Elhanyagolt nemzedék

A tükör nem hazudik, ezért bizonyos kor után az ember nem szívesen szembesül a kegyetlen valósággal. Tizennyolc évesen viszont általában még a hiúságunkat is kielégíti a visszanéző kép. Éppen ezért volt mellbevágó, hogy a KSH Népességtudományi Kutató Intézete (NKI) tükröt tartott a tizennyolc éves magyar férfiak elé, és az 1998-as felmérés nemrég közölt adatai ijesztőek. Kiderült: a tizennyolc éves férfiak ugyan 1973 óta 4,6 centiméterrel magasabbak lettek és 5,3 kilóval nehezebbek, de amíg 25 éve a sorkötelesek 4,1 százaléka, addig 1998-ban 26,4 százalékuk volt alkalmatlan a katonai szolgálatra. A kutatók szerint ugyan a jelentős különbségben közrejátszott, hogy 1975-ben a sorozásnál alacsonyabbra tették a mércét, és három éve a vizsgálati módszerek pontosabbak voltak. Az viszont vitathatatlan, hogy a sorkötelesek fizikai állapota jelentősen romlott.
A szakemberek szerint ebben jelentős része van a túltápláltságnak, a fizikai aktivitás csökkenésének. Hazánkban az ország teljes lakosságának a biológiai felmérése nem történt meg, így a tizennyolc éves férfiak adataiból kell következtetni a népesség más csoportjainak egészségi állapotára is.
Tehát míg a politikai rendszer változott, diktatúra helyett demokráciában élhetünk, és a gazdaság az elmúlt tíz évben jelentősen fejlődött, hazánk lakosságának fizikai állapota romlott. Dicsekedhetnénk azzal, hogy mi, újságírók, ezt előre leírtuk, mert a felmérésben részt vett fiatalok a nyolcvanas évek elején születtek, amikor a magyar sport egészségmegőrző hatása fokozatosan csökenni kezdett. A sorozáson megjelent fiataloknak a nyolcvanas évek végén kellett volna elkezdeniük rendszeresen mozogni, sportolni. Akkor viszont anyagi okok miatt sorra megszüntek a magyar sport alappillérei: a sportiskolák. A csődbe jutott egyesületeknek pedig kényszerűségből egyre kevesebb jutott az utánpótlás-nevelésre. Például az alapsportágnak számító atlétikában az elmúlt két évtizedben a szakosztályok és az edzők száma a harmadára csökkent, az igazolt atléták létszáma a felére fogyott.
A kirakat persze csillogó volt, az olimpiai és világbajnoki érmek eltakarták, hogy a piramis alapja fokozatosan gyengül.
A jelenlegi sportvezetés nem csupán felismerte, hanem meg is akarja állítani ezt a negatív folyamatot. Az elmúlt három évben az állam egyre nagyobb öszszeget fordít a sportra, s habár még mindig nem értük el az európai átlagot, de a támogatás 1997-hez képest a háromszorosára nőtt. Az Ifjúsági és Sportminisztérium több olyan programot indított el, amely az alapok megerősítését segítheti: a Nemzeti atlétikai program, a labdarúgó Bozsik-program, az utánpótlás-nevelést segítő Héraklész-program. Ha a szép tervek valóra válnak, akkor a rendszerváltás után született gyerekeknek már több lehetőségük lesz a rendszeres mozgásra.
Az NKI felméréséből az is kiderült, hogy a sorköteles férfiak 13,37 százaléka „elmezavar” miatt kapott felmentést. Ez a megdöbbentő arány természetesen nem azt jelenti, hogy hazánkban 100 fiatal közül 13 értelmi fogyatékos, csupán különböző pszichológiai betegségre hivatkozva (tériszony, klausztrofóbia) próbál sikerrel kibújni a katonai szolgálat alól. Ez pedig azt jelzi, hogy honfitársaink lelkiállapota roszszabb, mint a fizikai.