A decemberben elkészített vb-sorsolás ismeretében természetes volt, hogy a D csoportból biztos továbbjutóként emlegetik a portugálokat. Dél-Korea, Lengyelország és az Egyesült Államok… Innen akkor is tovább kell lépniük a dél-európaiaknak, ha csak a futballcipőjüket küldik ki a pályára – vélhették sokan, mert a papírforma valóban csak sétát ígért a portugáloknak.
A papírforma azt ígérte, de a valóság közbeszólt: az Egyesült Államok–Portugália találkozó után már elmondható, hogy a nyolc közé jutásra is esélyesnek tartott portugál gárdának bizony gondjai lehetnek már a csoportmeccsek során is. Egyrészt, mert kikaptak az amerikaiaktól, másrészt pedig, mert az első vb-győzelmét megszerző Dél-Korea megállíthatatlannak tűnik. Ezzel szemben a sztárokkal teli portugálok még el sem indultak. Helyesebben, mozdultak egyet – lefelé…
A Szuvonban rendezett találkozó előtt a portugálok önbizalmát növelhette, hogy vállalta a játékot Figo, akiért – mint Beckhamért – egy ország imádkozott, hogy meggyógyuljon a sérült lába. Meggyógyult, de sok köszönet nem volt a sztár játékában. Egy ilyen tudású futballista esetében talán nem illik leírni, de attól még tény: Figo végigalibizte a meccset, köze sem volt ahhoz. (Annyit azért hozzá kell tenni a kritikához: elképzelhető, hogy nem százszázalékos állapotban vállalta a játékot.) Nem csak Figo, az egész csapat messze elmaradt a várakozástól, amihez persze kellett az amerikaiak kitűnő, kulturált, a korszerű labdarúgás minden elemét felvonultató játéka is. Meg egy csöppnyi szerencse a legelején… Mert ahhoz, hogy már a negyedik percben, az első támadást követő szöglet után Vitor Baia kapujába kerüljön a labda, azért kell Fortuna is. Szegény kapus… Hosszú sérülés után állt be ismét a válogatott kapujába, hogy aztán az első dolga az legyen, ráadásul a vb-n, hogy kikotorja a hálóból O’Brien labdáját. O’Brien egyébként Európában, az Ajaxban rúgja a labdát, tehát igazán „jó házból” érkezett. Mint ahogy az amerikai csapat 23-as keretének további tíz játékosa is a mi kontinensünkön keresi a kenyerét, elsősorban Angliában. Lehet, hogy a nagy kapunyitogatás eredménye az lesz, hogy a tanítványok legyőzik a tanítókat? (Lásd még Szenegál győzelmét a franciák ellen.)
A gyors gól teljes zavart okozott a portugál védelemben. Az lehetett az ember érzése, mintha először játszott volna együtt a hátsó soruk. Néhány perccel később még megúszták az újabb amerikai helyzetet, ám fél óra elteltével már nem. Ekkor Jorge Costa talált a saját kapujába, tovább öregbítve az amúgy sem tinikorú, 33 esztendős Vitor Baiát. S hogy teljes legyen a csőd: McBride kibújt a védője mögül, a kapuba fejelt, s már 3-0-ra vezetett a lebecsült Egyesült Államok válogatottja. Beto révén még ebben a félidőben szépített ugyan a portugál csapat, de a két gól hátrány – látva a játékot – soknak tűnt a második félidőre.
Sok is volt, bár az amerikaiak Agoos jóvoltából visszaajándékozták az öngólt a portugáloknak, akik azonban nem tudtak élni a maradék húsz perc adta lehetőséggel. Amikor az ecuadori bíró hármat fújt a sípjába, a boldog amerikaiak – akárcsak egy nappal korábban a dél-koreaiak – elmondhatták magukról, hogy történelmet írtak. Ezúttal a futballpályán, Dél-Koreában, Szuvonban.
A portugáloknak pedig marad a reménykedés – meg a félelem. A remény azért, mert két győzelem esetén még továbbléphetnek, a félsz pedig azért, mert most már nyerniük kell. Előbb Lengyelország, majd Dél-Korea ellen. Ez utóbbi meccs előtörténetéről, bár régen volt, csak annyit: 1966-ban a másik Korea, a KNDK ellen Eusebióra és az ő négy góljára is szükség volt, hogy 0-3 után 5-3-as kínkeserves győzelemmel továbbjussanak. Most nincs Eusebio, van viszont egy gyönge portugál válogatott.
Japánban, Ibarakiban a német csapat már a második mérkőzésén lépett pályára. Az elsőn bedarálták Szaúd-Arábiát, így valamennyien bízhattak a jó folytatásban. A győzelem azt jelentette volna, hogy Rudi Völler sokat kritizált csapata a 32 közül elsőként biztosítja a helyét a 16 között. Nem így történt, aminek az is az oka lehet, hogy az írek is hasonló elképzeléssel utaztak Ázsiába. Sokat tettek a sikerért, becsületel dolgoztak a hátrány ledolgozásán, Klose ugyanis a 19. percben megszerezte szokásos fejesgólját, immár a negyediket ezen a vb-n, s ezzel úgy tűnt, tovább menetel a német válogatott. De csak a középpályáig tette, s nem tovább. A néhány adódó helyzet kimaradt, az írek viszont még az utolsó utáni percben is hittek az egyenlítésben, ami végül a hosszabbításban, a 92. percben sikerült nekik. Az egyszemélyes védelem – a már korábban is remeklő kapus, Kahn – nem tudta hárítani Keane lövését. Az
1-1 azt jelenti, hogy semmi sem dőlt el az E csoportban. Ha ugyanis Szaúd-Arábia valamennyi ellenfelével szemben alulmarad, akkor Írország mellett a másik továbbjutó a Németország–Kamerun találkozó győztese lesz. A két német szövetségi kapitány, Rudi Völler és a kameruniaknál szorgoskodó Winfried Schäfer azt remélhette, hogy utolsó csoportmeccs lévén, játszanak majd egy amolyan mindenkinek jó ,,barátságosat”. Nos, most már ebből egészen biztosan nem lesz semmi.
