Romániában mindenki bűnbakot keres

A válogatottnak a világbajnoki pótselejtezőkben történt kiesése egyik napról a másikra indulatokat kavart és kavar Románia-szerte. A szlovénok elleni bukás (1-2, 1-1) szinte sokkolta a közvéleményt. A „tragédia” az egész ország labdarúgását, de legfőképpen az élvonalbeliek szereplését is előtérbe helyezte.

- LABDARÚGÁS -

Hogy ez mennyire így van, arra az utolsó pótselejtezőt követő első osztályú bajnoki forduló óta úgyszólván valamennyi sajtótermékben napvilágot látott írások (is) bizonyítékot jelentenek. Az itt is hagyományossá vált körkapcsolásos rádiós közvetítések kivétel nélkül a két pótselejtezőhöz, s azon keresztül a válogatott háza táján eluralkodott helyzethez, a klubelnökök, a szakosztályvezetők, az edzők és persze a játékosok felelősségéhez kapcsolódtak. A kommentátorok most már egyértelműen a jó előre elintézett, „levajazott” bundameccsek számlájára írják a sikertelenséget.
Folyamatosan felvetődik a válogatott csapatkapitányából egyik napról a másikra szövetségi kapitánnyá előléptetett Gheorghe Hagi szerepe, felelőssége is. Abban megegyeznek a vélemények, hogy a népszerű Gica valóban kivételes képességű játékos volt. De hogyan lehetett volna egyszeriben kiváló edző is? Különösen úgy, hogy még egy negyedosztályú csapat vezetését sem bízták rá korábban. S egyáltalán, mikor tett edzői vizsgát? – kérdik az újságírók.
Egyedül a Kolozsvári Rádió magyar nyelvű adása kérdőjelezte meg annak idején a kinevezés jogosságát… A lapokba a riporterek jól megfésült válaszai kerültek Hagi szájából, ám némely rádiós és tévés nyilatkozata árulkodott az IQ-szintjéről… A legnagyobb példányszámú bukaresti napilap, az Adevarul főszerkesztője egyenesen román nyelvtanár szerződtetését ajánlotta Hagi figyelmébe: tanuljon meg nemcsak helyesen megszólalni, de egyáltalán beszélni…
Persze, nem csupán Hagi ellen gerjedt fel a népharag. Kijut belőle a szövetség és a klubok üzletelő vezetőinek, a profiliga Nagy-Románia Pártot képviselő elnökének, Dumitru Dragomirnak, a játékosügynököknek, akik a tehetségek egész sorát adták el a határokon túlra, anélkül, hogy azok belföldön bizonyítottak volna.
Fel-feltűnik a bűnbakok sorában Bölöni László neve is. Vannak, akik egyenesen őt hibáztatják, mondván, a legfontosabb pillanatban cserbenhagyta a válogatottat. A kritikusok megfeledkeznek arról, hogy ő kezdte meg a kiöregedőben lévő csapat felfrissítését, megfiatalítását. És arra sem gondolnak, hogy a rövid ideig tartó működése során úgyszólván egyetlen nap sem telt el anélkül, hogy a sajtó, a szakma ne akadékoskodott volna vele. Még azért is ráhúzták a vizes lepedőt, hogy az állam törvényeit megszegve, úgymond hivatalos helyen – a válogatott edzőpályáján! – nem átallott magyarul szót váltani egykori mesterével, Jenei Imrével… Az egyik játékosügynök, akit nemrégiben kijelentései és egy tévériporter tettleges bántalmazása miatt fél évre kitiltottak a labdarúgásból, odáig ment el, hogy a sportlap első oldalán öles betűs címmel visszaadott nyilatkozatában azt állította róla, hogy „Bölöni hülye”.
Megkapták a magukét a játékvezetők is. Sem a románok, sem a külföldiek nem maradnak ki a kritika zuhatagából. Különösen a ljubljanai első pótselejtező dán bírója, a gyilkos jelzővel illetett Milton Nielsen. Azt állítják róla, hogy azért nem ítélt büntetőt az utolsó percben a román csapat javára, mert ezzel is bosszút akart állni a dánok fölött tizenkét esztendővel ezelőtt világbajnoki selejtezőn aratott 3-1-es vereségért…
Az imént emlegetett hétközi bajnoki forduló egyik mérkőzésén a játékvezető az utolsó másodpercekben csaknem kísértetiesen hasonló, de ellentétes előjelű helyzetben kétes gólt adott meg az egyik csapat javára, holott nem volt egyértelmű, vajon a labda túljutott-e a gólvonalon. Az ítélete egyenesen a bosszúálló dán bírót juttatta a helyszínről beszámoló riporter eszébe.
Forrong tehát a román futball. Érvek, ellenérvek, vádak csapnak össze. Amiben azonban mindenki egyetért, az az, hogy a bukás legalább 11 millió dolláros veszteséget okozott az ország labdarúgásának.
Erre aztán végképp nincs bocsánat…