A japán szurkolók a mérkőzések előtt hajlamosak más nemzet fiaivá válni: argentin, angol, horvát vagy ír mezt viselnek, s hangosan biztatják „választott hazájuk” válogatottját. Sőt, olykor egyszerre több országgal is szimpatizálnak, alkalmanként pedig a két egymásnak feszülő gárda jó játékáért szorítanak. Hajtja őket a jó hangulat, az európai futballérzés, amely nekik, ázsiaiaknak ez idáig nem jutott osztályrészül. Az átmenetileg európaivá lett japánoknak eszükbe sem jut ellenállni a rendőröknek, amikor lehajtják őket az úttestről, az öreg kontinens „valódi” fiai viszont fülük botját sem mozdítják, ha a rendfenntartók hozzájuk szólnak.
Mikor a csendes iszogatásból szurkolásba csap át az este, a japán rendfenntartók hatalmas létszámban lepik el a kocsmák környékét, a futball szerelmeseinek Mekkájaként ismert tokiói Roppongji-negyedet. Az utakat nem zárják le még nagy meccsek és várható hatalmas szurkolói tömeg esetén sem, mivel ehhez sem a rendfenntartók, sem a lakosság nincs hozzászokva. A tömegjeleneteket a rendőrség fellépése talán még hisztérikusabbá teszi. Speciális rendőrautóval – amelynek a tetejére kis emelvényt és hangosbeszélőt szereltek – vonulnak végig a veszélyes útszakaszon, és japánul kérik a hangoskodókat a távozásra. Miután ez nem válik be, néhány betanult angol mondattal (például: „Kérjük, kövessék a rendőrök utasításait!”) próbálják nyugtatni a tömeget. Így aztán a szurkolók megelégednek a hangoskodással, fényképezéssel, zászlólengetéssel. A biztonságiak egyébként már jó előre megtanulták, ki a veszélyes: fehér bőrű szurkoló angol zászlóval, sörösdobozzal a kezében. Feltűntükkor a békés mulatozás hirtelen biztonsági üggyé válik. Ekkor már nemcsak a tengerentúli, balhékban edződött keményfiúk állnak ellen, hanem a japánok is átveszik az európai stílust. Bár a verekedés veszélye nem áll fenn, a mindig udvarias japánok – rendőr és szurkoló egyaránt – egyre erőteljesebb hangnemben perlekednek egymással. Az európaiak pedig jót derülnek a helyzeten. Még a legcsendesebb középcsapatok közötti összecsapás is nagyobb kockázattal jár egy átlagos bajnokságban, mint az Anglia– Argentína mérkőzés utáni mulatság Japánban. A rendőrség azonban megkapta az utasításait, miszerint a forgalmat nem szabad leállítani. Ennek érdekében a békésen haladó emberfolyamot is feltartóztatják, hogy egy mellékutcából kikanyarodó autónak utat engedjenek. Embereik minduntalan „beépülnek” a vonuló zászlóhadba, hogy jó példával járjanak elöl. Az embernek az az érzése, hogy itt mindent lehet csinálni, a rendőr nem mer erőszakot alkalmazni. S valóban: amit Angliában, Németországban vagy Magyarországon pofonnal intéznének el, itt meglepő udvariassággal, máskor viszont indokolatlanul tömeges fellépéssel próbálnak megoldani. A japánok pedig, látva a hullámzó tömeget, boldogok, és a hangos kiáltozással köszöntik a vendégeket. Végre történt valami!
origo.hu
Kiderült, milyen időre számíthatunk a hétvégén