***
JEGYZŐKÖNYV
D csoport, 1. forduló: Egyesült Államok–Portugália 3-2 (3-1). Szuvon, 35 ezer néző, vezette: Moreno (ecuadori). Egyesült Államok: Friedel – Hejduk – Mastroeni, Agoos, Tony Sanneh, Pope (llamosa, 80.) – O’Brien, Stewart (Jones, 46.), Beasley, Donovan (Moore, 75.) – McBride. Portugália: Vitor Baia – Jorge Costa (Andrade, 73.), Beto, F. Couto, Rui Jorge (Bento, 69.) – A. Petit, S. Conceicao, Rui Costa (Nuno Gomes, 80.) – Figo, Joao Pinto, Pauleta. Gólszerzők: O’Brien (4.), Donovan (29.), McBride (36.), illetve Beto (39.), Agoos (71., öngól).
A csoport állása: 1. Koreai Köztársaság 3 pont (2-0), 2. Egyesült Államok 3 (3-2), 3. Portugália 0 (2-3), 4. Lengyelország 0 (0-2).
E csoport, 2. forduló: Németország–Írorország 1-1 (1-0). Ibaraki, 42 ezer néző, vezette: Nielsen (dán). Németország: Kahn – Linke, Ramelow, Metzelder – Frings, Schneider (Jeremies, 90.), Hamann, Ballack, Ziege – Jancker (Bierhoff, 75.), Klose (Bode, 85.). Írország: Given – Kelly (Quinn, 74.), Staunton (Cunningham, 87.), Breen, Harte (Reid, 74.) – Finnan, Holland, Kinsella, Kilbane – Keane, Duff. Gólszerzők: Klose (19.), illetve Keane (93.).
A csoport állása: 1. Németország 4 pont/2 mérkőzés, 2. Írország 2/2 3. Kamerun 1/1, 4. Szaúd-Arábia 0/1.
H csoport, 1. forduló: Oroszország–Tunézia 2-0 (0-0). Kobe, 40 ezer néző, vezette: Prendergast (jamaicai). Oroszország: Nyigmatullin – Onopko – Kovtun, Nyikiforov, Szolomatyin – Karpin, Szemsov (Hohlov, 46.), Tyitov, Izmajlov (Alenyicsev, 78.) – Pimenov, Beszcsasztnyih (Szicsev, 55.). Tunézia: Bumnidzsel – Trabelszi, Dzsaidi, Mkaser, Buzaján – Gabszi (Mhedebi, 67.), Badra (Zituni, 84.), Buazizi, Ben Asur – Szellimi (Beja, 67.) – Dzsaziri. Gólszerzők: Tyitov (59.), Karpin (64., 11-esből).
A csoport állása: 1. Oroszország 3 pont, 2. Belgium és Japán 1-1 (2-2), 4. Tunézia 0.
Góllövőlista.
4 gólos: Klose (német). 2 gólos: Tomasson (dán), Vieri (olasz).
A mai műsor
A csoport, 2. forduló: Dánia–Szenegál, Tegu, 8.30 óra (m1), vezeti: Carlos Batres (guatemalai). E-csoport, 2. forduló: Kamerun–Szaúd-Arábia, Szaitama, 11 (m1), vezeti: Terje Hauge (norvég). A csoport, 2. forduló: Franciaország–Uruguay, Puszan, 13.30 (m1), vezeti: Felipe Ramos Rizo (mexikói).
***
ÖRÖM ÉS BÁNAT. Rudi Völler, a német válogatott szövetségi kapitánya: „A második félidőben nem sikerült gólt szereznünk, s ez megbosszulta magát. Továbbra is a csoport élén állunk, és elég időnk van arra, hogy felkészüljünk Kamerun ellen. Úgy gondolom, továbbjutunk.”
Mick McCarthy, az ír csapat szövetségi kapitánya: „Azért jöttünk a vb-re, hogy az utolsó percig harcoljunk. Boldog vagyok, most már hiszek a továbbjutásban.”
Bruce Arena, az amerikai válogatott szövetségi kapitánya: „Nagyon erősen kezdtünk, harminc percig csodálatosan játszottunk. A győzelem sokak érdeklődését felkeltheti a labdarúgás iránt az Egyesült Államokban. Ez az amerikai futball legnagyobb sikere.”
Antonio Oliveira, a portugál válogatott szövetségi kapitánya: „Tudtuk, hogy fizikailag erős együttes vár ránk. Arra viszont már senki sem számított, hogy ilyen gólveszélyesek lesznek az amerikai játékosok. Mostantól a következő mérkőzésre figyelünk, nem veszíthetünk újabb pontokat.”
Oleg Romancev, az orosz válogatott szövetségi kapitánya: „A szurkolók valószínűleg jól szórakoztak, de én nem voltam elégedett minden játékosommal. Nem engedhetjük, hogy az ellenfél ilyen sok helyzetet alakítson ki, ráadásul a saját lehetőségeink közül rengeteg kihasználatlanul maradt.”
Ammar Szuajah, a tunéziai csapat kapitánya: „Hatvan percig kitartottunk, de aztán a két gyors gól megpecsételte a sorsunkat. Az orosz válogatott tapasztalt, remek játékosokból áll, esélyt sem adtak arra, hogy ledolgozzuk a hátrányunkat.” (MTI)
Európai Parlament
Dühkitörés Strasbourgban: Von der Leyen sarokba szorítva
