellem erőfeszítését is megköveteli, túlhaladott a közhellyé szelídült tétel az erőről és az egészségről. Az ép test és az ép lélek összefüggéseiről szóló tanítás már közelebb áll napjaink sportelitjéhez, ám nem jut sokra az a gladiátor, aki csupán erre épít.
Az agyát is használnia kell ahhoz, hogy az egyről a kettőre jusson.
Amikor a jobb edzők arra ösztönzik a tanítványaikat, hogy ne csupán a sportkarrierjüket építgessék, hanem tanuljanak is, szerezzenek diplomát, aligha kizárólagosan az vezérli őket, hogy az ifjak ne lébecoljanak a napi két edzés között, vagy hogy gondoskodjanak a jövőjükről. Meggyőződésem, hogy a teljesítménykényszer uralta sportvilágban minden vezető csak a jelent figyeli. A mindenkori jelent, mert a sportban mindig ma van.
A tanulásnak a klasszisok esetében nem az a haszna, hogy diplomára tesznek szert. Ez – szerintem – magánügy, a siker vagy a kudarc szempontjából érdektelen. Lényegesebb, hogy a versenyző folyamatosan kénytelen használni a fejét, hiszen nincs az az iskola, amelyben megélhet az, akinek a gondolkodását a restség jellemzi. Aki rákényszerül arra, hogy rendre kérdésekre válaszoljon, az a pályán, a medencében gyorsabban válaszol a kihívásokra, mint az, aki kizárólag a verseny, a játék idejére élesíti be az agyát. Egy-egy megméretés alatt ezernyi szituáció akad, amelyből az kerül ki győztesen, aki szinte a pillanat törtrésze alatt megtalálja a helyes megoldást.
A legnagyobbaknál mindez magától értetődő, a kiemelkedő klasszisok attól (is) vezéregyéniségek, hogy szellemileg is megalapozott a produkciójuk. Maradva Tokodynál és a futballnál, Európa élcsapataira az a jellemző, hogy dollármilliomos futballistáknak adnak utasítást anyagilag nagyságrendekkel kevésbé jól eleresztett edzők. És mégis ők uralják a szakmát, nem csupán a felkészültségük miatt, hanem azért is, mert a játékosnak esze ágában sincs megkérdőjelezni mestere uralkodó szerepét. Eszébe sem jut az ilyesmi, rend van a fejében. És ez már átvezet a Kisteleki István által említett másik fontos tényezőhöz, a valós önértékeléshez.
Aminek hiányában igényes klubnál nem sok sót ehet meg még a nagy tudású játékos sem. Aktuális eset a három hete Pécsre érkezett Latasha Byearsé. Az amerikai kosaraslány összeszólalkozott Rátgéber mesterrel, majd megsértődött, csomagolt és hazautazott. Nem marasztalták, ami újabb adalék ahhoz, miért Európa-hírű a pécsi csapat, s ahhoz is, hogy ma már minden játék szellemi sport.
Agytorna (is).