Ki rendeli a nótát?

Óriási a Ferrari autók fölénye az autós Formula–1-es világbajnoki sorozatban, az új, F2002-es modellt nem véletlenül nevezte Rory Byrne főtervező minden idők legjobb Ferrarijának. A tűzpiros rakéták messze a leggyorsabbak és a legmegbízhatóbbak a mezőnyben, és szinte tetszés szerint nyerik a versenyeket – az eddigi hat futamból öt Michael Schumacher sikerét hozta. Hegemóniájukat egyelőre semmi nem fenyegeti, ezért nem nagy felelőtlenség megjósolni, hogy 2002-ben is Michael Schumachernek hívják majd a világbajnokot. (Hacsak valami előre nem látható szerencsétlenség nem történik, mondjuk olyasmi, mint ami az 1999-es Brit Nagydíjon, amikor Schumacher a lábát törte, és csak az idény végén tért vissza a pályára.)
Az egyetlen elfogadható magyarázat arra, amit a Ferrari vasárnap az Osztrák Nagydíjon művelt, hogy a mégoly valószínűtlen események ellen is be akarja magát biztosítani. Mint ismert, a csapat utasította az élen haladó, remekül versenyző Barrichellót, álljon félre, engedje győzni Michael Schumachert.
A maranellói istállónál korábban több alkalommal is előfordult, hogy szóltak Barrichellónak, lassítson, engedje el Schumit, és tartsa föl mögötte az ellent, de akkor tényleg nagy volt a tét. Most mindenki arról beszél, hogy a Ferrari lábbal tiporta a sportszerűséget, lejáratta a Formula–1-et, megalázta Barrichellót és hazáját, Brazíliát, amely olyan óriásokat adott a sportágnak, mint Senna, Piquet vagy Fittipaldi. A jelentések szerint még az olaszok vérmesebb szurkolói is kigúnyolták a pódiumon álló Schumachert, akit mellesleg szintén kellemetlen helyzetbe hoztak saját főnökei, s nem győzött szegény hajlongani saját csapattársa előtt. Mintha a jelenkor legjobb pilótájának efféle mankókra lenne szüksége tizenegy futammal a szezon vége előtt, nyomasztó Ferrari-fölénynél.
Tény, hogy a világ leggazdagabb versenyistállójába a mecénások és a szponzorok dollárszázmilliókat nyomnak évente. Az rendeli a nótát, aki fizeti a zenészt – hirdeti a kevesek hatalmát a lehető legszélesebb értelemben legitimáló axióma. Ez az, ami feljogosítja a Ferrarit arra, hogy lejárassa a világ egyik legnézettebb sporteseményét, lábbal tiporja a fair play eszméjét, megalázza csupa szív versenyzőjét, aki egész hétvégi bámulatos teljesítményére tehette volna fel a koronát. Barrichello eddig egyszer nyert futamot, sajnálták tőle a másodikat.
A Nemzetközi Autómobil-szövetség (FIA) – helyesen – nem szankcionál amiatt, hogy a csapaton belül erősorrendet határoznak meg a pilóták között, ám a szakági regulák 48-as cikkelye kimondja: „Amennyiben (…) valamely résztvevő (…) bármilyen módon rossz hírét kelti a sportágnak, az FIA azonnal kizárhatja a bajnokságból.”
Nos, ilyesmire nyilvánvalóan semmi szükség, de azért egy nyilvános bocsánatkéréstől még a Ferrari vezetőinek ujjáról sem esne le az aranygyűrű.